Jó fából készül a citera
A magyarkanizsai Domonkos Tibor amellett, hogy privát gazdaságot működtet, asztalossággal is foglalkozott, majd hat évvel ezelőtt népihangszer-készítésbe kezdett. Saját bevallása szerint az asztalosság és a népzene találkozásából fakad nála a hangszerkészítés. Citerával indult, és most már kobzokat is készít. A fiatalemberrel Törökkanizsán, a közelmúltban lezajlott Durindón és Gyöngyösbokrétán találkoztunk, beszélgetésünk ott készült, hiszen ott kínálta portékáját.
Domonkos Tibor kobzai rozettamintával díszítettek
Milyen út vezetett az asztalosságtól a hangszerkészítésig?
– A népzenét, a néptáncot nagyon szeretem, egy rövid ideig Magyarkanizsán táncoltam is a felnőtteknek indított csoportban. Az ugyan abbamaradt, de a zene iránti szeretetem megmaradt. Azt szoktam mondani, hogy nálam találkozott az asztalos-előtudás a népzenével, és a kettőből kerekedett ki a hangszerkészítés. Valahogy vonzott ez a dolog, és az induláshoz vettem az interneten egy citerát Szabadkáról, és az alapján készítettem el ez első hangszert. Már azt is nagyon élveztem, így sorra jött a többi is, és lassan kezdett kialakulni a saját stílusom. Valamennyire tudok is rajta játszani, szóval ki tudom próbálni, és ez szerintem nagyon fontos, meg az is, hogy legyen az embernek füle hozzá, hallani kell, hogy jó-e az, amit készített. A citera után nagyon vonzott még a koboz is, és mivel van egy kis gitáros múltam, szerettem volna más pengetős hangszert is kipróbálni, így adta magát a dolog. A koboz esetében a test kialakítása egy kicsit nehézkes, azzal van a legtöbb munka, a többi részét már könnyebb elkészíteni. Nagyon élvezem a hangszerkészítést, az utóbbi években, hacsak tehetem, azzal foglalkozom. Szeretném, ha előbb-utóbb ez lenne a főállásom.
Milyen fából készül a koboz és a citera?
– Dió és juhar a test, illetve a citera oldalába bele lehet csempészni a fenyőt is, a rezonáns, a fedlap pedig mindkettőnél lucfenyő, ami szép sűrű erezetű. Fontos a jó minőségű fa, mert csak abból lehet jó hangszert készíteni.
Mi az, ami a hangszerkészítéshez köt?
– Az egész folyamatot szeretem, persze a húrozást élvezem a leginkább, hiszen akkor már kész a hangszer. A húrozás előtti rész számomra a leghúzósabb, mert akkor már szinte kész a hangszer, csak azt kell eldönteni, mikor hagyjuk abba a csiszolást, szépítgetést, mikor adjuk rá az áment. Egy új hangszerbe is mindig szívesen fogok bele, hiszen az első lépések látványosan gyorsak, és ott még nagy a kihívás.
Szeretnéd-e bővíteni a hangszerek körét?
– Úgy érzem, ebben a két hangszerben megtaláltam magam, ezekben szeretném tökéletesíteni a technikámat. Néha megfordul a fejemben, hogy egyszer talán megpróbálkozok a gitárkészítéssel is, és esetleg tamburakontrával, de úgy érzem, még nem jött el az az idő. Azokat szintén meg tudom szólaltatni, úgyhogy folyamatosan ott motoszkálnak a fejemben, de egyelőre élvezem a citera- és kobozkészítést, hiszen azoknak is annyi sajátosságuk van, hogy még azokat sem merítettem ki. A kobozban pláne rejlik még annyi fejlődési lehetőség, hogy érdemes többet foglalkozni vele, még jobban elmélyedni benne.
A hangszereken mindig meglátszik a készítőjének a keze nyoma. Te hogyan mintázod őket, mi a te sajátságod?
– Próbálok egyedi lenni, igyekszem rám jellemző hangszereket készíteni. Liliommintát teszek például a citerára, amit nem én találtam ki, de citerán még nem láttam, és mivel nekem tetszett, én ezt használom. A drágább verziókra rozettaszerű virágot készítek, ami sokkal bonyolultabb, és az is az én sajátom. A kobozra szintén rozettát teszek, nekem így tetszenek. Nagyon sokat egyébként nem kell díszíteni rajtuk, a maguk egyszerűségében is szépek.
Hol tudod értékesíteni a hangszereidet?
– Főleg népzenei, néptáncos rendezvényeken, fesztiválokon, emellett rendelésre is készítek hangszereket. A fesztiválokon mindenki kipróbálhatja őket, látják a kinézetét, a formáját, el tudják dönteni, hogy tetszik-e nekik, és ha igen, akkor rendelnek. Az általános hangszerformáktól egyébként nem lehet eltérni, nem nézhet ki másként az én citerám és kobzom, mint a többi, de azért ha megnézünk egy hangszert, akkor láthatjuk, hogy van a készítőjére jellemző sajátossága. Ez vagy tetszik a vevőnek, vagy nem. Citerára nálunk is van kereslet, kobozra viszont inkább Magyarországon van igény, igaz, itthon is adtam már el néhányat.
