Ételek és életek, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A mindennapi életünk ízeihez, receptjeihez, (p)illa(na)taihoz tartozik egy-egy (sors)történet. Ebben a rovatban a sajátjaimat írom le, remélve, ezekben a sztorikban az Olvasó is megtalálja majd (a) magá(é)t. Recept is lesz, lehet utánunk csinálni – sütni, főzni, enni: lenni.
Változik-e lényegileg a varázsa, vagy csak az ünneplés újfajta módja alakít körénk más káprázatot karácsony ünnepén? Amiben azonban bízhatunk, azok a megszokott ízek és illatok generációk során átörökített otthonossága.
Falun, például egy hagyományőrző településen, Bácskertesen (Kupuszinán) máig élnek, nemcsak a (vallási) hagyományok, hanem az ünnepi étkezési szokások is.
December 24-én Ádám és Éva napja van, így is nevezik a faluban ezt az ünnepet. Böjti napnak számít. Ilyenkor reggel az asztalra fonott kalács kerül, amelyet régen a háziasszony sütött, ma már a péktől rendelik. Lehet az mazsolás, különböző ízesített, de mindenképp édes.
Aznap délben „lalos” babot főz a háziasszony. A legnagyobb szemű fehér babról van szó. Vízben megfőzik, vigyázva, szét ne főjön, majd leszűrik. Száraz étket kapunk, amelyet sózva, paprikázva lehet fogyasztani, kézzel vagy kanállal, az ünnepi asztal fogásaként. Estefelé halpaprikás készül, házi tésztával körítve.
Az ünnepi estebédnél a családfő áldást, imát mond, elosztanak egy almát és diót a családtagok között, hogy az (élet)úton esetleges eltévelyedés esetén szavatolt legyen mindenki számára a visszatalálás egymáshoz, illetve az egészség a jövő év folyamán.
,,Desszertként” mákos guba vagy mákos tészta kerül az asztalra, mézzel vagy lekvárral fogyasztva.
Ami az itókát illeti, a „kupuszini” elődök előszeretettel gurítottak le a torkukon mézes pálinkát, majd estebéd után fehérbort. Mindezt a hagyományt követik a jelenkorban is.
December 25-ére, karácsony napjára készen volt a kocsonya, azt ették ebédre, az ünnepi nagymise után. Nem volt idő ugyanis levest főzni, sülteket sütni, hiszen első helyen állt a vallási szertartás megélése.
A téli, családi disznóvágások lehetővé tették a bőséges alapanyagokat a kocsonyához, de akár a (közvetlenül karácsony ünnepét követő) István vagy János névnapi köszöntőket megvendégelő töpörtyűs pogácsához is. Silling N. Mária receptjét csak ajánlani tudom. Minden túlzás nélkül, életem legjobb töpörtyűsét kóstoltam, amikor az a szerencse ért, hogy vendégük lehettem.
Töpörtyűs pogácsa
Hozzávalók: 1 liter liszt, 1 élesztő, 25 dkg darált töpörtyű, 1 kiskanál só, 20 dkg margarin, 1 joghurt, 1 evőkanál cukor, kevés tej.
Elkészítése: Az élesztőt a tejben 1 kanál cukorral felfuttatjuk. Ezt összegyúrjuk a liszttel, a joghurttal, a sóval, és kelni hagyjuk. A margarint összekeverjük a töpörtyűvel, ízlés szerint megsózzuk. A megkelt tésztát elnyújtjuk, és rákenjük a töpörtyűs masszát, összehajtogatjuk, majd állni hagyjuk. Amikor kelni kezd, lisztezett felületen kinyújtjuk a tésztát, a tetejét késsel megkockázzuk, majd pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, és sütőpapírral kibélelt tepsibe rakjuk. A tetejét megkenjük felvert tojással, szórunk rá köménymagot, és állni hagyjuk, míg ismét kelni nem kezdenek a pogácsák. Előmelegített, 200 fokos sütőben addig sütjük, amíg meg nem pirul a pogácsák felső része.
Állítom, mennyei..!
A ma is szokásban lévő süteményként a habcsókot vagy más néven apácacsókot említi Silling Mária.
Apácacsók (habcsók)
Hozzávalók: 0,5 kg cukor, 1 evőkanál ecet, 2 friss házi tojásfehérje, vagdalt dió ízlés szerint.
Elkészítése: A cukrot a tojásfehérjékkel és az ecettel kemény habbá verjük. Beleforgatjuk a vagdalt diót, és akár a galuskát, a habot kanállal sütőpapírral kibélelt tepsibe adagoljuk. Előmelegített, 150 fokos sütőben megszárítjuk, ügyelve arra, hogy ne piruljanak meg a csókok. Amikor a külsejük valamelyest megszilárdult, a hőmérsékletet levehetjük 100 fokra. A teljesen megkeményedett habcsókokat kivesszük a sütőből.
Legyen szeretet-ízekben, illat-hangulatokban gazdag a karácsony, reményteljes az újesztendő!
