Báló Dóra bácsgyulafalvi származású, Svájcban élő énektanár, énekes, dalszerző neve az elmúlt időszakban a TV2 Megasztár című tehetségkutató show-műsorából lehet ismert. Érte szurkolt, őt támogatta szavazataival (vajdasági) nézők sokasága, annak érdekében, hogy a közönségszavazás által tizenharmadik versenyzőként bejusson a döntősök, az élő show versenyzői közé. Ugyan több mint 40 ezer szavazat gyűlt össze, Dóra nem került be a döntőbe, viszont elmondása szerint emberileg és szakmailag is sokat nyert, jelentős dolgokat adott számára a Megasztár produkció, ahol rendkívül barátságos környezetben mutathatta meg előadóművészi tehetségét. A céltudatos, kreatív, folytonos megújulásra törekvő énekes, aki nem mellesleg családanya és feleség, a Megasztárban megélt tapasztalatai mellett mesélt a pályája kezdetéről, annak alakulásáról, a szülőföldhöz, az anyanyelvhez fűződő viszonyáról, további alkotói tervekről.
Fontos miként indul egy pálya. Téged mióta határoz meg a zene?
– Tulajdonképpen óvodás koromban kezdtem el az éneklést. Az elején a népdalok irányába tartottam, de ahogy idősödtem, ráébredtem, nekem inkább a popzene a stílusom. Megméretettem magam néhány versenyen – például a temerini Tini Fesztiválon és a topolyai Régió Hangján –, és ott megismertem Dudás Beát, az ő hatására a dzsessz felé indultam el. Beiratkoztam a szabadkai Zenedébe dzsessz-szakra, ahol dzsessz-ének, valamint zeneelmélet szakon végeztem, majd Belgrádban folytattam a tanulmányaimat. Az egyetemista évek alatt több mindennel foglalkoztam, ott kezdtem el a dalszerzést is. Sikerült összehozni egy dzsessz-albumot, amely 2017-ben jelent meg Minden perc címmel. A produkcióban rajtam kívül hét zenész működött közre, és egy dalhoz még videoklip is készült. Kihívás volt számomra megszervezni a próbákat, egy nagy zenekart összetartani, hangszerelni, készre alkotni a dalokat. Nagyon jó tapasztalat volt, de rájöttem, cédét jó darabig nem készítek, hanem felveszem a dalokat egyesével, ahogy születnek, esetleg készítek hozzájuk klipet vagy csak egyszerűen kiadom őket. Ez így számomra jobban működött az elmúlt időszakban, így jelent meg több dalom is, mint például a Kisses vagy az Emlékszem című. Az utolsó egyetemi évemben Szabadkára ingáztam, később Franciaországban és Svájcban is énekeltem. Mindez nagyon érdekes élmény volt számomra, de nem jelentett stabilitást.
Mi hozta meg az áttörést, magánéletben, szakmában?
– A férjem, akivel akkor még nem voltunk házasok, kiköltözött Svájcba, és ennek nyomán megfogalmazódott bennem: menni vagy maradni? Még nem tartottam jó ötletnek a végleges kiköltözést, valamennyire sínen volt az életem, zeneileg és minden szempontból. Mígnem 2020 márciusában, franciaországi tartózkodásom alatt beütött a COVID, a járványhelyzet ellehetetlenítette a munkát az előadóművészi műfajban is. Eldöntetett, egy ideig Svájc lesz az otthonunk. Mivel mindig szerettem volna külföldön tanulni, találtam egy nagyon jó iskolát, ahol dzsessz-tanszék működik. Elvégeztem egy énektanári mester fokozatot. Remekül beilleszkedtem, lett egy zenekarom, adtam ki dalokat, és tanítok is. A német nyelv elsajátításával ajtók nyíltak meg számomra, mind a tanítás, mind a zene világában.
Miként „robbant be” ebbe az élet-rendszerbe a Megasztár?
– Szívügyem, hogy magyarul énekeljek. Elég sok dalom van, és ezek nyolcvan százaléka magyar nyelvű. Hiába beszélek négy nyelven, a magyar számomra az a nyelv, amelyen a legjobban ki tudom tárni a lelkemet. Úgy éreztem, hiányzik az életemből az, hogy Magyarországon tudjanak rólam, és azt gondoltam, valamit tennem kellene ez érdekében. Többször is dolgoztam együtt magyarországi producerekkel, a Valami új és a Te című dalomat is magyar producerrel adtam ki, mégsem ért el olyan nagy közönséghez, mint amilyen mértéket fontosnak tartottam. A szándék tehát megvolt bennem, csak a módját nem tudtam megtalálni. Sok mindent kipróbáltam, nagy zenekarral való éneklést, koncertezést több műfajban vagy a tanítást, ennek ellenére úgy éreztem, valami újat is kipróbálnék. Tavaly megszületett a kislányom, és az éneklés eléggé háttérbe szorult. Voltak ugyan fellépéseim, de azokra úgy készültem fel, hogy előző nap gyorsan átnéztem, mit kell másnap énekelni. A rutin volt az, ami kimentett ezekből a helyzetekből. Kellett valami, ami kizökkent. Egyik nap a kislányomat altattam, amikor bevillant egy ötlet. Felhívtam a férjemet, és azt mondtam neki, jelentkezem egy tehetségkutatóba. Nem nagyon értette, ez most honnan jött, mert mindig azt hangoztattam, hogy önazonos akarok maradni, a saját utamat járni, aztán egyszer majd eljut a hangom több emberhez. Ez nagyon lassú folyamatnak bizonyult, viszont ez a megérzés felgyorsította a dolgok menetét. Csakhogy egyetlen meghirdetett tehetségkutatót sem találtam Svájcban és Magyarországon sem, amely elnyerte volna a tetszésemet. Elmúlt két hét, és egyszer csak bejelentették, lesz Megasztár! Úgy voltam vele, ez nem lehet véletlen, és szinte az elsők között jelentkeztem.
Gondolom, mindez egyből felpezsdítette a mindennapokat?
– Fejest ugrottam az ismeretlenbe. Hiába vagyok énektanár, mégis itt éles helyzetekről van szó, show-szituációkba kerülünk, kiállni nagyközönség elé, nem mindegy. Az sem jelentett számomra ideális körülményt, hogy egyedül utaztam a válogatóra, a férjem a munkája miatt nem kísérhetett el, a kislányomat sem vihettem magammal. A családom természetesen maximálisan támogatott a távolból, és szereztem barátokat a helyszínen, tehát alapjában véve jól alakult, maga a válogató is.
Milyen élményt jelentett, szakmai és emberi szempontból a Megasztár színpadán, zsűrije előtt énekelni?
– Leginkább Rúzsa Magdi és Caramel véleménye számított. A többieket is tisztelem, de számomra elsősorban e két zsűritag véleménye volt mérvadó, mert zeneileg is közel állnak hozzám. Kedves és érdeklődő volt mindenki. Kérdezgettek, Magdi különösen kíváncsi volt, honnan érkeztem. A produkcióm után viccesen megjegyezték, Vajdaságban mindenki tud énekelni? Elég nehéz dalt vittem, szerettem volna, ha kemény felkészülés kell a dalhoz, ezért választottam ezt. Elmondták, mennyire technikás volt, és kiválóan megmutattam magam általa. Caramel megjegyezte, neki nem jöttek át az érzelmek. Én nem így éreztem, hiszen mindent beleadtam. Meglehet, hogy a dalnak inkább a technikai részére fektettem a hangsúlyt, nem arra, hogy átéljem, talán nem tudtam vele teljesen azonosulni. De így már tudtam, mire kell figyelnem a következő fordulóban. Alapvetően azonban pozitív dolgokat mondtak. Megkönnyebbültem, hogy sikerült!
Jött a középdöntő…
– Két hatvanfős csoportba voltunk osztva. Én a másodikba kerültem. 5-6 fős csoportokban zenei kíséret nélkül énekeltünk. A nap végére tizenkét ember maradt. Rossz érzés lett volna, ha a középdöntő első felében kiesem. Előtte betegeskedtem, és a hangszálaim nem jöttek teljesen helyre, ezért nem voltam maradéktalanul elégedett az előadásommal. A nap végén kiderült, továbbjutottam a másnapi a párbajra. Este kilenckor kaptuk meg a dalt, másnap meg már énekelni kellett. Engem Nellivel, Bánsági Petronellával osztottak be. Éjfélre összeraktuk a dalt, majd hajnali egyig beszélgettünk, és négy órakor keltünk. Nem tudtunk egymásra ellenfélként tekinteni, úgy éreztük, együtt vagyunk ebben. Tudtuk, hogy egyikünk kiesik, mégsem volt bennem egy csöppnyi csalódottság sem. Szívből tudtam örülni Nelli sikerének. A mai napig beszélünk egymással. Ezen túlmenően voltak érzékeny pillanatok. Már a színpadon könnyeztem, látva Magdi vívódását. Nem kis szavak azok, amelyeket a zsűritől kaptunk, hogy ez „egy döntős produkció volt”, és hogy mennyi érték lakozik bennünk. Ez megérintett, számomra nagy dolog volt, hogy a neves szakmai zsűri, nagy közönség előtt énekelhettem. Felhívtam a családot, és örömmel újságoltam el nekik: „Kiestem, de Nelli továbbjutott!”.
Itt mégsem volt teljesen vége a Megasztár-történetednek, hiszen hátra volt még a közönségszavazás, amellyel a nézők a 13. döntőst választották ki. Gondolom, meghatott, mennyi szavazatot kaptál, hogy a vajdasági emberek is beleadtak mindent, hogy bejuttassanak.
– Megható volt számomra, hogy mennyi ember támogatott. Több mint negyvenezer szavazatom lett, és több mint 1 millió megtekintés van a videókon. Ez a szavazás nem csak a bejutás miatt volt fontos, hanem hozzásegített ahhoz is, hogy több ember megismerjen. Nagyon örülök, hogy ilyen lehetőséget kaptam a Megasztár által. Emellett pedig végtelenül hálás vagyok minden egyes szavazatért, megosztásért és üzenetért.
Milyen további terveid vannak?
– Őszintén szólva, egyelőre nem nagyon tudom átlátni, hogy konkrétan mik a hosszú távú tervek. Azt érzem, most még sokkal motiváltabb vagyok, mint előtte, minél több zenét akarok gyártani. Most vált világossá, hogy mennyien szeretik a hangomat. Tudni kell rólam, hogy nagymértékben rövidlátó vagyok. Ezen folyton mérgelődtem. Nyilván a kontaktlencse ma már megkönnyíti a helyzetet, de mégiscsak nehéz, mert szemüveg vagy lencse nélkül nem látok szinte semmit. Erre úgy tekintettem, hogy valamit az élet elvett tőlem egyik téren, a másikon visszaadta, gondolok itt az énekhangomra. Mindig úgy gondolkodtam, nem tarthatom meg ezt csak úgy magamnak, ha csak egy-két embert érdekel is, én bizony meg fogom mutatni az énekem, a dalaim. Most bebizonyosodott, nem csak egy-két embert érdekel, vannak, akik nagyon szívesen hallgatnak, úgyhogy tele vagyok motivációval. Szeretném befejezni a félkész dalokat, és amikor csak tehetem, újakat írni, de a feldolgozásokból sem lesz hiány, úgyhogy rengeteg tervem van. Egy biztos, nagyon szeretném, ha nem felejtenének el az emberek.
Milyen témákat dolgoznak fel a szerzeményeid?
– Sok minden inspirál, több dalt írtam a honvágy érzéséről, a hontalanságról, a határon túli magyarok helyzetéről vagy a tömeges kivándorlásról, szerelmi és bármely más emberi csalódásról, én-keresésről.
Tervezel-e itthon, a Vajdaságban koncertezni?
– Ha nem is most rögtön, de mindenképpen tervezek Vajdaságban is koncertezni, és remélem, lesz rá lehetőségem. Az idén már háromszor voltunk otthon, meglátjuk, hátha összejön egy karácsonyi látogatás is. Szeretünk Svájcban lenni szintén, hiszen sikerült barátokat találni, zenekarokat verbuválni. Van egy háromfős zenekarom, egy duóm, amellyel inkább feldolgozásokat játszunk, de szólóban is fellépek. Építettem egy baráti, szellemi közeget magam köré itt is, de szó, ami szó, mégis csak Vajdaságban, Bácsgyulafalván vagyunk igazán otthon.
