A topolyai Csörgő citerazenekar az idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. A zenekar elsődleges célja a vajdasági magyar népdalok népszerűsítése a vidékünkön igen közkedvelt hangszeren. Legnagyobb elismerésük a Vass Lajos Kiemelt Nívódíj, melyet Budapesten vehettek át a Kárpát-medencei versenyen, valamint a Bodor Anikó-díj, melyet két éve, 2017-ben kaptak a bácskossuthfalvi Durindón. Az 1979 májusában alakult zenekarban a kezdetek óta központi szerepet tölt be az idén 87 éves Faggyas József, aki kisgyerekként ismerkedett meg a népi hangszerrel, a muzsikálás örömével. A citerával való zenélést azóta is több mint nyolcvan éve folyamatosan műveli. Az ő ízes muzsikájával és énekével kezdődött a születésnapi koncert, majd bekapcsolódtak a zenekar jelenlegi tagjai: Hézső Zsolt, Kelemen Zsolt, Sörfőző Andor és Sörfőző Szügyi Judit. Andor és Judit, a Cirkalom táncegyüttes kiváló táncosaiként egy-két alkalommal a tánctudásukkal is remekeltek.
A zenekar A faluban szépen muzsikálnak című új CD-jén a délvidéki gyűjtések gazdag tárházából Topolya környéki dalcsokrot, gombosi, moholi, bácskertesi, al-dunai dallamokat szólaltat meg, de a Csallóközbe, Moldvába, Somogyba is elröpítik a hallgatóságot a muzsika szárnyán. A lemezen énekkel közreműködik Dudás Kata, Farkas Karina, Kisimre Szerda Anna és Vituska Albin.
A Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ keretein belül működő Csörgő citerazenekar 40 éves fennállása alkalmából szervezett jubileumi ünnepséget a több napos Közép-bácskai Népművészeti Fesztivál egyik programpontjaként szervezték meg Topolyán, majd a nyár folyamán több helyen is bemutatták már a hangzóanyagot, legutóbb a zentagunarasi iskola udvarán, a Batyu népzenei és néptánctábor nyitónapján, ahol szintén nagy sikert arattak. Találkozásunkkor kiderült, hogy valamennyien szívvel-lélekkel muzsikálnak, s életük szerves részét képezi a citeramuzsika, s ezen belül a Csörgőben való muzsikálás, éneklés.
– Alsós kisiskolásként miután egy táborban megismerkedtem a citerával, szerettem volna otthon is folytatni a muzsikálást, így kerültem először a Csörgő citerazenekarba. Majd jött néhány év kihagyás. Mikor nem egész egy évtizeddel ezelőtt a jelenlegi tagságtól jött a buzdítás, visszatértem a hangszerhez – tudtam meg a zenekar egyetlen nőtagjától. – Amikor együtt muzsikálunk, mindenki hozzáad egy kis egyéni ízt a közös hangzáshoz. Ezáltal szétterjed egyfajta varázs, összemosolygunk, és ez hatalmába kerít bennünket még olyankor is, amikor egyébként éppen egy nehéz napon vagyunk túl. Délvidéki falvak népdalkincséből válogattunk, hiszen zenekarunk elsősorban hazai gyűjtésekből dolgozik. Törekedtünk a változatosságra, ezért hívtuk segítségül barátainkat énekelni. Emellett még táncoltunk is két számra (amelynek a hangját a zenével párhuzamosan vettük fel), hogy minél élőbb legyen az új kiadvány. Talán a topolyai lemezbemutató koncertünkön átélt érzések élnek bennem legélénkebben, hiszen a több hónapos gyakorlás ott hozta meg a gyümölcsét, éreztem a közönség szeretetét – foglalta össze érzéseit Sörfőző Szügyi Judit.
Hézső Zsolt 34 éve citerázik és 18 éve zenél a topolyai zenekarban.
– Nagyon szeretek a népzenész/néptáncos délvidéki közösség része lenni; annak a közösségnek a része, amelyet többedmagammal építettünk, és építünk, szépítünk a mai napig. A közös muzsikálás egy ilyen csapatban mindig felemelő érzés. Kimondatlanul is, de mindenkinek megvan a maga szerepe a zenekarban, s amikor tökéletesen sikerül „eljátszani” azt a szerepet, no, az az érzés, amiért jó a Csörgő tagjának lenni. Új hanghordozónk egyik ilyen összeállítása a topolyai csokrunk, amelyben minden pillanatban együtt van együtt lélegzik a csapat. A stúdiómunka, a koncertek olyan események, amelyek mindig jobban összekovácsolják az együttest. Megelevenednek azok az ifjúkori élmények, amikor a fizikai távolságok ellenére is együtt keltünk, együtt tértünk nyugovóra. Ma már szinte mindannyian családos emberek vagyunk, és szeretem azt is, hogy családtagjaink is részévé váltak közösségünknek. Komoly lelki táplálék számomra a népzene; gyerekkoromban élesebben tükröződött a lelki állapotom a citerában. Családom mindig tudta: ha spontán előkerült a hangszer, az vagy azt jelentette, boldog vagyok, vagy azt, hogy szomorú. Ma már ez nem egyértelmű, de a mai napig kiciterázható magamból a vidámság és az esetleges keserűség is…
Kelemen Zsolt csaknem tíz éve Faggyas Józseftől vette át az együttes vezetését.
– Nincs nehéz dolgom, hiszen minden közös megbeszélés alapján történik. A civil foglalkozásunk és a néptánc sok időt elvesz, nem könnyű megszervezni a próbákat, ennek ellenére igyekszünk miden csütörtökön találkozni, koncertek, fellépések előtt még gyakrabban. A 35 éves jubileumra jelent meg az első önálló lemezünk, és most öt évre rá sikerült összehozni a másodikat is, hála a magyarországi Csoóri Sándor-programnak. Próbáltunk kicsit nyitni a Kárpát-medence egyéb területei felé, de többségében vajdasági citeramuzsika szólal meg a lemezen, ebből is ki kell emelni Bodor Anikó gyűjtését. Büszkék vagyunk a topolyai csokorra, ezek valójában Faggyas Jóska bácsi kedvenc dalai. Szerencsénk, hogy a Cirkalom táncegyüttesben jó hangú lányok, fiúk vannak, és ezt is kihasználtuk. A közönség jól fogadta az új lemezünket. Azt mondják, hogy a lemez az egy lenyomat, összefoglalása annak, hogy egy adott pillanatban hogy muzsikál egy zenész, egy csapat, és ez a CD most – úgy érzem – méltó a negyvenéves jubileumhoz.
