A zombori Gajdos Edina Budapesten, elismert szaktekintélyektől tanulta a fotózást, mégis jelenleg szülővárosában, Zomborban és környékén bontakoztatja ki tehetségét. A fényképészet szinte minden területén kipróbálta magát, kedvence a riportfotózás, szeret „jelen" lenni, örömöt talál az események dokumentálásában. Edinával tanulási folyamatokról, meghatározó helyszínekről, elmondható és el nem mondható tervekről beszélgettünk:
Hogyan és milyen megfontolásból, motivációból kezdtél el fotózni?
– A szüleim az egész kiskoromat megörökítették. Rengeteg fotóalbumunk van, ezeket a mai napig előszeretettel nézegetem. Lehetséges, hogy pont emiatt kezdett el érdekelni ez a művészeti ág. Felsős lehettem, amikor néha elkértem a fényképezőgépüket. A kertben a virágokat fotóztam, amikor a mamámmal nagy sétákat tettünk a természetben, azoknak minden pillanatát meg akartam örökíteni. A középiskola előtt azonban már tanácstalan voltam. Végül Zomborban a gyógyszerésztechnikus szakot választottam. Sajnos nem szerettem, és az évek során egyre inkább rájöttem, hogy a fotográfia az én területem, amelyben ki tudok bontakozni.
Hol képezted magad, és miért épp ezt a képzést választottad?
– Budapesten a KREA Design School OKJ képzését választottam. Nem egyszer voltam a nyílt napjukon, ott mindig nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Más iskolák után is érdeklődtem, ez volt azonban az egyetlen, amely rögtön megtetszett. Úgy véltem, ez a kétéves képzés nagyon sokat adhat nekem. A tanári kar is rendkívüli volt. Azzal pedig, hogy Budapesten élhettem, egy régi álmom vált valóra.
Gondolom, ezen a budapesti képzésen a legkülönbözőbb tematikákat és módszereket kipróbálhattad, eltanulhattad. Hogyan történt a tanulási folyamat, milyen feladatokat kaptatok ennek során?
– Ez így van, rengeteg különböző feladatot kellett ellátnunk. Voltak elméleti és gyakorlati óráink. Az elméleti órákon a fényképezőgép felépítéséről, a fény útjáról, ismert fotósokról, fotótörténelemről tanultunk. A gyakorlati órákon pedig úgynevezett házi feladatokat kaptunk, amelyeket a következő órákon be kellett mutatni, és együtt beszéltük át, mi a jó és mi a rossz a képen. Mindent a kreativitásunkra bíztak, szóval igazából bármilyen kép készülhetett egy adott témához. Ezenkívül gyakorlati órákhoz sorolnám a képszerkesztő, retusálós órákat is, amelyeken belecsöppentünk az Adobe Lightroom és Photoshop világába. Az iskola stúdiójába és profi stúdiókba mehettünk fotózni, ott már együttműködhettünk stylistokkal, fodrászokkal, sminkesekkel és nem mellesleg modellekkel is. A sokrétű tantárgyak lehetőséget adtak arra, hogy megtanuljuk a divat- és a portréfotózás rejtelmeit, esemény- és riportfotózásra is alkalmunk adódott. Volt, hogy művészibb, alkotói képek születtek, sikerült azonban analóg-, enteriőr- és építészeti fotókat is készítenünk.
Milyen géppel fotózol, illetve mennyire fontos, meghatározó a profi eszköz, fényképezőgép a munkádban?
– Nekem most egy Canon 77D fényképezőgépem van. Ehhez csatlakoznak a különböző objektívek, amelyek segítségemre vannak, illetve van rendszervakum. Úgy gondolom, hogy nem feltétlen egy profi eszköz határoz meg egy profi fotóst. Persze, sokkal könnyebb és gyorsabb az ilyen eszközökkel a munka, aki azonban elszánt és kreatív, annak az útja határtalan. Én is sokáig úgy hittem, hogy egy jó képet az határozza meg, hogy kinek milyen a felszerelése. Pedig egyáltalán nem így van. Viszont az nagyon jó, ha az embernek van több memóriakártyája és akkuja, mert az sokszor életmentő.
A fekete-fehér vagy a színes kép számodra is „igazi"?
– Ezen sokszor elgondolkodtam. Nincs konkrét kedvencem, mert mindkettőnek megvan a maga varázsa. Általában már magánál az ötletelésnél eldöntöm, hogy ez most egy fekete-fehér vagy színes fotósorozat lesz. Ez mind attól függ, hogy a témát mennyire lehet a másik színvilágban elképzelni. Van olyan alkalom, amikor szerkesztésnél úgy látom, hogy például egy portréfotó jobban nézne ki fekete-fehérben, mint színesben.
Művészfotók vagy dokumentum, riportfotózás, melyik ágazat áll közelebb a szívedhez?
– Egyértelműen a dokumentum, a riportfotózás. Valamiért ebben találtam meg magam. Nagyon szeretek elmenni különböző eseményekre, és ott megörökíteni dolgokat. Viszont a művészfotók sem állnak távol tőlem. Ugyanúgy a portréfotózást is nagyon szeretem. Főleg amiatt is, mert emberekkel ismerkedem meg, és nagy megtiszteltetés, hogy beengednek a világukba, az életükbe.
Jelenleg a szülővárosodban, Zomborban élsz. Hazavonzott, illetve mit jelent számodra a nyugat-bácskai közeg?
– Igen, Zomborban élek. A vírushelyzet megkövetelte, hogy hazautazzam, de nem bánom. Hiányzik Budapest, itthon is szeretném azonban kipróbálni magam. Itt nőttem fel, itt van a családom, a barátaim és a párom. Különösen azért is örültem, hogy itthon lehetek, mivel az őszi időszakban öcsémmel, Dáviddal együtt dolgozhattunk az Ötösfogat rendezvénysorozaton, amely ez alkalommal az online világba helyeződött át. A videó a Two Retards In Picture Production (TRIPP) YouTube-csatornáján tekinthető meg.
Mik a további alkotói- és munkaterveid?
– Folyamatosan ötletelek, inspirálódom. Különböző fotózásokat vállalok (keresztelő, szülinap, portré- és pártfotózás stb.), úgyhogy aki szeretne bármilyen jellegű képeket, bátran írjon (Instagram: @gajdosphotos, Facebook: Edina Gajdos, Weboldal: https://gajdosedina.wixsite.com/gajdosphotos).
Most éppen egy nagy projekten dolgozunk, amelyről még nem árulhatok el semmit. Annyi biztos, hogy Vajdasághoz köthető, és reméljük mindenkinek tetszeni fog.
