Valójában nem hiszem, hogy lehet a pályaválasztás témáját korainak minősíteni, amikor az idei iskolaévben ballagó tanulókról szólunk. Korai lenne a középiskolai továbbtanulást tervezgetni, amikor elsőbe indul a gyerek, de az általános iskolák nyolcadikosai és a középiskolák negyedikesei számára már későnek is tekinthető ez az időpont, hogy elkezdjenek komolyabban is foglalkozni a pályaválasztással. Persze a döntés megszületése egy folyamat eredménye.
Az iskolák nagy figyelmet szentelnek a tanulók döntésének és a felkészülésnek a megkönnyítésére. Elsősorban az utolsó két évfolyamot, de sok helyütt a fiatalabbakat is bevonják a továbbtanulási lehetőségekkel való megismerkedés folyamatába. Ezekre lehetőséget biztosítanak az ún. nyílt napok, amelyeket kihasználva közelebbről meg lehet ismerkedni egy-egy iskola működésével, a tervezett szakirányokkal, az iskola profiljával, a felvételi módjával. Nagy népszerűségnek örvendenek a börzék és kiállítások is, amelyeket egy-egy iskola szervez, és (elsősorban) környékbeli iskolák küldöttségét fogadják egy előre meghatározott napon. Ilyenkor a látogató tanulók és szüleik, valamint a tanulókat tanító tanárok is közelebbről megismerkedhetnek a továbbtanulási lehetőségekkel, kérdéseket tehetnek fel az adott iskola (egyetem) képviselőinek, ami szintén megkönnyíti a végső döntést. Az iskolák egyénileg is szoktak jelentkezni, hogy szeretnének bemutatkozni olyan oktatási intézményekben, ahonnan várnak jelentkezőket. Az iskolák aulájában, folyosóján plakátok, szórólapok hirdetik, hol mit lehet tanulni, és milyen sajátos jellemvonásokkal bír az adott intézmény. Továbbá az interneten is lehet érdeklődni, informálódni, ma már minden iskolának, egyetemnek saját honlapja van, amelyeket többnyire frissítenek is. És nem utolsósorban az érdeklődő szülőket, gyerekeket az adott intézmény egyenként is szívesen szokta fogadni, ha van kérdés, szívélyesen válaszolnak, hiszen manapság igencsak fontos a felvett tanulók létszáma.
A vajdasági gyerekek leginkább elsősorban környékbeli vagy magyarországi oktatási intézménybe iratkoznak, legyen az középiskola vagy egyetem. Míg a középiskolát nagyobb létszámban itthon, az egyetemet sűrűn Magyarországon választják. Ugyan maga a folyamat nagyon hasonló, amíg a tanuló eljut a döntésig, mégis véleményem szerint egészen más szempontokat érdemes figyelembe venni egy középiskola, és megint másokat felsőoktatási intézmény kiválasztásakor. Elsősorban az életkori sajátosságokat kellene figyelembe vennünk, és a gyerek személyiségét, amikor a pályaválasztást fontolgatjuk. Természetesen az érettségiző tanulók már felnőtteknek számítanak, és alapvetően elvárható tőlük, hogy kialakult értékrendjük, érdeklődési körük legyen, tehát a választásaik megalapozottak. Az általános iskolások esetében teljesen más a helyzet. Az autonómmá váló személyiség érdeklődése ebben a korban még igencsak instabil, vágyvezérlésű. Az érdekli őket, ami a barátnőjüket, az az iskola tetszik nekik, ahova a szerelmük jár, vagy amelyik tantárgyat a kedvenc tanáruk tanítja, és a vágyalapú választásoknak sokszor hatalmas csalódás a vége. Én amondó vagyok, hogy középiskolát inkább úgy válasszunk, amennyiben van rá lehetőségünk, hogy az iskola által szabott feltételek és nyújtott lehetőségek megfelelnek-e a tanuló képességeinek, személyiségének. Figyelembe veszi-e az iskola az adott gyerek sajátosságait? Be tud-e majd illeszkedni a rendszerbe a kamasz? Annak a szaknak a kiválasztásával, ami majd a foglalkozása lesz, ráér a felsőoktatási intézményben is – ha eljut odáig, aminek előfeltétele, hogy elégedett legyen azzal a középiskolával, amit választott. Az elégedettséget pedig nem elsősorban a matematika, a fizika, a biológia vagy a társadalomtudományok fogják megteremteni, hanem a sikeresség, az eredményesség érzése. Tehát hacsak lehet, akkor jobb a tanuló személyiségéhez mérten választani a középiskolát, az egyetemet pedig az érdeklődéshez igazítva.
Az itthoni továbbtanulást fontolgatóknak van még idejük a jelentkezésre, de a magyarországi továbbtanulás iránt érdeklődőknek a tél folyamán döntést kellett hozniuk. A felvételi még csak ezután következik, az arra való felkészülésre is időt kell hagyni.
