Megtelik a konyha a sült alma illatával. Csillagánizs, fahéj és szegfűszeg ázik erdei mézben, házi pálinkában.
Léphaft Pál: Csillagánizs
Fény szűrődik az utcáról. Meleg barna angyalpor száll a lámpafényben. Az ablaküveghez szorítom az arcom. Nézek ki magamból. Régi és új árnyaktól sűrű a téli ég. Van, aki búcsút int, és van, aki reménykedik, vár. Van, aki újraindul, és van, aki végleg visszatér az egyhangú, tiszta angyali létbe. És már nem csodálkozik, hogy amit nappal tesz, azt éjjel sötétség fedi, amit éjjel, annak reggelre nyoma vész. Mint egy pályaudvaron, úgy bukdácsol a hold a végtelen angyalsávokon. Mindenkinek megadatott, hogy kedve szerint tegyen nagy és kis dolgokat, hallgasson, szeressen, vagy szemlélődve nyomtalanul élje életét. Én is felszedném lépteim nyomát, mégis megmarad minden, mit megcselekedtem, és minden, amit lépni akartam csupán. Két őrangyal segít, viszi emlékeimet, az egyik jobbra húz, a másik meg balra ugyanabba az öröklétbe. Ha belefáradok, kabátot veszek, kesztyűt és kalapot. Sálam mélyvörös, elindulok, színéhez igazítom adventi arcomat.
