Mindenki elégedett lehetett a látott produkciókkal, aki múlt hétvégén ott volt a zentai Művelődési Házban a Hagyományaink Ünnepén. A község hagyományőrző és hagyományápoló közösségeinek bemutatkozó estjén évről évre több csoport lép színpadra, mind több a táncos, a kórus, a szólista, a mesemondó, vagyis úgy tűnik, egyre fontosabb szerepet kap néphagyományunk tovább éltetése.
A tánccsoportok fejlődése szemmel látható, számbelileg is jóval népesebbek, és tudásban is egyre gazdagabbak. A XX. alkalommal megtartott rendezvényen a község minden települése képviseltette magát nemcsak egy, hanem több produkcióval is, így néhány óra leforgása alatt több mint 200 hagyományápolással foglalkozó gyermek és felnőtt állt színpadra. Az, hogy a rendezvény Sőregi Anna népdalénekes produkciójával kezdődött, nemcsak az esemény színvonalát emelte, hanem annak is ékes bizonyítéka, hogy innen a mi közösségünkből szorgalommal, kitartással oda lehet eljutni, ahová Anna is eljutott, vagyis a Fölszállott a páva döntőjébe, a Zeneakadémiára, és ez minden gyermeknek példa lehetett. A Hagyományaink Ünnepének mindenkori legfontosabb küldetése, hogy útmutatást adjon a csoportoknak a Kőketáncra, a Durindóra, hogy az elkövetkező két-három hónapban hogyan dolgozzanak, mit erősítsenek, mit javítsanak ki a produkcióikban annak érdekében, hogy a szemléken a lehető legjobban szerepeljenek. Ebben mindig egy szakmai bizottság van a csoportok segítségére, és ezúttal Szabó Annamária népzene-pedagógus, népdalénekes, Rind Melitta néptáncpedagógus, néprajzkutató és Resócki Rolland néptáncpedagógus, a Népművészet Ifjú Mestere cím kitüntetettje véleményezte a produkciókat.
Resócki Rolland főleg arra hívta fel a figyelmet, hogy népes és lelkes csoportok működnek a községben, és hogy jól összeállított koreográfiákat látott:
– A létszámot azért hangsúlyozom, mert manapság sok helyen kevés a táncos. Az összeállításokban főleg kis-magyarországi táncokat láttunk, és tényleg jó összeállítások voltak. Baji Endre kiválóan összefogja a gyerekeket, nagyon jó kezekben vannak nála a táncosok. A produkciók után értékeltük a látottakat, és további ötletekkel, tanácsokkal láttuk el az oktatót, amit a Kőketáncig még be tudnak építeni a koreográfiába. Ezek a produkciók már most is jók, mi a tanácsainkkal arra törekedtünk, hogy még jobbá tegyük. Az óvodásoknál nagyon tetszett, hogy Burány Béla gyűjtéséből válogattak, a tornyosiaknál arra figyeltem fel, hogy néhány lány sokkal érettebb tudással rendelkezik, mint ahány éves, ők szinte letáncolják a fiúkat, és ezt tapasztaltam a rábaközit táncolóknál is. Összegezve, jók a tánccsoportok Zenta községben.
Szabó Annamária a kórusokkal kapcsolatban a látványos fejlődésre mutatott rá:
– Tavaly is voltam a Hagyományaink Ünnepén, onnan is ismerem a Zenta községi csoportokat, meg a Durindón is találkozom velük, hiszen ott is tagja vagyok az értékelőbizottságnak, úgyhogy ismerem őket, és nagyon elégedett vagyok azzal a fejlődéssel, amit felmutattak. Minimális javításokat, tanácsokat adtam nekik azzal kapcsolatban, hogyan lehetnének még jobbak, és szerintem ők ezeket alkalmazni is fogják, úgyhogy már alig várom, hogy viszontlássam őket a Durindón.
Rind Melitta többek között arra mutatott rá, hogy egyre több mesemondó mutatkozik be a Hagyományaink Ünnepén:
– A mesemondás nem az én területem, de lassan tíz éve követem a rendezvényt, és azt látom, hogy évről évre több népmesemondóval találkozunk. Ez számukra is egy jó bemutatkozási lehetőség, és a népmesemondó megmérettetések előtt nagyon jól jön egy ilyen szereplés. Ami a táncosokat illeti, számomra is az a legfeltűnőbb, mennyire megszaporodtak Zenta községben a néptáncosok, némelyik csoport létszáma szinte megkétszereződött, és ami a legjobb az egészben, hogy Endre a falvakat is felkarolta. Ami a tudásukat illeti, évről évre látni lehet a fejlődésüket, szépen nyomon követhető az a sok munka, amit az oktatójuk beletesz.