Tiszta udvar, rendes ház

Rohanó világunkban sok újítással találkozunk, ám a söprű, az egyik legegyszerűbb, ház körüli használati tárgyunk soha nem megy ki a divatból. Egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Érdemes megmutatni azt a gondos munkafolyamatot is, amellyel készül, hiszen ott van szem előtt mindig, akár a sarokba támasztva, akár a kályha mellett, de valahogy soha nem beszélünk erről az elengedhetetlen kellékünkről.

Kriska Ferenc nyolcvannyolc éves magyarkanizsai söprűkészítővel beszélgettem, aki kicsit részletesebb betekintést adott szakmája rejtelmeibe, és rávilágított arra is, hogy mi lenne velünk e nélkül az igen egyszerű eszköz nélkül.

Feri bácsi többszörösen is hangsúlyozta a söprűkészítés fontosságát. Mesélne arról, hogy miért is ennyire hasznos a ciroktermesztés és annak végeredménye, a söprű?

– Először is fontos, hogy háromféle jövedelmet ad a ciroktermelés. Az első maga a cirok, amiből a söprűt készítjük, a második a ciroknak a magja, ami kitűnő jószágtakarmány, ezen belül is főleg az aprójószágokat figyelembe véve, tyúkok, csirkék, libák, pulykák kedvenc eledele. A harmadik pedig a ciroknak a szára, amit ha betüzelünk, akkor energia, ha beledolgozzuk a talajba, akkor pedig talajjavító.

Anno Magyarkanizsa volt a nagy Jugoszláviának a központja a ciroktermesztésben. Környékén több ezer hektáron termeltek cirkot, de sajnos ez a fajta termesztés évről évre csökken, hiszen nincs, aki learassa, nincs elég munkaerő. Pedig a söprűre régen is szükség volt, szükség van ma is, és szükség lesz száz év múlva is. Ötven évvel ezelőtt Európa legnagyobb ciroksöprű-kereskedője, a svájci Stephen Orchard volt az, aki már akkor azt mondta, hogy a műanyag söprűket ki kell iktatni, mert sokkal szennyezőbb, mint a fa meg a cirok. Megsemmisítésüknél sokkal jobban szennyezi a levegőt a műanyag elégetése, mint a fáé. A ciroksöprű sokkal jobb. Az a pici kis drót meg az a fél deka szög, ami benne van, az nem számottevő, az oxidálódik, megsemmisítődik néhány év alatt, a cirok meg a fa pedig egy kis lánggal elég, a maradványa a talajban elbomlik, még javítja is a minőségét.

Mikor kezdett el a söprűkészítéssel foglalkozni?

– Hatvanöt éve foglalkozok ezzel. Úgy gondolom, hogy nagyon sok mindent tudok a söprű készítéséről és használatáról. Olyat is, amit esetleg más nem is gondolna. A söprű az egy nagyon fontos környezetvédelmi eszköz. Mi lenne velünk a talajon a söprű, a gereblye, a lapát nélkül, hogyha nem takarítanánk?! De nemcsak a szétdobált hulladék a probléma, hogy benne járunk fél lábszárig, hanem az is nagyon rossz, hogy a szemét árasztja az egészségtelen levegőt, amit beszívunk. Ami a talajba belekerül, belekerül az ivóvízbe is, belekerül később a gabonákba. Tehát beszívjuk, megisszuk, megesszük a szennyezett dolgokat, és ez mind nagyon veszélyes az embereknek az egészségére. Ma már világszintű probléma az egyre több hulladék és az ivóvízkészlet szennyezése.

Csak egy kis akarat kell, és a seprűvel tisztán tudjuk tartani környezetünket. Erről egy picit többet is mondanék. Ha visszatekerjük az idő kerekét, a boszorkány volt az első nő, akit lefestettek söprűvel. Persze boszorkányok nincsenek, nem is voltak, gyerekkoromban sem hittem el, és most se higgye el senki, de mint népi ábrázolás érdekes és mára nagyon szimbolikus. Az ilyen képek jelképezik számomra azt, hogy több száz évvel ezelőtt, amikor gondolták még, hogy vannak boszorkányok, akkor is tudták már, hogy a söprűre szükség van. Ha csak összefogtak néhány kórót vagy gallyat, a lényeg, hogy ott, ahol az ember élt, akarták a tisztaságot.

Röviden bemutatná azt a folyamatot, hogyan készül el egy söprű?

– Kezdjük a ciroktermesztésnél. Amikor a cirok megérett, le kell vágni, lefektetni kévékbe, aminek csak a söprűnek való részét kell levágni. Október közepe volt régebben a cirok aratási szezonja. Mára ez már augusztusra tevődött, nem sokkal a búza aratása után. Amikor már a raktárban van az alapanyag, amiből a söprű lesz, akkor kerülnek azokra az asztalokra, amiken reteszek vannak. Ekkor húszfelé szét kell választani a cirkot, szín, minőség és hosszúság figyelembevételével. Minden söprűnél megvan, hogy mit tehetünk a belsejébe, és mi kerül kívülre. Aztán le kell vágni a szárát, így csak a szalmája marad meg, ami szintén nem egyforma. Azt is ki kell válogatni egy módszer szerint. Majd rákerül a ciroksöprűkötő gépre az alapanyag, ahol összevarrják a szálakat. Drótot is bele kell dolgozni, szóval kézzel is dolgozok, de lábbal is, mert alulról hajtja az ember, hiszen forgatni kell a söprűt varrás közben.

Tehát dolgozik mind a két kéz és mind a két láb. Persze ezt a folyamatot akkor érti meg igazán az ember, ha látja is, így nehezebb elképzelni, hiszen több folyamatból áll, aminek a vége, amikor egy vágóval kiegyenlítik a seprű alját.

A cirkot maga termeszti, vagy beszerzett alapanyagokból dolgozik?

– Nyolcvanöt éves koromig megtermeltem a saját szükségleteimhez kellő cirokot. Volt egy hektár földem, és nyugdíj-kiegészítésként cirkot termesztettem. Az életemnek több mint 80 százaléka ebben a szakmában telt, és telik a mai napig, hiszen nem hagytam abba a készítést. Volt egy kapám, meg volt egy negyvenéves autóm, amivel jártam a földre dolgozni. Most már nyolcvannyolc éves vagyok, nehezen menne ez a fajta munka, ehhez öreg vagyok, most már úgy szerzem be a cirkot. Bár szerintem nehéz beszerezni, hiszen eléggé lecsökkent a termesztése. Valamikor 200–300 kilométert autózgatok, hogy beszerezzem a megfelelő minőséget, azt a fajta cirkot, ami egészséges, számomra megfelelő színnel rendelkezik stb. Ezekkel mára bemutatókra, kiállításokra, vásárokra járok, és nagyon nem mindegy, hogy milyen ezeknek a késztermékeknek a tálalása. Hiba nem lehet benne, strapabíró kialakításúnak kell lenni, szóval szakszerűen kell megcsinálni.

Hétköznapokon hol lehet Önt megtalálni?

– Magyarkanizsán a legnagyobb piaci napon, csütörtökön lehet megtalálni engem, mindig csak akkor megyek ki árulni. Persze 20–30 kilométeres körzetben, meg bízom benne, hogy távolabbról is azért sokan ismernek, szóval gyakran előfordul az is, hogy nem a piacon, hanem otthon vásárolnak nálam, házhoz jönnek, ami, bevallom, nekem is kényelmesebb. Az erőm már nem olyan, mint volt ötvenévesen. Bár én úgy tartom, hogy még hatvanévesen is fiatal voltam, de most már érzem a kort, nem annyira könnyű az árulás. Inkább kevesebb mennyiséggel megyek ki, nem nagyban csinálom, csak amennyit bírok.

Ha kategorizálni kellene, milyen seprűi vannak?

– Legalább tízfajta söprűt gyártok. A legkisebb nyéllel együtt is csak 20 cm hosszú, a legnagyobb pedig nyéllel együtt másfél méter. Mindegyik fajtánál megvan, hogy milyen súlyú, milyen széles, milyen hosszú kell, hogy legyen az alapanyag, hány sorvarrás kell, milyen színű cérnát varrjunk bele, tehát mindegyik söprűnél megvan a technika és az eszköztár, emellett pedig a rendeltetése is. Valamelyiket csak a konyhában használjuk, hogy lesöpörjük vele az asztalt, valamelyiket felakasztjuk a ruhafogasra, és a kabátokat tisztítjuk vele, valamelyiket a kályha körül használjuk. Természetesen ezeket csak ott lehet használni, ahova való, nem szabad másfajta szeméttel bepiszkítani. Vagy a traktorok belsejének a kitakarítására is külön söprű kell, de ügyelni kell arra, hogy ne legyen hosszú nyelű, mert az már akadályozna. Igazából számos fölhasználási módja van a seprűnek, így hiába említem, hogy kb. tízféle söprűt gyártok, a kivitelezésének számos módja lehet, akár több mint száz is, hiszen a nyél hosszúságának a változtatását is figyelembe lehet venni. Összességében ez a szép ebben a szakmában, hogy ez is nagyon sokrétű tud lenni, sokféle megoldás van.

**************

A Szórványlétben projektum finanszírozásában részt vesz a Köztársasági Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium.