A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 évben jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg, a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál valami hasznosat a maga számára.
– Van két gyermekem, s egy rossz házasságom. Feláldozzam-e magam a házasságom megmentéséért?
– A sikeres párkapcsolatban mindkét fél meg kell becsülje a másikat, tisztelje őt, s valamilyen alkalmazkodást, kompromisszumot kell hozzon. Ám ez nem azt jelenti, hogy bárki is áldozat legyen. Legelőször is saját magunkat kell tisztelni, szeretni, akkor tudunk csak boldog párkapcsolatban élni. A mártíromság viszont mindig könnyekkel végződik. Sok olyan emberrel találkoztam, aki feláldozta magát házassága megmentése érdekében. Csak ideig-óráig segíthet ez a dolog. A szeretet és a hamisság nem fér össze. A gyerekek, akik olyan szülőkkel élnek, ahol az egyik mártír, megérzik, hogy nincs rendben szüleik közt a viszony, s nem lesznek boldogabbak, ha együtt a család, de ott az örökös stressz, a vita, a veszekedés.
– Anyukám nagyon nemesnek tűnt, sokat elviselt a család együttlétének megóvásában... Igaz, sokat szenvedett is, habár igyekezett ezt eltitkolni.
– Fájdalmas és kiábrándító szerep ez az áldozatszerep. Ebben a helyzetben nincsenek nyertesek. Mindenki valamilyen veszteséget szenved el. Valamit feláldoz, véglegesen elveszít, a résztvevőnek túl magas árat kell fizetnie. Természetesen sok függ attól, hogy milyen áldozatot kell hozni. Ha a helyzet tényleg rossz, ott az örökös vita, nem becsülik meg egymást az együttélők, netán tettlegességre kerül sor, akkor nemhogy nem kell vállalni az áldozat szerepét, mert azzal senkinek sem csinál senki semmi jót, ott a gyerekek is lelkileg sérültek lesznek. Sőt elferdül az igazságérzetük, megítélésük helytelen lesz. Sok ilyen házasságokból született gyermek hasonló rossz partnerkapcsolatba keveredik. Nemrégiben tanúja voltam annak, amikor egy apa helyeselte azt, hogy a lányát veri a részeges férje, azt mondta, hogy ő nem avatkozik bele, az ő anyját is verte az ő apja, ez nem nagy ügy. A lány pedig vállalta ezt a mártírszerepet. Ez kicsit sincs rendben.
Olyan emberekkel is találkoztam, akik hajlandóak voltak feláldozni lelküket a „siker" érdekében. Ha megpróbálunk valamit feláldozni a boldogság, a szeretet és a siker érdekében, akkor soha nem fogjuk elérni azt. Az áldozathozatal soha nem szükséges és soha nem igazi szeretet, nem is helyettesítheti azt. Az áldozat félelem, bűntudat, egy kísérlet arra, hogy életünkkel fizessünk azért, amit tudat alatt nem érdemlünk meg. Az áldozat nem a mi nagylelkű ajándékunk, hanem alku, önmagunk elvesztése. Ez súlyos karmikus árat vonz.
– Igaza van, tudna valamit adni arra, hogy több önbizalmam legyen, s hogy minél fájdalommentesebben véget vessek ennek a kínos kapcsolatnak?
– Persze, elsősorban a harmadik csakrát kell harmonizálni, hogy helyrejöjjön az önbecsülése, ezenkívül néhány hatásos szertartásra lesz szüksége. Ezenkívül a gyerekek számára kell egy-egy programozott kristály. Lépnie kell, így hamarosan kikerülnek ebből a nehéz helyzetből.
– Igen, én is így gondolom, valahogy máris jobban érzem magamat. Tudom, hogy most mindannyiunknak nehéz lesz, de azután boldogok lehetünk, ha pedig az agónia megmarad, csak hazugságban élnénk, s boldogok sose lennénk. Köszönöm!
