Az újvidéki születésű tizenhét éves Fodor Izabella innovációja az „arany tészta”, melynek fontos szerepe lehet az ázsiai régió országaiban. Találmányát levédették, kutatómunkájával számos versenyen kimagasló helyezést ért el, valamint a Nobel-díjak stockholmi átadójára is meghívást kapott. A fiatal lány jelenleg Magyarországon, Cserkeszőlőn él, és a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium, Humán Szakgimnázium és Kollégium tizedik osztályos tanulója, valamint a szentesi Studium Generale Alapítvány kutatócsoport tagja. A tanulmányok és a kutatómunka mellett, a zenének is fontos szerepe van az életében.
Valójában mikor kezdtél érdeklődni a természettudományi tantárgyak iránt?
Fodor Izabella (Dávid Csilla felvétele)
– Az ötödik osztályban a matematika volt a kedvenc tantárgyam, majd később jött a biológia és a kémia. Szinte vonzódtam a természettudományi tantárgyak iránt, a televízióban is sok tudományos műsort néztem. Mint ahogy ötéves koromban kijelentettem, hogy hegedülni fogok, a harmadik osztályban pedig már mondogattam, hogy orvos szeretnék lenni. Az általános iskolában a generáció diákja lettem, majd az iskola befejezésével felmerült a kérdés, hogy valójában hova is tovább. Az újvidéki gimnázium is opcióban volt, de végül mégis úgy döntöttünk, hogy Magyarországon folytatom a tanulmányaimat. A Hajnóczy József Gimnáziumban emelt szinten tanulom a biológiát, kémiát, matematikát és az angolt. Nemrég amikor az innovációs versenyen vettem részt, felmerült bennem az a kérdés, hogy tényleg orvos szeretnék-e lenni, hiszen további szakmák iránt kezdtem érdeklődni, mint a biomérnök, géntechnológus, génkutató, molekuláris biológus, szóval nem szeretnék csak az orvostudomány területén maradni, más lehetőségeket is ki szeretnék próbálni, mert egyre inkább a kutatói szakma érdekel.
Hogyan alakult ki ez a kutatói szakma iránti vonzalmad, és melyik területre terjed ki tanulmányozásod?
– Tizenöt évesen kezdtem el a kutatómunkámat a szentesi Studium Generale Alapítvány kutatócsoportban, ahol tanárom és mentorom, dr. Lantos Ferenc megismertetett a karotinanyagokkal, amelyeknek nagy szerepük van a látás kialakulásában. Nagyon vonzónak találtam ezt a témát, így ez lett kutatásom célpontja. A kutatásom elején Hajdu Mónika volt a diákmentorom. Tanulmányozásom a biokémia része, valamilyen szinten az orvostudománnyal is foglalkozik, és számos laboratóriumi vizsgálatot is tartalmaz.
Hogyan született meg az arany tészta ötlete?
– Bangladesben, a Fülöp-szigeteken és az ázsiai országokban az emberek nagyon sok rizst esznek, de a rizsben nem található meg a megfelelő mennyiségű karotinanyag, amely fontos a szemideg rendszeri szerepének kialakításában. Ezért nagyon sokan különböző látásproblémában szenvednek. A probléma orvoslására kifejlesztettek egy génmódosított rizsfajtát, azaz az arany rizst, viszont az Európai Unió tagállamai és más országok is tiltják a génmódosított növények termesztését és forgalmazását. Ebből kifolyólag merült fel bennünk az a kérdés, hogy ezt a problémát vajon meg lehetne-e oldani természetes úton? Megvizsgáltuk a magyar fűszerpaprikát, hogy milyen karotinanyagokat tartalmaz, majd a paprikaőrleményt beledaráltuk a kukoricadarába, és megetettük a tyúkokkal. A tojásokat a Pécsi Orvostudományi Egyetem Farmakognóziai Intézetének speciális karotinlaboratóriumában elemeztük prof. dr. Deli József segítségével, aki 30 éve karotinkutató. Arra az eredményre jutottunk, hogy a tojásokban az összes jótékony karotinanyag megtalálható, sőt akár ötszörösére is megnövekedett. Ebből a tojásból tésztát gyúrtunk, és a tészta is tartalmazta a karotinanyagokat, sőt még immunerősítőket is. Innovációmnak az arany tészta nevet adtam. A tésztának és a tojásnak a tartalma állandó még a főzés után is. Ezt a karotinban dús tésztát a várandós nőknek, a sportolóknak, az idősebb személyeknek, valamint az UNICEF-nek, UNESCO-nak is fel lehet ajánlani. Így az ázsiai országoknak is tudnánk segíteni, valamint serkenteni és növelni lehetne a Magyarországon nagy múltra visszatekintő fűszerpaprika-termesztést.
Kutatómunkáddal számos versenyen kimagasló eredményt értél el, valamint Isztambulban is bemutattad munkádat.
– Az idén az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyen második díjban részesültem, majd a Kárpát-medencei nagydöntőn megnyertem a nagydíjat, és ez 30 pontot hozott a felvételihez, valamint biztosította a kijutást a Nobel-díjátadóra, de mivel még nem töltöttem be a tizennyolc évet, ezért nem tudtam elmenni. Nagy álmom, hogy a világ legnagyobb koponyái előtt mutassam be a kutatásomat. A Debreceni Egyetem által szervezett Országos Tudományos Diákköri Konferencián is bizonyítottam, az egyetemisták és végzett orvosok körében. A zsűri tagjainak elmondása szerint ilyen még nem volt, hogy középiskolás tanuló egyetemistákkal versenyezett egy csoportban. A versenyeken való részvétel rengeteg új lehetőséget hozott számomra, plusz pontokat a felvételi vizsgához, ösztöndíjakat, táborozást, publikációs lehetőségeket, a munkámat levédették, és külföldre is kijuthatok előadásokat tartani. Az eredményeimet minden híres egyetemre kiküldik Európában, az Oxford és a Cambridge egyetemekre is. A Magyar Tudományos Akadémia elfogadta a munkámat, és az általuk kiadott kiadványba is bekerültem, valamint a poszteromat is kétszer kiállították az Akadémián. Tavaly kijutottam Isztambulba az egyetemre egy szimpóziumra, ahol a világ összes tájáról érkeztek kutatók, és angolul mutattam be a munkámat. Az Isztambuli Egyetem elismerő oklevélben részesített.
Hogyan kapcsolódik a zene a kutatómunkához?
– Nagyon szeretek hegedülni, Újvidéken elvégeztem az általános zeneiskolát. Számos konferenciát nyitottam meg hegedűjátékommal. Isztambulban is hegedültem, magyar népdalokat adtam elő. Különböző díjátadókon és a Zsinagógában is felléptem. Alkalmam volt megnyitni a dr. prof. Pusztai Rozália világhírű víruskutató 80. születésnapja alkalmából szervezett konferenciát, valamint Szentesen Szentgyörgyi Albert tiszteletére rendezett konferenciát is, úgyszintén a szentesi Dr. Bugyi István Kórház díjátadóján is muzsikáltam.
További terveidben mi szerepel?
– Kutatómunkám során egy olyan anyagra is rábukkantunk, amely valószínűleg a rákos sejteket is megöli. Tanulmányozásomra és az általuk elért eredményekre egy kaliforniai egyetem onkológus professzora, dr. Boros Gábor László is felfigyelt, aki a NASA-nak is dolgozik. Elképzelehtő, hogy ő lesz a jövőben a mentorom. Hogy hol és melyik egyetemet választom, azt még nem tudom, de biztos, hogy a kutatás terén maradok.
