Mindenkit foglalkoztat a kérdés, hogy milyen a jó iskola, milyenek a jó tanárok, milyen a jó pedagógiai gyakorlat. Sokaknak van véleménye, olykor megalapozott, olykor megalapozatlan, pozitív-negatív kritikával illetik az oktatási intézményeket, azok működését, az ott dolgozókat. Szó van arról, mennyire jó egy tanár, egy épület, egy osztály, egy iskola. Hallottuk, hogy van egy nyelvtanár, aki jó tanár, egy nagyon jó szakember. Aztán elkezd hozzá járni a gyerek, és sorra merülnek fel a problémák, kiderül, hogy nem ezt akartuk, nem erre számítottunk, a gyerekünk is vonakodva jár, nem érzi jól magát, lóg, végül persze kivesszük a magánóráról. Azt hittük, jó lesz, mert jónak mondták mások. A jó mindig szubjektív. Jobban szeretem, ha hatékonyságról beszélünk. Van egy hatékony nyelvtanár, aki eredményesen készíti fel a tanulókat a nyelvvizsgára. Van egy másik nyelvtanár, aki sikeresen megtanítja a gyerekeket beszélni. Van egy magántanár, akinek a tanítványai minden iskolai ellenőrzőt ötösre írnak meg. Van olyan tanár, aki ezek ötvözete. De a jó gyakorlat, a jó osztályfőnök, a jó pedagógiai program bizonytalan, nem mindenki alatta érti ugyanazt, félreértésre ad alapot. Ezért pontosabb, ha hatékonyságról beszélünk, amikor sikerrel érhetjük el a kitűzött célt.
A hatékony tanítás titkát sok kutatás próbálta már megfejteni. Mivel a jó tanárról mindenkinek más az elképzelése, arra van szükség, hogy a fejlesztés, oktatás és nevelés céljának figyelembevételével emeljük ki a lényeges aspektusokat. Nagyon sok szempontból tekinthetünk ugyanis a tanítás rendszerére, és könnyű elveszni az elvárások hálójában. A reflektivitás képessége (elmélkedési képesség, előfeltétele a helyes döntéseknek), reaktivitás képessége (reagálóképesség), segítségnyújtás, bátorítás, visszajelzés, közvetlen beszélgetés, tanácsadás, változatosság, ráhangolódás a tanuló érzéseire, elfogadás és integrálás, a tanulók sajátos gondolkodásának megértése, tapintatosság, türelmesség, hitelesség – a teljesség igénye nélkül mindazok a mutatók, amelyek a hatékony tanárt jellemzik. A pedagógusi hatékonyságot azonban nem annyira a fenti jellemzők sora, hanem azok egymáshoz való kapcsolódása, egymásba épülése jelenti. Nincs tehát egyetlen ideális modell, hanem vannak stratégiák, amelyek alkalmasak arra, hogy elérjük a célunkat. Például az iskolában nagyon fontos a tanulók tanulási eredménye.
A kutatók megállapításai szerint az egyik legfontosabb elem a tanulási eredmény elősegítésében a pozitív megerősítés használata. A rendszeres és következetes megerősítési technikák sorolhatóak ide, a verbálisak és a nonverbálisak egyaránt. Ha a tanár nem alkalmazza a pozitív megerősítési technikákat, akkor az osztály tanulói egy szinttel alacsonyabban teljesítenek. (A pozitív megerősítés nem azt jelenti, hogy mindenért jutalmazni kell!) Lelkesítéssel csökkentjük a tanulók szorongását is, konstruktív visszajelzéssel pedig növeljük a teljesítményt. Ha a házi feladatot nemcsak pusztán ellenőrizzük, hanem adunk visszajelzést róla, ezzel növeljük azok hatékonyságát. Mindezekből a tanuló építkezik, mert olyan információkat kap, ami elősegíti a további munkáját és teljesítményét.
A hatékony tanár elősegíti a barátságos atmoszféra kialakítását az osztályban. A légkör nagyon jelentős hatással van a tanítás-tanulás eredményességére, a hatékony tanítás egyik legfontosabb eleme, hogy felszabadult környezetben legyenek a tanulók. Az osztály klímája megdöbbentő hatással bír, ezért a hatékony tanár nem fél attól, hogy elvesztegeti a drága időt olyan tevékenységekre, amelyek első látásra nem kapcsolódnak a tananyaghoz. A befektetett idő és energia viszont megtérül, mihelyt a felszabadult és derűs tanulóknak feleannyi időre van szükségük a lecke elsajátításához.
A tanári hatékonyság fejleszthető. Az önreflexió, a továbbképzések, a kompetenciák fejlesztése mind-mind olyan lehetőség, amelyek elősegíthetik, hogy egy tanár ne pusztán jó legyen, hanem hatékony pedagógus.
Nyitókép: Illusztráció
