Ha megpróbálnánk csokorba gyűjteni azokat az állandósult szókapcsolatokat, amelyek a kivág igét tartalmazzák, először biztosan a kivágja a huszonegyet szólás jutna eszünkbe, majd sorakoznának azok, amelyek a ’durván kiutasít, kidob’ jelentést hordozzák: az előbbinek a párja, a szóláshasonlattá alakult kivágja, mint a huszonegyet; majd a többi, bizalmas stílusértékű kifejezés: úgy kivágja, hogy a lába sem éri a földet; úgy kivágja, hogy csak úgy nyekken; kivágja, mint a huzat – a sor folytatható a kevésbé választékos változatokkal. A sportnyelvben gyakran használatos a kivágja a rezet szólás az olyan helyzetekre, amikor a verseny vagy a mérkőzés rosszul indul, végül mégis jól végződik az adott sportoló vagy csapat számára. Erről a szókapcsolatról érdemes bővebben szólnunk, hiszen mindkét eleme – mind a kivág, mind a réz – érdekfeszítő magyarázatot tartogat.
A frazéma ugyanis a régi kocka- vagy kártyajátékok nyelvéből származik. A játékosoknak ki kellett tenniük az asztalra a tétként szolgáló pénzt vagy értéktárgyat, a réz tehát rézpénz jelentésben szerepel – ahogyan például régebben az arany az aranypénzre utalt, a vas pedig a vaspénzre (nincs egy vasam sem). A kivág ige azt a lendületes kézmozdulatot jelzi, amellyel a kártyázók a fontos lapot, ütőkártyát vagy épp a tétet diadalmasan kiteszik az asztalra. Innen származik egy másik kifejezésünk is, a kitesz magáért, amelyet olyankor mondunk, amikor valaki a tőle telhető legjobbat teljesíti, vagy megmutatja, mire képes; a régi kocka- vagy kártyajáték nyelvében arra utalt, hogy a játék megkezdése előtt kötelező volt a megtett összeget vagy értéktárgyat az asztalra vagy a földre kitenni. (A lendületes mozdulat ismét eszünkbe juttatja a bevezetőben felsorolt szókapcsolatokat is.)
Kivágja a rezet szólásunk nemcsak az eredete miatt lehet érdekes, hanem azért is, mert kifejezhet őszinte dicséretet, valamint hordozhat tréfás, ironikus jelleget is. Az Osiris Kiadó Szólások és közmondások című könyve arról tájékoztat, hogy a korábbi frazémagyűjtemények meghatározása szerint dicsérőleg hangzott el olyan emberről, aki tiszteletre méltó dolgot vitt véghez: jelentős összeget ajánlott fel templom vagy iskola megsegítésére, támogatást nyújtott közcélokra, s mindez a nyilvánosság előtt történt. A példák alapján követhető, hogy a szólás fokozatosan vált átvitt értelművé, hiszen iskola- vagy templomépítésre még valóban pénzt – ha nem is rezet – kellett „kivágni”. Ugyanakkor tréfás mellékzöngét is kaphat a szókapcsolat, mivel ma már az igazán nagy dolgokat véghezvivőkre nemigen használjuk, ennek magyarázata pedig az, hogy az arany- vagy ezüstpénzhez képest a rézpénz sokkal csekélyebb értékű volt, aki tehát rezet vágott ki az asztalra, annak inkább a hetvenkedés, a figyelemfelkeltés, a nagyzolás lehetett a szándéka. Ez az ironikus árnyalat az olyan emberre illik rá, aki csak mutatni akarna valami nagyot, vagy a „nagy tett” csupán az illető kis vagy átlagos képességeihez mérten számít annak.
A szólás tehát egyaránt használatos elismerésként és tréfásan-ironikusan. Előbbire álljon itt két irodalmi idézet:
„Aki szalmázott s a maga szavaival mondta el a napi leckét, az az egész osztály közmulatságára szerepelt, mert hisz mindenki előtt ott volt kinyitva a könyv, s azzal szórakoztak a fiúk, hogy ellenőrizték, hogy zavarja össze szekundában-testvérük a mondatokat. De aki kivágta a rezet s elfújta az egész anyagot szó szerint, az mindenesetre köztiszteletet szerzett magának.” (Móricz Zsigmond: Forr a bor)
„Noha csak negyvenkét éves volt, már harmadszor választották meg alispánnak, mindig egyhangúlag. Erre az egyhangúságra nagy súlyt fektetett, mert minden választás után kivágta a rezet azzal a vakmerő mondattal:
– Nemes atyámfiai! Ha csak egy van is kegyelmetek közül, aki engem nem akar alispánnak, jelentkezzék, és én nem fogadom el a tisztséget, itt állok, nem tehetek másképp, isten engem úgy segéljen!” (Mikszáth Kálmán: A fekete város)
A tréfás vagy legalábbis bizalmas jellegre nem is kell jobb bizonyíték annál a ténynél, hogy választékos szövegkörnyezetben manapság nemigen találkozunk vele; a példák zöme a sportnyelvből való: Tótka Sándorék alkalmi párosa kivágta a rezet; Kivágta a rezet a Tamási, a Dombóvár bánta; A bajnok otthonában is kivágta a rezet az Újváros. Figyelemfelkeltő annak a cikknek a címe is, amelyben a színesfémtolvajokról szólva ismét szó szerinti értelmet kölcsönöznek a kifejezésnek: Kivágta a rezet a banda az értékes gépekből.
A fönti jelentésárnyalatot nem árt figyelembe vennünk, mielőtt használnánk a szólást, hiszen előfordulhat, hogy a legjobb szándékunk ellenére is valaki sértésnek veszi, ha azt mondjuk rá: kivágta a rezet.
