Nincs megalkuvás. Készülj a csodára, állj szembe minden reggel a fénnyel, és megbizonyosodhatsz, nincs magasztosabb az emberi létnél. Viseld méltósággal azt, amit kaptál, a sorsodat. Fény és árnyék. Megfirkálta arcodat az idő. Görnyedt lettél, lassú és bizonytalan. Köszvény gyötör, és szürke hályog nő az emlékeidre. Csupán ennyi megromlott tested. Mért, te többet reméltél? Állj szembe a reggeli fénnyel, a lelkedre kíváncsi, nem a törmelékre. Add magad méltósággal. Ha kész vagy a csodára, ragyogás leszel, és fényévek múlnak el, mire parányi sugárként valamelyik távoli bolygóról visszaverődve megvillansz valakiben.
