A bezdáni Kapitány Mátájsz Saroltát jól ismerhetjük a legkülönbözőbb, ünnepi, nemzeti motívumokat és készítési technikákat felvonultató, míves szépségű mézeskalácsairól is. Az alábbi beszélgetésben azonban a festett, hímes, hímzett és legkülönfélébb módszerrel alkotott, tájegységek „színeit”, hímeit megmutató tojásfestésen van a hangsúly. Sarolta számos rangos minősítéssel, díjjal rendelkezik: a MIRK-en a hímesek mellett nemezzel, gyöngyfűzéssel, mézeskaláccsal ért el első helyezéseket, Nívódíjakat.
Tojásírás kategóriában megszerezte a Nagymesteri díszoklevelet, továbbá a Hagyományok Háza népművészeti kategóriában első helyezéssel jutalmazta. Alkotásaival a különböző fesztiválokon, vásárokon, (online) kiállításokon találkozhat az érdeklődő, de megcsodálhatjuk munkáit a Saci Kézműves Műhelye nevű Facebook-oldalon is: https://www.facebook.com/sacikezmuvesmuhelye. A népművész, Nagymester a szerénység hangján csodálattal beszél, mesél az alkotás folyamatáról, amelyet a legnagyobb alázattal művel:
Milyen alapok és hatások jellemzik a népművészeti tevékenységed?
– Minden 2008-ban alapozódott meg, amikor lehetőségem adódott arra, hogy elvégezzem a budapesti Hagyományok Háza népi játszóházi foglalkozásvezetői tanfolyamát. Ennek keretein belül megismerkedtünk a jeles napokkal, a köréjük szerveződő népszokásokkal, a gyerekekkel való foglalkozással, és minden népi kézművességgel, amelyet játszóházvezetőként, vissza tudunk tanítani a fiatal és a felnőtt generációk tagjainak is. Tehát fűztünk gyöngyöt, marokedényeket csináltunk agyagból, kosarat fontunk, csuhéból és szalmából készítettünk játékszereket, mindenfélét.
Mézeskalácsot is sütöttünk, díszítettünk tojást viasszal, bőrdíszeket, ékszereket készítettünk, nemezeltünk, tehát tulajdonképpen alkottunk mindent, ami belefér a magyar népi hagyományok tárgykörébe. Kiváló tanáraink voltak, és ott éreztem először, hogy hazaértem. Már ’91-ben is a népművészet felé kacsintgattam, sőt a tojásviaszolást huszonöt éves korom óta művelem. Ezen a tanfolyamon éreztem meg először, hogy otthon vagyok, sok olyan ember között, aki ugyanazt szereti, ugyanazt műveli és tartja értéknek, amit jómagam. Erről a tanfolyamról úgy engedtek bennünket utunkra, hogy a megtanultak köteleznek bennünket arra, hogy bármihez nyúlunk, bármivel is foglalkozunk, azt a hagyomány átadásának fontossága tükrében cselekedjük. Tehát bármit is teszünk, az a hagyományos díszítés technikáját kövesse. Tulajdonképpen mindez most vissza is köszön a munkáimból.
Hogyan kezdted a tojásírást és milyen megfontolásból vagy ötlettől vezérelve?
– A húszas éveim elején találkoztam először a hímes tojással. Mint minden más, amivel foglalkozom, először szépségével keltette fel az érdeklődésemet. Igyekeztem minél többet megtudni róla. Elvarázsolt a sokszínűsége, a színek és jelek szimbolikája, a tojásra írt hímek varázsereje. Saját készítésű eszközökkel a kezdeti próbálkozások még nem hoztak kellő sikerélményt, de miután megkaptam első írókámat, minden a helyére került.
Milyen technikákat alkalmazol?
– Szívemhez legközelebb a népi, hagyományos technikák állnak, azokkal dolgozom. A legelső tojásaim levélrátéttel készültek. Az íróka használata már lehetővé tette a viaszírásos technikák egész sorát. Készülnek egy- és többszínű írott tojások, metszett és aranyozott díszűek is. A gombostűfejjel, illetve színezett viasszal történő díszítést is kedvelem. A tojás karcolását most gyakorlom. Próbálkozom a nem hagyományos, fehér csipkés libatojásokkal is.
Rangos minősítéseket kaptál. Melyek ezek?
– A MIRK-en, vagyis a Nemzetközi Kézimunka- és Gyűjteménykiállításon mutattam meg munkáimat több alkalommal. A hímesek mellett nemezzel, gyöngyfűzéssel, mézeskaláccsal értem el első helyezéseket, Nívódíjakat. Tojásírás kategóriában már megszereztem a számomra kitüntető Nagymesteri díszoklevelet. Külön örülök a Hagyományok Háza által adományozott oklevélnek, a népművészeti kategóriában elért első helyezésért. Az elmúlt két évben lehetőségem nyílt több online kiállításon is részt venni tojásaimmal.
Milyen további terveid vannak a tojásírás és a mézeskalács-készítés, díszítés területén?
– Tojásírás területén fokozatosan építkezem. Elsajátítottam a számomra kedves technikákat, majd megismerkedtem mintakincsekkel. A jövőben szeretnék a Kárpát-medence hímes tojásaiból tájegységenként egy-egy kollekciót készíteni.
Szerintem az embert a tudásvágy viszi előre, így tökéletesedik a munkája. Nagyon sok mindent szeretnék még kipróbálni, újítani, és minél többet tanulni.
