Kész tervekkel indultam neki a negyedik trimeszterként is emlegetett gyermekágyi időszaknak. Még boldog tudatlanságban tervezgettem a mindennapjainkat – egyrészt mert még nem tudtam mi vár rám anyaként, másrészt, mert még senki sem vette komolyan az éppen kibontakozó koronavírus-járványt, szabadok voltunk és gondtalanok.
A szülést követő harmadik napon már otthon voltunk, és én azzal a lendülettel, ahogy beléptem az ajtón, azonnal megpróbáltam visszazökkenni a régi kerékvágásba. Másnap már a mosogató előtt töltöttem szabadidőmet, próbáltam rendet rakni a lakásban, és már azt is fontolóra vettem, hogy talán illene ismét kitakarítani. Aztán a testem megálljt parancsolt. Belázasodtam, ágynak estem, kimerültem. Akkor csapott meg először az új élet szele. Akkor kezdtem megérteni, hogy ez nem fog úgy menni, ahogy én azt eddig megszoktam és elképzeltem, és semmi értelme erőltetni. Nyílt és őszinte beszámoló következik azokról a bizonyos első napokról egy anya életében. Olvassák megértéssel!
Talán az első három nap a leginkább összemosódó, elfolyó a szónak minden értelmében. Folyik könny, tej, vér, tolulnak az érzelmek kifelé. Itt még a kórházban, még magasban tartanak a hormonok, lehet még el sem jutott az agyig, mi is történt pontosan. Emlékszem a szülésem éjszakáján annyi energiám volt, mint még soha. Úgy éreztem, a fellegekben járok. Szinte még a fájdalomérzet sem jutott át az idegpályáimon, mintha akadályozta volna a szervezetemben áramló adrenalin. Csak örömöt éreztem, valami földöntúli elégedettséget, egy újfajta szerelmet és büszkeséget – életemben először voltam igazán büszke magamra. Irtó jó érzés volt – tele volt a lelkem, a szívem. Gyönyörködtem a gyermekemben éjjel-nappal, meglepő módon az éjszakázás sem esett nehezemre. Valahogy nem is volt sem éjjel, sem nappal, teljesen összemosódtak a napszakok. Gondomat viselték, mindennap tálcán hozták az egyáltalán nem csapnivaló reggelim, ebédem, vacsorám, ebből kétszer meleg étel gőzölgött az asztalon, és a forró teáról sem feledkeztek meg soha. Emlékszem, mikor a lányom érkezése után pár órával, nagyjából éjfél táján letoltak bennünket a baba-mama osztályra, egy mosolygós nővér ágyba dugott, majd elém tolta a vacsorám. Esküszöm, életemben nem ettem még olyan jóízűen vajas kenyeret, mint akkor. Nincs mit ragozni, egyszerűen kimondhatatlanul boldog és elégedett voltam.
Aztán nagyjából a második nap végén, vagy a harmadik nap reggelén egy csapásra megváltozott a hangulatom. Folyton sírhatnékom volt, nem értettem, miért, de állandóan potyogtak a könnyeim. Erre számítottam, meséltek róla. Azok az érzések és érzetek azonban, amelyekről senki sem beszélt, sokkal jobban megviseltek. Elveszettnek és erőtlennek éreztem magam. Fáradt voltam, fájtak a sebeim, és a székre is csak akkor tudtam leülni, ha előtte kipárnáztam. Fájt a hasfalam (pedig nem császárral szültem), fájt a vulvám, a hüvelyem és mindkét mellbimbóm minden egyes szoptatás alkalmával. Szédültem a kialvatlanságtól, s bármennyire vágytam is, féltem, ha arra gondoltam, most haza kell menni a kórházból. Nem tudtam elképzelni, hogy fogunk most boldogulni ezzel az új kis jövevénnyel úgy, hogy nem érkezik gombnyomásra egy kipihent, mosolygós, segítőkész nővér. A szerelem mellé, amit idáig a babám iránt éreztem egyre sűrűbben társult az aggodalom, félelem, kétségbeesés, s időnként, mikor valami szokatlan dolog történt, a pánik. Nem voltam már felhőtlenül boldog, s nem értettem, vajon mi lehet a baj, hiszen tegnap óta amúgy semmi sem változott.
Semmi. Legalábbis látszólag semmi. A valóságban viszont pont a harmadik nap a vízválasztó. Valójában minden megváltozott. Várandósság alatt a szervezetünk nagyüzemi módon gyártja a progeszteron nevezetű hormont. Ez a hormon felelős a várandósságunk megőrzéséért, az ízületek ellazításáért. Emellett segít ellensúlyozni a szintén nagymértékben jelen lévő prolaktin hormon hatásait. A prolaktin elsősorban az anyatej előállításáért felelős. Ugyanakkor a prolaktin hatással van a dopamin termelésre, vagy más néven a boldogsághormonunk mennyiségére. Szülést követően, amint kiemelik a méhlepényt, a progeszteronszint a szervezetünkben azonnal drasztikus süllyedésbe kezd, és a szülést követő első menstruáció megérkezéséig a petefészkeink nem is igen termelnek többet ebből a hormonból. Erre természetesen azért van szükség, mert a szervezetünk így teszi lehetővé, hogy a prolaktin kifejtse hatását, elinduljon a tejtermelés és táplálhassuk az utódot. Ezzel egyidejűleg azonban a dopaminszintünk is változni fog, hiszen nincs már a szervezetünkben progeszteron, hogy gátolja a prolaktin boldogsághormonunkra kifejtett negatív hatását. A hormonális változások hónapokig elhúzódnak. A prolaktin például nagyjából a negyedik-hatodik hónap táján kezd majd csökkenni – attól függően, mikor kezdjük a hozzátáplálást. A tejmennyiség csökkenésével egyidejűleg a prolaktin termelődése is alábbhagy. Összességében tehát a szülést követő hetekben a szervezetünkben igen magas a prolaktin szintje, nincs már azonban progeszteronunk, hogy ellensúlyozza a prolaktint, így valószínűleg alacsonyabb a boldogsághormonszintünk – innen ered az a hirtelen ránk törő, külső szemmel figyelve akár ok nélkülinek tűnő mérhetetlen szomorúság, aggodalom vagy félelem.
Az igazság az, hogy mindezt még akkor is nehéz elviselni és megélni, mikor az ember pontosan tudja az okát. Az igazság az, hogy mikor éppen megpróbáljuk meglovagolni ezeket a hormonhullámokat, hiába minden magyarázat, egyszerűen nem jutnak át az ész érvek az érzelmek és a józan ész között húzódó vékonyka határon. És ez borzasztóan nehéz, leginkább azért, mert az anya is tudja, hogy külső szemlélőként különösen érthetetlennek tűnhet, éppen mi is történik vele, mi zajlik a fejében, a lelkében. Természetesen azért nem teljesen hiábavaló utánajárni és tudni arról, mi várhat ránk az első hetekben. Jó kapaszkodó és nagy segítség lehet, ha a párunkkal együtt derítjük fel a negyedik trimeszter terepét, mert az apák mégiscsak kissé kívül esnek ezen a bűvkörön, s objektív szemlélőként talán többet tudnak segíteni, mikor az anya úgy érzi, mindjárt összedől a világ.
(Folytatjuk)
(Instagram: SohaTöbbéEgyedül)
Forrás: www.medela.us (Postpartum Hormonal Changes&How They Affect You)
