A topolyai múzeum emeletén Németh Anna pedagógus, keramikusművész Terra art című retrospektív kiállítása munkásságának öt évtizedét mutatja be. Három termen keresztül gyönyörködhetünk a letisztultság és a minimalista funkcionalizmus jegyében született alkotásaiban, a vázákban és dísztányérokban, a női témájú alkotásokban, a használati kerámiákban, a szuvenírekben és az ékszerekben.
Az alkotóművész finnországi útja során ismerkedett meg a modern kerámiával.
Németh Anna (Herceg Elizabetta felvétele)
– Azelőtt nem szerettem a kerámiai alkotásokat, az 1960–70-es években magasfényűek és túldíszítettek voltak. Finnországban hihetetlen változáson ment át az iparművészet, ott láttam olyan kerámiát, ami nagyon egyszerű, modern és funkcionális volt. Amikor hazajöttem, pontosan tudtam, mit akarok. Elmentem a Zentai Városi Múzeumba, mivel ott nagyon gazdag volt a népművészeti gyűjtemény, és sokat vázoltam. Elég sok munkámnál használtam azt az egyszerű stílust, amit Finnországban láttam, mert egyszerű és kézbe simuló formák voltak.
A második teremben a női témájú alkotásokra helyezték a hangsúlyt, ilyenek a női fejet ábrázoló festett tányérok, plasztikák és a Flóra-sorozat.
– A legelső flórák félbevágott, hosszú, megnyúlt gömbök voltak, azokba rejtettem a szobrokat – azután magától jött az ötlet, hogy vázaformája legyen, amelyet a polcra helyezhetünk. Németországban megtanultam gipszsablonokat készíteni, és így keletkeztek a kis és nagy flórák, a kicsikből van a legtöbb – mondta a neves keramikusművész, akinek művészetében és műveiben jellegzetes motívumként jelenik meg a „vágott díszítés”, azaz a nedves váza felületét egy enyhén hullámzó bevágással elmozdítja a síkból, így a vázák más-más szögből eltérő vizuális élményt nyújtanak.
– Tulajdonképpen a legelső ilyen díszítés véletlenül sikerült – emlékezett vissza Németh Anna –, valami leesett a polcról, és végigvágta a vázát. Gondolkodtam, hogy mit csináljak vele, majd megfogtam, visszanyomtam az egyik oldalát, így keletkezett ez a vágás. Nagyon sok lehetőség rejlett ebben, hiszen ha megfordítottam a vázát, akkor nem volt rajta, ha féloldalt fordítottam, akkor már egy érdekes, új oldalát láttam a vázának, mert ott megtört a fény. Tulajdonképpen mindig játszottam az agyaggal, mert a munkamenet közben volt olyan előre nem látott esemény, ami újabb ötletet adott.
A neves keramikus több mint harminc éven keresztül dolgozott pedagógusként, szeretett hivatását Topolyán 1965-től 1994-ig a Csáki Lajos Általános Iskola rajztanáraként gyakorolta. Németh Anna a gyerekekkel való közös munkára örömmel emlékezik vissza.
– Mindig azt mondtam, hogy nem művészeket nevelek. Nagyon örültem, ha volt olyan diákom, aki ezt a pályát választotta, de nagyobb öröm volt az, amikor egységes sikerrel oldottak meg feladatokat, amit úgy értem el, hogy az óráimon minden gyerek egyforma feltétellel indult, hiszen már az első naptól kezdve én szereztem be a tanulóknak az anyagot. Mindannyian dolgoztak, gátlástalanul oldottak meg minden feladatot, ez hatalmas élmény volt számomra. Kerámiáztam velük, a gölöncsértől vettünk zománcot, agyagot – otthon mindig megcsináltam azt, amit utána az órán feladatként kaptak a tanulók, hogy lássam, milyen buktatói lehetnek az adott munkának. Érdekes, hogy ha a gyerek háromdimenziós anyaggal foglalkozott, legyen az agyag, papírmasé vagy fa, akkor rajzórán kamatostól jött az eredmény, mert ha egy tárgyat szabadtérben helyezett el, pontosabban tudott ábrázolni, akkor a kezével érezte a háromdimenziós teret, ami vizuális tudássá alakult. Mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy ötödiktől nyolcadik osztályig kapjon a diák a kezébe agyagot. Elmondhatom, hogy nagyon szerettem a hivatásom – osztotta meg velünk gondolatait Németh Anna.
A decemberben megnyílt Terra art elnevezésű kiállítás a Magyar Nemzeti Tanács és a topolyai önkormányzat támogatásával valósult meg. Az életmű-kiállítás egy hónappal később zárul, így április végéig tekinthető meg.
Nyitókép: A második teremben a női témájú alkotásokra helyezték a hangsúlyt (Herceg Elizabetta felvétele)
