Névre szóló míves tojás(t) a locsolóknak

A bezdáni Ibisits Angéla a tojásdíszítés MIRK-minősítésű mestere. Elmondása szerint a kreatív tevékenység során megszűnik számára az idő, teljesen elmélyül és kikapcsolódik. Kedvenc díszítőmotívumai közé tartoznak a népi jellegű mintázatok. A húsvéti locsolóknak évente névre szóló tojás-különlegességeket készít, a bezdáni templom ünnepi díszítőelemeit képezik míves munkái, alkotásai. Angéla boldogan mesélt a kézimunkázás meg a húsvét örömeiről is:

Hogyan talált rád a tojásdíszítés, a kézimunkázás élménye?

– Gyerekkoromban is szerettem rajzolni, és minden kreatív tevékenységet szívesen csináltam. Édesanyámmal minden húsvétra festett tojásokat készítettünk. Akkor még a hagyományos technikákat használtuk, hagymahéjjal, különböző levelekkel festettünk, viaszoltunk. Úgy huszonöt évvel ezelőtt láttam meg egy kézműves, illetve kézimunka-magazinban a lyuggatott tojás technikáját és különböző más motívumokat. Mindez nagyon megtetszett. Kaptam egy jófajta fúrógépet ajándékba. Eleinte én is csak lyuggattam meg festettem mellé különböző alakzatokat, majd egyre bátrabb lettem, minél jobban elkapott a hév, annál többet foglalkoztam a dologgal. Végül eljutottam a számomra legizgalmasabb technikáig, csipkézni kezdtem a tojáshéjat. Készítek festett, gravírozott tojásokat, valamint vegyítem is ezeket a technikákat. A többit ritkábban alkalmazom, egyértelműen a csipkézés a kedvencem, és mellette itt-ott festek is rá kis mintákat... Folyamatosan fejlődik az ember. Én hobbiszinten űzöm a tojásfestést, -díszítést. Nem jártam műhelymunkákra, hanem autodidakta módon, újságokból, az internet megérkezésével pedig azok felületeiről merítettem az inspirációkat. Ugyanakkor, ha az ember már használja a fúrógépet és van ötlete, elképzelése, kedvenc mintázata, akkor nincs is nagy szükség az internetes forrásokra. Számomra a kedvenc, amelyre visszatérek, meg amelyből kiindulok, a kalocsai, a matyó mintázat, és esetleg egy kis csipkeminta, ezek a népi motívumok, mintázatok a fő inspirációk. Szerencsére munkáimnak van sikere, másnak is tetszenek.

Első ránézésre nem tűnnek egyszerű technikáknak. Gondolom, hosszadalmas, alapos készítési folyamatokról beszélhetünk.

– Jól látod, rendkívül időigényes folyamatokról van szó. A tojást előbb elő kell készíteni, megtisztítani, eltávolítani a belsejét, kimosni, fertőtleníteni kis ecettel, majd kiszárítani stb. Mindez egy napi folyamat. Festés után ismét egy nap szárítás következik, aztán ha faragom, csipkézem, az is lassan megy. Talán éppen ezért is szeretem, türelemre tanít, elmélyülést nyújt. Amikor beleélem magam, akkor nem érzékelem az idő múlását, egyszer csak észreveszem, hogy nemhogy este, hanem már éjjel lett... Bármilyen fáradt vagyok, nagyon jólesik ez a kreatív munka. Sosem lehet tudni, mi a vége, közben előfordul, hogy a tojás megreped, eltörik, hiszen annyira törékeny felületről van szó. Az sem mindegy, hogy milyen tojást munkálunk meg. Nem minden liba táplálkozik egyformán. A vízen élő libáknak nagyon jó a tojásuk, hiszen természetes környezetben nevelkednek. A helyi kézimunkacsoport tagjai heti egy alkalommal összejönnek, de oda, közéjük nem tudom elvinni a felszerelésem, ugyanis a munkafolyamat nagy porral jár, magam is szemvédőt használok.

Hol, miként találkozhatunk az alkotásaiddal, értékesíted is őket?

– Nem adok el sokat, habár többet készítek, de nehezen válok meg tőlük, kötődöm hozzájuk. Az ismerősök számára, akik ajándékozni szeretnének a munkáimból, nekik készítek, amilyet szeretnének. A húsvéti locsolóknak minden évben díszítek tojásokat, méghozzá névre szólóan, ráírom az évet is, amikor készült. Szerencsére él még a faluban, a közösségben a locsolkodás hagyománya, úgy hallom, az iskolás kisfiúk is járnak meglocsolni a kislányokat… Ami a megmutatkozási lehetőségeket illeti, régebben a Piros Rózsa Kézimunkacsoport tagjaként részt vettem a különböző vajdasági szintű kiállításokon, és nem egyszer a MIRK-en is. Ott mesterdíjat kaptam a tojásdíszítéssel. Voltak helybeli, Zombor városi kiállítások, mint amilyen a virágkiállítás is, ahol szintén kaptam díjat a tojásokkal. Budapesten a Magyarság Házában mutathattam be a tojásdíszítéseim, továbbá volt kiállításom Baján, Nagybaracskán, Dávodon. Nyílt helyen nehézkes kiállítani a tojásokat. Az első bezdáni Hármas Találkozón kipakoltam szabadtéren, és jött egy szél, felemelte a terítőt az asztalon, így néhány tojás összetört. Az utóbbi években már tanultunk a hibákból, és a kézimunkázók részére sátort biztosítanak, a hasonló viszontagságok elkerülése érdekében. Szó szerint, mint a hímes tojásra, úgy kell vigyázni... Nagy öröm számomra, hogy húsvét ünnepén a bezdáni templom, illetve Zélity atya, helyi plébános, szívesen fogadja a díszített tojásokat, amelyeket kölcsönzök a templom számára, az ünnepi díszítőelemek elkészítéséhez. Régebben egyéb kézimunkát is készítettem, például hímeztem, a kalocsai minták voltak a kedvenceim, továbbá üveget festettem, makraméztam és fontam. Szeretem a virágokat, a növényeket, azokból is van sok, de a tojásdíszítés az állandó „szerelem”. Minden tojás egy új kihívást jelent, és két egyformát nem is tudok készíteni. Ez éppen azért van így, mert én nem sablon, hanem saját elképzelés szerint dolgozom – hallottuk a bezdáni tojásdíszítő mestertől.