A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 évben jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg, a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál valami hasznosat a maga számára.
Egy régi ismerősöm hívott fel már jó néhány éve. A lánya és az unokája autóbalesetet szenvedett, a lány a helyszínen meghalt, az unoka pedig életveszélyben volt.
– Mi lesz velem? Mi lesz a másik unokámmal? Mit tehetek a balesetet szenvedett unokámért? Mit tehetnék egy haldoklóért? Hogyan imádkozzak érte, s tud-e segíteni az imádság?
– Legtöbbször mást nem is tehetünk, csak imádkozhatunk. Ezt még azok is megteszik, akiknek a hitük nem erős, s nemigen szoktak imádkozni. Egyrészt, az ima tényleg tud segíteni, másrészt pedig nincs hozzá se lelki erőnk, se kedvünk, se hitünk, hogy más módszereket vessünk be. Azokat előbb kellett volna, mielőtt a baj megtörtént. Ez egy utolsó esély, akár csak egy szalmaszál, amibe belekapaszkodhatunk. Ám sokszor ez is segít. Tehát elmondom, hogyan imádkozz az unokádért. Ez egy egyszerű gyakorlat, melyhez egy hosszú fehér gyertya szükséges. Most elmondjuk együtt, azután pedig tedd meg egyedül. Fontos, hogy ne sajnálatból tedd a felajánlást, hanem együttérzésből! Ne magad miatt, hanem őérte! Ez nem az önsajnálatról, nem rólad szól. Ez csakis róla szól, s az fog történni, ami az ő számára a legjobb. Te nem tudhatod mi az ő számára a legjobb, mi volt Isten terve vele!
Gyújtsd meg, és vedd tenyereid közé a gyertyát, mintha imatartásban lennének kezeid. Hangolódj rá az unokádra, érezd, amit ő érezhet, akárhol is legyen, engedd, hogy az együttérzés teljesen megérintsen, sírhatsz is, miközben ezt végezed. Most mondd hangosan:
„Kérem a határtalan univerzum kegyelmét és végtelen gyógyító energiáját, hogy fogadja el tőlem felajánlásként ezt a gyertyát, melyet unokámért gyújtottam. A legtisztább szándékkal és együttérzésből kérem, hogy gyógyuljon meg, amennyiben még van lehetősége ebben a formában a változásra, és ezzel semmilyen karmát nem veszek át. Ha nincs erre esélye, kérem a lehető legkönnyebb, legszenvedésmentesebb átmenetelt, a tőle telhető legtisztább szívvel és tudattal képes legyen a békés elengedésre. Kérem a megbékélést, elengedést, együttérzést mindenkire, aki a helyzetben érintett. Váljék kérésem határtalanná és minden érző lény javára, mindenkiére, kik bárhol bármilyen formában szenvednek, akár fizikailag élnek, akár nem. Most érzem és lelki szemeimmel látom magam előtt a sok fájdalmat a világból és más birodalmakból is, de ettől nem rémülök meg, hanem mélységes szeretettel az együttérzés energiáját küldöm ki feléjük. Könnyek kíséretében utoljára kérem, történjen az unokámmal az, ami az ő számára a legjobb. Köszönöm."
Máris átküldöm neked ezt, amit most elimádkoztunk, mondd el többször. Emellett van egy speciális Szent Antalka imádság, amit kilenc nap egymás után kell elimádkozni, naponta egyszer-kétszer, azt is majd elküldöm. Leginkább a kilencedik nap körül történik valami. Természetesen küldök egy programozott kristályt is, ahonnan egy kis erőt merítesz, ami az aurádat befoltozza, azután pedig szükséged lesz rúnákra is.
– Köszönöm, most még azt mondd el, hogy mit tehetek elhunyt gyermekemért? Van-e olyasmi, amivel valamilyen kontaktust tudnék teremteni vele? Mit tehetek, most, hogy meg kell élnem az elmúlást?
– Az élet egyik legnehezebb feladata szembenézni az elmúlással. Számot vetni az idővel, a tettekkel, és méltósággal átvészelni, akár saját utunk végét, akár szeretteink elvesztését. „A te szíved megpihent, de a miénk vérzik. Hisz a halál fájdalmát csak az élők érzik" soraiban ott van, amitől a legjobban félünk. A félelem, a szeretett lény halála után érzett mélységes fájdalom, valamint hiányának elviselhetetlen kínja. A bűntudat még akkor is, ha tudjuk, hogy nem tehettünk többet érte. A rettegés, mert újra kell terveznünk életünket, hiszen nem lesz velünk többé, nem osztozik örömünkben, nem enyhíti bánatunkat és nem oltalmaz bennünket. Amikor elfogy a remény, elszáll az utolsó sóhaj. Mégis, ez az ő haláluk, őróluk kell szóljon, nem mirólunk. Ne magunkat sajnáljuk, hogy, jaj, mi lesz velem, hogy boldogulok nélküle. Reá gondoljunk csak. Véletlenül nem hal meg senki, esetleg csak úgy tűnhet. Isten tervei szerint történnek az ilyen égbekiáltó, nagy dolgok. Ez a sors, a karma. Igen, benne van az ő karmájában is, az elhunytéban, de benne van azokéban is, akiket itt hagyott. Most csak gondolj rá, az emlékekre, sírd ki magad, ne bántsd az elhunyt dolgait 6 hétig. Ha kisírtad magad, néhány nap vagy inkább néhány hét múlva jelentkezz, s akkor megpróbáljuk megkönnyíteni a dolgokat.
– Köszönöm, addig is küldd el a kristályt és a rúnát.
Tíz nap múlva hívott.
– Képzeld, kilenc napig olvastam a speciális Szent Antalka imát, miközben a programozott kristályt szorongattam, s ezt az imát is, amit együtt imádkoztunk, s pont a kilencedik nap tért észhez a kómából az unokám! Hát ez tényleg a csodával határos! Most már csak a gyógyulásáért kell imádkoznom, de hála istennek, ő legalább túlélte. Bízom benne, hogy idővel helyrejön!
