2024. november 23., szombat
CÍMLAPTÖRTÉNET

Hangokból képet

Bemutatjuk Katona Kati topolyai származású, jelenleg Budapesten élő vizuális művészt

Katona Kati fénnyel, mozgó, lüktető képekkel festi le a zenét, amit hall. Fellépett több magyarországi fesztiválon, de Tokióban, Rómában is járt, és most éppen Berlinbe, majd Spanyolországba készül. Épületvetítései az elmúlt években a világ különböző pontjain megrendezett fényfesztiválokon voltak láthatóak. A Ludwig Múzeum pályázatára Zságer Balázzsal készített performansza kapcsán kerestük fel, hogy hozza közelebb számunka ezt a különleges világot.

Topolyán nőttél fel, innen indultál el a képzőművészeti, művészeti pályán. Hol tanultál?

– A művészetek már gyerekkoromban felkeltették az érdeklődésemet, tízévesen zeneiskolába kezdtem járni, öt évig tanultam gitározni, illetve megismerkedtem a zeneelmélet alapjaival. Az általános iskola vége felé kezdtem el azt érezni, hogy a képi művészetek világa vonz leginkább, ezért középiskolai tanulmányaimat Újvidéken, a Bogdan Šuput Iparművészeti Középiskolában folytattam, ahol képzőművészetet tanultam, figyelmem középpontjában a rajz, a festészet és a szobrászat állt. Megismerhettem különböző képzőművészeti technikákat és művészetelméleti alappilléreket, melyek a mai napig rengeteget tesznek hozzá a munkáimhoz. A középiskolai tanulmányaim végeztéhez közeledve feltámadt bennem az igény az új, kortárs technikák megismerésére. A tudáséhség sodort a média design területére. A Budapesti Metropolitan Egyetem média design alapképzésén lehetőségem volt olyan művészeti irányok megismerésére, melyek nagy hatással voltak rám, és elindítottak egy hosszú és szerteágazó úton.

Jelenleg min dolgozol?

– Reklámfilmes produkciókon dolgozom, többnyire a 3D animációs munkafolyamatokban veszek részt, emellett pedig nagy súlyt helyezek a saját projektjeim fejlesztésére is. Viszonylag nyugalmas időszak ez most, egészen furcsa érzés, hogy a megszokottól eltérően ez a nyár nem a folyamatos pörgésről szólt. Mivel a 3D animáció készítése mellett a munkáim igencsak nagy részét teszik ki a különböző rendezvényeken, fesztiválokon a színpadi produkciók látványvilágát meghatározó háttérvetítések is – a vizuálozás/vj-zés –, ezért általában a nyár egy igencsak mozgalmas időszak számomra. A fesztiválok elmaradása miatt nagyon más energiákkal volt telítve ez az év, úgy érzem, egy kicsit olyan érzés, mintha maga a nyár maradt volna el.

Mit is jelent a meghatározás – vizuális művész/vj? Mivel dolgozol, mik az eszközeid?

– Úgy gondolom, a „vizuális művész” meghatározás elég tág fogalom, a vizuális kifejezés megannyi árnyalatát magába foglalja. Én személy szerint digitálisan hozom létre munkáim nagy részét. 3D és 2D-s animációs szoftverekkel dolgozom, illetve az utóbbi időben nagyon elkezdett foglalkoztatni a generatív képalkotás, ami lényegében egyfajta vizuális programozás. Az elmúlt években sokat kísérleteztem az elkészült animációk különböző tárgyakra, felületekre való visszavetítésével projektorral, és több épületvetítés projektben is részt vettem. Ezeknél a projekteknél a megvetítendő tárgyat/épületet vesszük az animáció alapjául, majd az elkészült animációt visszavetítjük a testre, így akár teljesen új kontextusba, perspektívába helyezve azt. Egyfajta modern szobrászatnak tudnám leírni, mely fény által képes a tér érzetének megváltoztatására. Mindig is érdekelt a kép és a hang kapcsolata, és úgy gondolom, e két összetevő összhangja és szinkronicitása nagyon fontos ahhoz, hogy egy teljesebb élményt tudjon átadni egy alkotás vagy produkció. A generatív képalkotás lehetővé tette, hogy szinte egyfajta szinesztéziát tudjak létrehozni, és hangokból generáljak képet.

A Ludwig Múzeum Múzeumok Éjszakája programja virtuális térbe költözött, és ennek keretében látványos audiovizuális performanszot mutattatok be Zságer Balázzsal, az alternativ-pszichedelikus -elektronikus zenét játszó Žagar együttes frontemberével. Miről is van szó?

– A Mass Syndrome című előadás a kiragadott pillanat alternatív visszatükrözése, egyfajta válaszkeresés a világ mostani problémáira. A zene és a mozgókép segítségével szerettük volna szembeállítani egymással a digitális, virtuális világot a valódi emberi érzelmekkel, egyfajta hidat emelve közéjük. A múló pillanat hangulatát szerettük volna megragadni, amely oly törékennyé vált az utóbbi időben. A karantén alatt mindketten egy kicsit befelé fordultunk, és kreatív dolgokba temetkeztünk. Ennek az időszaknak is a lenyomata ez az előadás. Már a járvány előtt is sokat kísérleteztem a különböző organikus formavilágokkal és algoritmusokkal, mindig nagy hatással voltak rám a biomorf struktúrák. Azt hiszem, a koronavírus időszaka alatt csak fokozódott az igényem arra, hogy ezeket a természetből eredő inspirációkat valamiféleképp feldolgozzam, leképezzem.

Ez volt az első közös munkátok? Tervezitek-e a folytatást?

– Mielőtt a projekt megszületett volna, többször is vj-ztem Žagar-koncerten, majd később Balázs elhívott vizuálozni a partikra is, amiken játszott. Mindkettőnket nagyon foglalkoztatta a zene és vizualitás kapcsolata. Balázsban már régóta ért a gondolat, hogy összehozzon egy audiovizuális projektet, és mivel úgy tűnt, ez az együttműködés nagyon jól megy, engem kért fel hozzá, így megszületett a Žagar AV Experience, mely lényegében a spontán alkotásra épül. A hang és a kép közti kapcsolat egy organikus szimbiózist eredményez, ahogy azok folyamatosan hatnak egymásra. A projekt Rómában debütált a Liberamente Musica Festival kereteiben tavaly novemberben. Ha a helyzet engedi, mozgalmas hónapoknak nézünk elébe, projektünkkel ugyanis meghívást kaptunk a római Live Cinema audiovizuális fesztiválra, és az ősz folyamán fellépünk még Berlinben és Stuttgartban. Az év végén pedig, ha a pandémia engedi, az ElektrART fesztiválra utazunk Spanyolországba.

Az említett performansz előtt milyen munkáid voltak?

– Az elmúlt években főként 3D animációs, mapping és egyéb művészeti  projektekben vettem részt. A Global Illumination és a Limelight csapatával több épületvetítés projekten is dolgoztam, melyek a világ különböző pontjain megrendezett fényfesztiválok keretében voltak láthatóak. A Limelight csapatával részese voltam például a Bella Skyway Festival „Cosmic Flow”, Ghent Light Festival „Time Paradox”, White Night Melbourne „What If” című vetítéseinek és a Global Illumination Karlsruhei „Object of the mind” és „Evolution of life” című mappingeinek. A Global Illumination csapatával több előadónak is készítettem vizuális anyagokat főleg a psy szcénából (Fm booking, Captain Hook, Psy-nation, Vini Vici). Ezenkívül több magyar és külföldi zenei eseményen és fesztiválon is felléptem a vizuális látványért felelős vj-ként.

A Global Illumination tagjaként, vizuálosként részt vettem Ozorán 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben, valamint 2019-ben lehetőségem volt vetíteni Tokióban, a One Day Ozora in Tokyo elnevezésű bulin is. Szerencsém volt olyan magyar zenekarok koncertvetítésein is dolgozni, mint például a Žagar, Cloud9+, Belau. 2018-ban kezdtem együttműködni a Punnany Massif zenekarral, és azóta is aktívan dolgozom a színpadi vizuális koncepciókon, a koncertjeikhez vizuális tartalmakat, animációkat készítek, és vj-ként a turné legtöbb állomásán a koncertet végigkísérem ezekkel a tartalmakkal. Megfordultam már velük a legtöbb magyar fesztivál színpadán, köztük a Sziget és a Volt fesztivál nagyszínpadán is.

2018-ban és 2019-ben is helyet kaphatott munkánk Pécsett a Zsolnay fényfesztiválon, melyet két alkotótárssal közösen, Koszti Zsuzsóval és Nagy Kálával hoztunk létre. 2018-ban a Barbakánt vetíthettük meg, 2019-ben pedig a Dzsámi és az Irgalmasok templomára készült munkánkat mutathattuk be, mely egy alternatív vizuális ökoszisztéma létrejöttét jelenítette meg, ennek morfolódását, fejlődését kísérhette figyelemmel a néző. Mivel nagyon foglalkoztatnak a természetben kialakuló mintázatok és formavilágok, kifejezetten izgalmas volt ezen dolgozni, nagyon közel áll hozzám ez a projekt.

Mikor jártál legutóbb Topolyán?

– Sajnos elég régen, legutóbb karácsonykor, ha jól emlékszem. Azt hiszem, talán ez eddig a leghosszabb időszak, amit az otthonomtól távol töltöttem. Általában igyekszem pár havonta hazautazni, de most a koronavírus-helyzet igencsak megnehezíti a dolgot, több szempontból is.

További terveid?

– Az elmúlt két évben a megrendelések és az audiovizuális projektek mellett igyekeztem nagyobb súlyt helyezni saját művészeti projektjeim létrehozására, új koncepciók kialakítására. A közeljövőben ezeket a koncepciókat szeretném megvalósítani, főként videóinstallációk formájában. Ezenkívül pedig igencsak sok lehetőség van a levegőben a már említett Žagar AV Experience projektünk kapcsán, nagyon remélem, hogy valahogy Szerbiában is bemutathatjuk egyszer ezt a produkciót, nagy élmény lenne otthoni színpadon játszani.

Reméljük, nem kell túl sokat várnunk arra, hogy élőben is megtapasztaljuk Kati különleges produkcióit, de addig is egy kis ízelítő a következő linken található: https://vimeo.com/434302971?fbclid=IwAR0YV8QENQu_xk9XRk2NSEv6KdrV3x2YNmrrDsPqLONItivY6soI-cxSzU4

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás