A nemrég elhunyt Wacha Imre nyelvész okította tanítványait a mondással: Mindig használjunk jóízű szavakat, mert sosem tudhatjuk, mikor kell őket visszanyelnünk! Az anyanyelv világnapja közeledtével a szavakon gondolkodom, mennyiféle jelzővel és tulajdonsággal ruházhatjuk föl őket. A jóízű szavak a kifinomult nyelvi viselkedést jellemzik, de vannak csúnya, keserű szavak is, melyek fájdalmat okozhatnak. Az írott vagy kimondott szavaknak erejük, súlyuk van, néha akár varázserővel is bírhatnak. Lehetnek többértelműek, és gyakori, hogy ugyanazt a jelentést több szóval is kifejezhetjük, melyek között a különbség olykor csak árnyalatnyi.
A nyelv ugyanis nemcsak szókincsből és nyelvtani szabályokból áll, hanem kellemes hangulatú vagy durva szavakból; bántónak tűnő, mégis kedvesnek szánt szavakból; olyanokból, amelyeknek erejük, súlyuk, varázserejük van; néha csak árnyalatnyit térnek el egymástól; szövegkörnyezettől függően hathatnak humorosan, semlegesen, akár sértően is. Ahogy múlik az idő, egyre jobban és jobban megismerem az anyanyelvem, az új szavak mellé – amelyekkel a nyelv nap mint nap meglep – mindjobban elsajátíthatom ezeket a megfoghatatlan tulajdonságokat is. Mindez együttvéve észrevétlenül is biztonságot nyújt, amelynek jelentőségét csak akkor ismerhetem fel, ha egy beszédhelyzetben megfosztanak tőle: például elakad a szavam, amikor a személyes adataimat (köztük a telefonszámomat vagy a születési dátumomat) kellene felsorolnom idegen vagy akár környezetnyelven. Ez a biztonság persze lehet csalóka is olykor. Rendszeresen próbálom csiszolni az anyanyelvi ismereteim, a szövegformálásra és a szóhasználatra való odafigyelés a munkám része, mégis megtörténhet, hogy suta megfogalmazásom vagy akár egyetlen szavam a szándékom ellenére bántóan hat.
Idegen nyelv tanulása esetén mindezeket a megfoghatatlan jellegzetességeket ugyanúgy kemény munkával kellene beépítenünk a nyelvtudásunkba, mint ahogy megpróbáljuk megismerni a szókészletének minél nagyobb részét és a nyelvtani szabályait. Vajon sikerrel elsajátíthatók-e azok a tulajdonságok, amelyek legtöbbször az anyanyelvben sem tanulhatók célzottan, csupán érezzük őket, mert idővel egyre inkább belénk ivódnak? Ebben a megközelítésben illúziónak tűnik, vagy legalábbis nehéz küldetésnek, hogy egy másik nyelvben való jártasságunkban eljuthassunk az anyanyelvi szintre, nem vonva kétségbe persze a mondás igazságát: ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz. A közmondás ma sokak életében időszerű a külföldön való boldogulás miatt.
Február 21-e az anyanyelv világnapja. Bárhol is élünk, bármilyen nyelvi környezet is vesz körül bennünket, ez a világnap mindannyiunkat arra figyelmeztet, hogy az anyanyelvünk nyújtotta biztonságtól mindig csak annyira távolodjunk el, hogy még érezzük a különbséget jóízű és keserű szavak között.
