A közelmúltban megtartott XI. Vajdasági Szólótáncfesztiválon egy palicsi fiatalembert választottak Vajdaság legjobb táncosának. Szakács Tamásnak nem volt ideje feldolgozni az elismerést, mivel hétköznapjait egyetemi tanulmányai mellett a néptánc oktatása és művelése teszi ki. Bajuszt is azért növesztett, mert ez a népművészetből adódik. A nagy öregek bajuszt viseltek. Mivel a néptáncosok körében igen népszerű, nagyon szereti, és nem szívesen válna meg tőle.
Elmondta, nem könnyű megszerveznie a napjait, hiszen folyton úton van.
– A szabadkai MTTK negyedéves hallgatójaként hospitálni járok a gyakorlóiskolákba, közben négy településen oktatok néptáncot, emellett magam is táncolok. Minden este, hétfőtől vasárnapig tanítok, próbákat tartok, és gyakorolom a saját szólóimat is. Rengeteget utazom, és szerencsére az egyetemi tanáraim elnézik ezt nekem, mivel tudják, hogy milyen fontos dologgal foglalkozom. Ezért nagyon hálás vagyok nekik. Viszonylag későn, az általános iskola harmadik osztályában kezdtem el táncolni a szabadkai Népkörben Brezovszki Rolandék keze alatt. Több mint egy évtizede táncolok. Jelenleg a Talentum Tehetséggondozó és Művészeti Egyesület tagja vagyok.
A vajdaságági néptáncmozgalom helyzetéről azt mondtad, hogy az utóbbi évekhez képest nagy fejlődésen ment át a térség népművészete.
– A Csoóri Sándor-programnak köszönhetően több település tánccsoportjai kaptak támogatást. Ebből új viseleteket tudtak készíttetni maguknak, oktatókat, zenekarokat hívhattak meg. A vajdasági néptáncegyesületek még soha nem kaptak ekkora összegű támogatást a magyar államtól. Az szép, hogy fel tudjuk készíteni a gyermekeket, de nem mindegy, hogy a táncot miben adják elő. Szerencsére a szórványtelepüléseket is segítették, de még mindig vannak olyan helyek, ahol nincs lehetőség új viseleteket vásárolni. A helyzet lassan helyreáll, viszont még mindig nehéz oktatókat találni. Vajdaságban körülbelül háromezer néptáncos van, és mindössze negyven oktató. Kevesen vagyunk. A Csoóri Sándor-program lehetőséget ad, hogy Magyarországról is hívjunk oktatókat, akik segítik a mi munkánkat is. Szeretnénk, ha a gyerekek is minél több embertől tanulnának, minél többet tapasztalnának.
Nemrég első helyezést értél el XI. Vajdasági Szólótáncfesztiválon. Milyen elismerésekre vagy a legbüszkébb a táncos pályafutásod során?
– A horgosi szólótáncfesztivál első helyezettjét úgy nevezik, hogy Vajdaság legjobb táncosa. Ez életem egyik legnagyobb elismerése. Régebben több vajdasági versenyen részt vettem. Általános iskolás koromban harmadik lettem a Kőketáncon. Középiskolában többször nyertem a KMV-n néptánc kategóriában. A következő állomás a békéscsabai Országos Szólótáncfesztivál. Sajnos az idén lekéstem a jelentkezési határidőt, de jövőre szeretnék benevezni. A győztes Aranysarkantyús Táncos címet kap. Ha valaki háromszor megnyeri, akkor örökös aranysarkantyús táncos lesz. Ez az én álmom, hogy örökös aranysarkantyús táncos legyek itt, Vajdaságban.
Szeretnél -e valamilyen néptánccal kapcsolatos képzést vagy egyetemi szakot elvégezni?
– Régebben elvégeztem egy néptáncos képzést. Szerettem volna jelentkezni a Táncművészeti Egyetemre, de nem tudok elmenni. Nincs szívem itt hagyni a mostani csoportjaimat. Nem tudom őket kire bízni. A Hagyományok Háza képzéssorozataira mindenképp szeretnék jelentkezni, és minél többre eljutni. Nekünk, néptáncoktatóknak is rengeteget kell tanulnunk. Jó pap is holtig tanul.
