Ételek és életek, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A mindennapi életünk ízeihez, receptjeihez, (p)illa(na)taihoz tartozik egy-egy (sors)történet. Ebben a rovatban a sajátjaimat írom le, remélve, ezekben a sztorikban az Olvasó is megtalálja majd (a) magá(é)t. Recept is lesz, lehet utánunk csinálni – sütni, főzni, enni: lenni.
Így, még bőven az év elején jót tehet az ember lányával nemcsak az előretekintés, hanem olykor a „mentett értékek” közötti bányászat, egy „mélyfúrás” is. Gondolok az engem körülvevő, a magamban rejlő, a megteremtett javakra, de az olyan apró örömforrásokra, értékforgácsokra is, mint egy-egy, az Instán elmentett recept, a „mertmajdegyszermegcsinálom” kategóriába tartozó „finomságok”, és azért az idézőjel, mert itt nemcsak étel-, hanem élet-receptekre is gondolok.
A legutóbbi ilyen alkalom számomra legérdemesebb leleményeit hozom itt, bízva, hogy a kedves Olvasó talál majd köztük megszívlelendőt, főzendőt, sütendőt.
,,Nem akarok semmire emlékezni, csak arra, ami ezután lehet. Fejet hajtok jövendő létem előtt, mert az még nem én vagyok, az még a mindenség maga.” (Csoóri Sándor)
Jön tehát egy-egy idézet, egy-egy recept…Kezdjük „édesen”:
|
Meggyes-túrós muffin Hozzávalók: 5 dl liszt, 2,5 dl kristálycukor, 2,5 dl tej, 1,25 dl olaj, 1 tasak sütőpor, 1 ek. kakaópor, 1 tojás; a töltelékhez: 20 dkg túró, 1 ek. vaníliás cukor, 1 tojás, 1 marék fagyasztott magozott meggy. Elkészítése: A túrót kikeverjük a tojással, a vaníliás cukorral és lecsepegtetett meggyel. Egy másik tálban a tojást a cukorral és az olajjal habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tejet, ezzel is elkeverjük, végül mehetnek bele a száraz hozzávalók, és alaposan kikeverjük a masszát. Egy muffinsütőt kibélelünk muffinkapszlikkal, és mindegyik formába teszünk egy evőkanál kakaós masszát, rá egy adag túrós tölteléket, a tetejére megint kakaós massza, és 170 fokra előmelegített sütőben, légkeveréses fokozaton 30 alatt megsütjük (tűpróba!). A sütő aljába, hőálló edénybe tehetünk egy tálka vizet, mert jót tesz muffinsütéskor a pára. Ízlés szerint cukorral meghintve tálalható. |
Könnyű ételek, súlyos konzekvenciák: „Csodálatos, hogy amikor nem vagy a saját utadon, mekkora pofonokat kapsz.” (Polcz Alaine)
|
Íme egy nevenincs sósság: Csak összekeverjük az öt hozzávalót, és már süthetjük is… Hozzávalók: 20 dkg liszt, 1 mk. sütőpor, 14 dkg reszelt trappista sajt, 6 dkg reszelt parmezán, 2 dl tejszín. Elkészítése: A lisztet elkeverjük a sütőporral, hozzáadjuk a reszelt sajtokat és a tejszínt, majd alaposan összedolgozzuk. A tésztából tetszőleges méretű golyókat formázunk, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 18 perc alatt aranybarnára sütjük. A sütési idő függ a tésztagolyók méretétől. Vékony szeletekre vágott sonkával és ízlés szerint zöldségekkel kínáljuk. |
,,A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.” (Albert Camus)
Ennek szellemében tavasz felé egy „üde” tésztaétel:
|
Sült fetás tészta Hozzávalók: 30 dkg koktélparadicsom, 8 ág kakukkfű, 2 gerezd fokhagyma, 1 fej lila hagyma, ½ kezeletlen citrom, 20 dkg feta sajt, 4 ek. olívaolaj, só, frissen őrölt fekete bors, 30 dkg spagetti, bazsalikom. Elkészítése: A paradicsomot megmossuk. Miután a kakukkfüvet is leöblítettük és megszárítottuk, lecsipkedjük a leveleit. A fokhagymát megtisztítjuk, aztán felaprítjuk. A lila hagymát meghámozzuk, félbevágjuk, és vékonyan felcsíkozzuk. A citrom levét kifacsarjuk. A fetát lecsepegtetjük, majd egészben egy kb. 20 × 15 cm-es hőálló tál közepére helyezzük. Körészórjuk a paradicsomot, a kétféle hagymát és a kakukkfüvet. Meglocsoljuk a tál tartalmát az olívaolajjal és a citromlével, finoman megsózzuk és megborsozzuk, és 220 fokos sütőben 20–25 percig sütjük. Közben forrásban lévő sós vízben kifőzzük a spagettit a csomagolásán olvasható utasítás szerint. Leszűrjük és lecsepegtetjük. Kivesszük a sütőből a tálat, villával durvára vágjuk a fetát meg a paradicsomot. Hozzáadjuk a tésztát, és az egészet alaposan összeforgatjuk. Frissen aprított bazsalikomlevelekkel megszórva tálaljuk. |
Jó étvágyat!
Élet-vágyat pedig egy-egy Márai-gondolat mindig adhat: „Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája. Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel. Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk.”
