Egy kreatív, szárnyait bontogató zentai lány, egy kiváló szervezői és ugyancsak alkotói készséggel megáldott magyarkanizsai fiatalember álma egy brand felépítése 6.22 Handmade címszó alatt. Ez olyan kézzel készített, egyedi és megismételhetetlen alkotásokból áll, melyek lehetnek bőrből, vászonból, agyagból, fából, de lehet akár egy firka vagy egy fotó is.
Honnan indult a 6.22 Handmade története?
– Mészáros Keceli Ágnes: – A történetet Párizsban álmodtam meg, ahol el is kezdtem megalapozni azt, amit most már a saját márkámnak tekinthetek, vagyis Párizs adta meg a mostani létem alapjait. Több mint két évig éltem ott, a magyar nagykövetségen dolgoztam, és közben tanultam azokra a vizsgáimra, melyek a korábban Pesten megkezdett képgrafikusképzéshez kellettek. Akkorra már szenvedélyemmé vált a fotózás, de azt csak a magam örömére műveltem. Éreztem viszont, hogy valami kikívánkozik belőlem, vagyis érlelődött egy másik önkifejezési forma, így születtek egymás után a kézzel készített különféle tárgyaim. Ami elindította az alkotást, az az volt, hogy szerettem volna magamnak egy saját fényképezőgéppántot. Olyat akartam, ami engem tükröz, ami illik hozzám. Nagyon sok időt és energiát fektettem abba, hogy igényes és jól használható fényképezőgéppánt-modellt dolgozzak ki, és mivel ez másoknak is megtetszett, sorra készítettem őket megrendelésre. Közben bőrből, vászonból különféle női kis táskákat kezdtem varrni, majd vettem Párizsban egy olyan vászon bevásárlótáskát, amely aztán magával hozott egy újabb alkotói hullámot. A táskára textilfestékkel voltak minták nyomtatva, és annak mintájára kezdtem dolgozni. Krumpliból vágtam ki formákat, azokat textilfestékbe mártottam, és azzal pecsételtem a táskákat, ezeket azóta is készítem. Mindig szerettem firkálgatni, már középiskolás koromban is, és szülinapokra, különféle alkalmakra a családtagjaimnak, barátaimnak aranyos, vicces, személyes firkákat rajzoltam, amelyeket be is kereteztem. Ennek mindig mindenki nagyon örült, és én is nagy kedvvel készítettem őket. Ebből kifejlődve aztán meghívókat kezdtem tervezni, meg különféle grafikai munkákat vállaltam. Volt tehát a fényképezés, amit kimondottan saját örömömre műveltem és művelek a mai napig, meg elindult egy alkotói vonal, és ezt a vonalat akartam erősíteni, fejleszteni, ebben láttam magamat. Azzal viszont tisztában voltam, hogy ezt idehaza szeretném művelni. Párizs után még Rómában is dolgoztam rövidebb ideig, de éreztem, hogy vissza akarok jönni Zentára, és építkezve a külföldi benyomásokból, a nagyvárosi kulturális, művészeti megtapasztalásokból, itthon szeretnék felépíteni valamit. Így született tehát meg a 6.22 Handmade, amelyet a párommal, Olivérrel igyekszünk kiépíteni, tartalommal megtölteni. A 6.22 egyébként a születésnapom dátuma, és ez egy olyan bűvös szám, amely nagyon kötődik az életemhez, valahogy mindenhol fellelem, mindenhonnan visszaköszön, ezért ez a név magától, önkéntelenül született.
Immár ketten álmodjátok a 6.22 Handmade jövőjét. Ki mit vállal ebből, ki mivel erősíti ezt az alkotóérát?
– Ostojin Olivér: – Én belecsöppentem Ági alkotói világába, és kezdettől fogva arra törekedtem, hogy segítsem őt. Közösen elindítottuk a 6.22 Handmade-et, egyelőre csak a közösségi oldalon, mint egy kis boltot, de az a célunk, hogy egy webshopot alakítsunk ki, és regisztráljuk is magunkat, hiszen valóban jelen akarunk lenni a kézzel készített dolgok világában. Áginak nagy vágya volt a kerámiakészítés, ezért az első nagyobb befektetés egy kemence és egy korong megvásárlása volt, valamint az, hogy elkezdett korongozni tanulni. Én vagyok a logisztikai felelős, minden kommunikációt én végzek, és időközben elkezdtem fával dolgozni. Áginál tavaly az agyag volt az újdonság, nálam viszont a fa megmunkálása, és ez számomra egy jó megmutatkozási lehetőség, úgy érzem, így én is többet hozzá tudok tenni ehhez a témához. A fa megmunkálásához is kellettek gépek, fűrészek, úgyhogy ez egy újabb befektetés volt. Tavaly tehát egy nagy tanulási folyamat indult el, Áginál az agyag terén, nálam pedig a fával való munka terén.
Mi az, ami még megtalálható a 6.22 Handmade palettáján?
– Ágnes: – Még csak most bontogatjuk a szárnyainkat, a mögöttünk lévő hónapok tényleg nagyon kemények voltak, rengeteget dolgoztunk, hiszen az első bemutatkozásunk Zentán a Karácsonyi Kavalkádon volt. A tanulási folyamat egybeesett az alkotással, nem volt idő csak tanulgatni, próbálgatni a dolgokat, hiszen azon a vásáron mindenképp ott akartunk lenni a termékeinkkel. Szinte éjjel-nappal dolgoztunk, sok kudarccal, sikertelenséggel, de aztán csak meglett az eredménye. Agyagból mécsestartókat, hópelyheket, kis tálalófelületeket készítettem, kiégetve, mázazva, füzeteket, naptárakat terveztem, és azokat egy nyomdában elkészíttettük, Olivér pedig hozzátette a fából készült munkáit.
– Olivér: – Egy örökös adventi naptár elkészítésével kezdtem. Ezzel nagyon sokat dolgoztam, mert szinte a nulláról indultam, de megalkottam, és nagyon büszke vagyok rá. Gazdára is talált, és biztos vagyok benne, hogy az a gyermek, aki kapta, nagyon örül neki. Fából én is készítettem mécsestartókat, tárolódobozokat, és azok is igazán tetszettek a vásárlóknak. Minden kis alkotásunk fehér színbe öltözött, és az is ünnepi hangulatot kölcsönzött nekik. Egyébként a 6.22 Handmade tárháza folyamatosan bővülni fog. Ági továbbra is készíti a táskákat, megrendelésre a firkákat, de valószínűleg az agyag nagyobb teret fog hódítani.
– Ágnes: – Igen, el is kezdtem ismét dolgozni, csészéket, tányérokat, vázákat tervezek, Valentin-napra apróságokat. Tisztában vagyok vele, hogy rengeteg még a tanulnivalóm, de minden pillanatát élvezem, még a sikertelenségeket is, hiszen azok nélkül nincs fejlődés.
Mi nektek a 6.22 Handmade?
– Ágnes: – Nekem életcél, ezért dolgozom, én ebben látom magam. Az alkotásaimmal valami sajátot szeretnék adni az embereknek, valami egyedit és megismételhetetlent. Mindketten igényesek vagyunk, azt szeretnénk, ha a munkáink is ezt tükröznék, és azoknak az embereknek szánjuk őket, akik hasonlóképp gondolkodnak, akiknek ugyanakkora örömöt szerzünk vele, mint amekkora szeretettel mi készítjük őket.
– Olivér: – Én ezt úgy élem meg, hogy segítem a nőt, akit szeretek, és most már én is magaménak tekintem az egész koncepciót. Együtt építjük, együtt hívunk életre valamit. Az egész otthonunk egy nagy alkotótér, ebben élünk.
