A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és az Újvidéki Színház koprodukcióban készít új előadást, amelynek nemsokára lesz az ősbemutatója, utána pedig helyet kap mindkét színház repertoárján. Az előadás Lovas Ildikó író – aki az idén májustól Herceg János-díjas is –, Amikor Isten hasba rúg című könyve alapján, Újvidék Európa Kulturális Fővárosa projektum keretében készül, Urbán András rendezésében. Nem ez az első eset, hogy a KDSZ és Urbán András Lovas Ildikó regényét állítja színpadra, 2014-ben a Spanyol menyasszonnyal tették ezt:
– Urbán Andrással nagyon régóta ismerjük egymást, tudunk közösen gondolkodni, de vitatkozni is. Tulajdonképpen lassan három évtizede ezt csináljuk. Az őszinteség sebez és épít. András nem csak a vajdasági magyar színházi életnek, de a kulturális életnek is meghatározó alakja, tisztelem a hozzáállását, ahogyan ő is az enyémet. Ez nem jelenti azt, hogy feladjuk a látásmódunkat vagy elhallgatjuk a véleményünket egymás előtt. De amikor az én regényem színpadra állításáról van szó, Góli Kornélia dramaturg megkerülhetetlen. Góli Kornéliával Csáth-rajongásuk alapvetés, irodalomfelfogásunk pedig közel áll egymáshoz.
Nemrég kezdődtek el az előadás próbái, a legelején te is a KDSZ-ben voltál. Miről beszélgetettek a színészekkel?
– Pontosan erről, hogy mit jelent nekem Csáth. Közben otthonias közegben éreztem magam, mert a színészektől olyan visszajelzések érkeztek, hogy értik miről beszélek, hozzájuk is közel áll az, ami engem Csáthoz vonz. Arról is beszéltünk, hogy Szabadkán több intézmény is Kosztolányi nevét viseli, Csáthét pedig csak a Csáth Géza Művészetbaráti Kör. Felvetették, hogy lehetne a KDSZ előcsarnoka Csáth Csarnok. Ez játék, de valóban játék? Nem hinném, hogy a művészetben, a kulturális attitűd alakításában, önmagunk kulturális definiálásában, az nem játék. És a Csáth Csarnok nem csak két alliteráló szó. Hanem talán mi vagyunk.
Neked mit jelent Csáth? Miért érezted úgy, hogy ezt a könyvet meg kell írnod?
– Azért, mert úgy gondolom, hogy találtam valamit Csáthban, ami teljesen másképp értelmezi őt, mint ahogyan elhelyezik az irodalomtörténetben. Végigkísérve az életét, megvizsgálva a viszonyát az édesanyjával, a családjával, végigvezetve mi minden hatott rá, a sorsára, hogyan vált belőle, amivé lett, teljesen egyértelmű, hogy nem lehet onnan elindulni, hogy a morfium elvette az eszét. A könyv szándéka és célja, hogy rekonstruálja Csáth Gézát, ezért rekonstrukció az alcíme, de emellett ez egy irodalomelméleti válasz, megközelítés is. Gondoljunk csak bele, hogy a halálával kapcsolatban is mennyi a le nem írt mondat. Viszont akárhonnan is közelítem meg Csáthot, rögtön betolakszik a képbe egy tíz hónapos kisbaba, akiről egyébként nagy elragadtatással írja az öccsének, hogy ez a kislány annyira muzikális, hogy amikor ő a zongorán leüt egy hangot, akkor azon sír. Egy ilyen imádat van benne a kislány iránt, ott Regőcén, a háború végén, amikor fosztogatások, gyilkosságok történnek, a világ kifordul önmagából, szőrös, lihegő állat lesz az élet, ami mindent felzabál. Csáthban is kataklizma zajlik, mégis elkápráztatja, hogy a kicsi annyira muzikális, mint ő. Az élet továbbadásának ez a hihetetlen erős vágya is nagyon foglalkoztatott. Addig kerestem, kutattam, nyomoztam, míg az utam a Petőfi Irodalmi Múzeumba vezetett, ahol kiderült, hogy Kelevéz Ágnes 1997-ben interjút készített Csáth Géza lányával, aki – természetesen, mondhatnánk, mégis hátborzongató és szép – elvégezte a zeneakadémiát. Az interjú hanganyagban van, tehát hallgattam a hangját, a mondatait. Ez nagyon megviselt. Nehéz volt. De a kutatást nem hagytam abba, így jutottam el Czér Fanniig, Csáth Géza dédunokájáig, aki képzőművész, és őt kértem fel arra, hogy illusztrálja a könyvet. Azt gondolom, hogy így teljes a kör.
Nagyon ütős a könyv címe. Hogyan jutottál el hozzá?
– Ez jutott eszembe. Elsőre azt gondolnánk, hogy amikor Isten hasba rúg, az egy rossz dolog, mert a hasba rúgás iszonyatosan fáj, levegő nélkül maradunk. De az is lehet, hogy figyelmeztetés. Ha Istentől jön, akkor kegyelem. A hasba rúgás szándéka mindig rossz és gonosz, de amikor Isten teszi, akkor nem az. És nemcsak a szülésre vonatkozhat, hanem mindenre. A hasbarúgás lehet egy figyelmeztetés, hogy valamit rosszul tettünk, és gondoljuk át a dolgainkat. Kegyelem: nem öl meg, csak hasba rúg.
Kad te bog ritne u stomak…
– Igen, Dejan Ilić, a Fabrika knjiga belgrádi kiadó szerkesztője kíséri a munkásságom, az Amikor Isten hasba rúg a negyedik könyvem, amely megjelent szerb nyelven is. Mindig nagy kérdés az, hogy egy adott könyv működhet-e egy másik nyelven, egy másik kulturális közegben. Ezt a könyvet olvassák azok is, akik nem ismerik Csáthot, mert a művészi lét, az anyaság, a gyerek, az elszakadás, az élethosszig tartó összetartozás, mindezek bonyolult szálai, nagyon is általánosan emberi kérdések. Tíz éve nem kaptam magyarországi fordítási támogatást, ezt a fordítást a Forum Könyvkiadó támogatta. A Fabrika knjiga adta ki, de nem pályázatból, ennek költségei az eladásból térülnek meg. Dejan Ilić úgy gondolja, el tudja adni a könyveimet. Több regényemet is megjelentette, ezt is kiadta, ezek szerint ez így is van. A könyveimnek kialakult egy szerb olvasóközönsége, és ez nagyon jó érzés. Az alap az, hogy tegyük a dolgunkat, függetlenül attól, hogy vállveregetést vagy pofont kapunk. A siker, az elfogadás, egy plusz ajándék.
Várod az előadást? Izgulsz?
– Inkább kíváncsi vagyok, hogy lássam hogyan értelmezik, mert minden alkotás önmagában érték. Az előadás nem ugyanaz, mint a könyv. Nincs szebb és felemelőbb, mint látni azt, hogyan születik egy alkotásból egy másik alkotás.
Készül az új könyved?
– Szeptemberben jelenik meg Szép Amáliák címmel. Ez egy cselédregény lesz, olvashatók belőle részletek az Előretolt Helyőrségben. Amíg kutattam, nagyon sokat olvastam, könyveket, újságokat, sajtótörténetet, mindenfélét. Annyit olvastam, hogy amit mindabból magamba szívtam, elkezdett kicsordulni belőlem. Ebből lett A város lelke, avagy identitásjelek és a Szép Amáliák is. Közben írtam meg az Amikor Isten hasba rúg regényt is. Mivel a keresgélés során, valahogy mindig összefutottam Csáthtal.
