Ételek és életek, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A mindennapi életünk ízeihez, receptjeihez, illa(na)taihoz tartozik egy-egy (sors)történet. Ebben a rovatban a magaméit írom le, remélve, hogy ezekben a sztorikban az Olvasó is megtalálja majd (a) magá(é)t. Recept is lesz, lehet utánunk csinálni – sütni, főzni, enni: lenni.
Nem szeretek panaszkodni, de tény, hogy egy-egy rosszul megfőzött, elkészített étel legalább annyira feldühít, mint az igazságtalanság. Mindez pocsékolás, visszaélés: kapcsolattal, alapanyaggal, hittel és hozzávalóval...
Társasággal ülünk a Duna-parton, térségünk egyik neves éttermében. Végre szusszanás az ernyesztő hőségben... Ünnepi ebéd zajlik. Elhatározzuk, hogy a helyi specialitást, a sült halat fogyasztjuk, de előtte jöhet egy kisebb adag halpaprikás is, bár tapasztalatból tudjuk, hogy minden híresztelés ellenére az nem itt az igazi.
Sajnos nem csalódunk kellemesen. Elkeserítően silány minőségű „hallevest" kapunk, amely paprikásnak nem nevezhető, már csak a rossz minőségű paprika-alapanyag okán sem.
Igaz, hogy Nyugat-Bácskában magas is a (hal)paprikásfőző-mérce, szinte minden háznál van legalább egy családtag, aki mesterien készíti, és van kire átörökítenie a dunai halpaprikás főzésének tudományát. Továbbá mondom, nem szeretek és nem is szokásom panaszkodni, ezért hát jöjjön a második fogás: mennyei sült hal! Nem tudni, mivel panírozzák, de nem is érdekel, ha az ízidill ennyire tökéletes! Belefeledkezem az étkezésbe, a köretek is harmonizálnak, minden együtt van a jó fogáshoz. Miközben két falat között felocsúdok, hogy az ebédhez szintén üdítően illeszkedő rozé borból kortyoljak, észreveszem, hogy a szomszédos asztalnál ülő kislány figyel engem. Minden mozdulatomat megnézi. Cinkosan összenevetünk. Hogy honnan a cinkosság? Nagyon rég volt, de még jól emlékszem, amikor kb. ennyi idősen csodálattal lestem a „nagyobbak", az idősebb lányok, asszonyok mozdulatait... ez az az időszak, amikor a kislányka öntudatlanul tanulgatja, miként válhat majd nővé. Nem tudja, de érzi: tudom, hogy mit néz rajtam. Ez a felelősség(tudat) tettenérésének nagy pillanata számomra is. Az öltözékemet, minden gesztusomat, mozdulatomat, ahogyan a számat rúzsozom, a villát tartom, a falatot a számhoz emelem, hogy az étkezést élvezem, most „szkenneli" ez a kicsi leány-lélek, eszmélet. Nem mindegy, mit és hogyan teszek. Végignézi, és tanulna belőle ennek a copfos kislánynak a majdani tudatos nő-lénye.
Ugyanilyen felelősség és hite(le)sségszempont a kimondott vagy a leírt szó is, naponta, mindenkivel szemben. A kijelentés megragad a másik tudatában vagy az alatt, és viszi, hordozza, legyen az dicséret, sértés, szeretetbeszéd vagy bántás. Nem mindegy a tett, a (ki nem) mondott mondat – hogy (vissza)élünk-e kapott létünk bizalmával, pocsékoljuk (vagy sem) testi, lelki táplálékainkat...!
Valljuk be, úgy az igaz(i), ha jó az a halpaprikás. Ha azonban időnként mégsem sikerül jól szakácskodni, vagy jó éttermet választani, akkor marad a vigasz-kaja. Engem mindig felvidít a hazai koszt. A megingathatatlan hitelességgel előttem álló emberi, anyai példa és szakácstudomány vigasztalóan hat rám. Ma például drága édesanyám, Móger Anna görög muszakája – padlizsán nélkül, csak hússal, krumplival, magyarosan fel-, megpaprikázva:
Muszaka magyarosan
Hozzávalók 2 személyre: 5 nagy krumpli, 50 dkg darált hús, 1 fej vöröshagyma, só, ételízesítő, paradicsomlé, tejföl, őrölt fekete bors, pirospaprika (erős és édes is) ízlés szerint, zsiradék.
Elkészítése: Olajon vagy zsíron megpároljuk a felszeletelt vöröshagymát, majd beletesszük a darált húst, felöntögetjük mindig kicsi vízzel, és tovább pároljuk együtt. Közben folyamatosan adagoljuk hozzá a többi összetevőt: a sót, az ételízesítőt, a borsot, a paradicsomlét, az édes és erős pirospaprikát, tetszés szerinti mennyiségben. Mindezt összefőzzük. Egy tepsi vagy edény aljába szeleteljük a meghámozott krumpli felét, majd rátesszük a darált hús egészét, arra szeleteljük a krumpli maradékát. A tetejére simítjuk a tejfölt. 150 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a tejfölös teteje kissé meg nem pirul.
Jó étvágyat hozzá!
A tartalmas ebéd után, a hőség közepette test- és lélekfrissítésül pedig ajánlom az egyszerűen elkészíthető koktélt, a gin-tonicot:
Egy adag gin-tonic hozzávalói és elkészítése
0,5 dl (jó minőségű!) gint és 1 dl tonicot összekeverünk a jéggel teli pohárban. Az ínyencek megfűszerezhetik az italukat akár az egyik ismert áruházlánc üzleteiben kapható gin-tonic fűszer-összeállítással, amitől különleges színű, ízű (ám garantáltan természetes) koktél-költemény születik.
Szeressük egészséggel és mértékkel! Egymást viszont mértéktelenül, szavakkal és tettekkel is.
