Az ABC&T képzőművészeti csoport 1999 óta jegyzi működését, mondhatni, hogy immár a nagykorúságba lép. Meglakulása óta többször is költözött, jelenleg a palicsi könyvtárban és Szabadkán, a Török Alkotóházban találkoznak a tagjai, hogy a festészetnek hódoljanak. A szakkör vezetőjével az alkotóházban beszélgettünk, ahol a festőművész korábbi periódusokból létrejött festményeket is őriz. Ugyanakkor a műteremben félig kész alkotások árulkodnak az új képek születéséről.
Amíg a képeket csodálva tekintetünk el-elkalandozott, Török Istvánnal a szakkör keletkezéséről és az újabb tervekről beszélgettünk.
Hogyan alakult meg a szakkör?
– Miután megszűnt a csurgói művésztelep, 1978-ban megalapítottuk a 9+1-et Moravicán. Ott összejöttek a csurgósok is. A 9+1-et rajtam kívül Ács József, Benes József, Gyurkovics Hunor, Novák Mihály, Petrik Pál, Petrik Tibor, Torok Sándor, Zsáki István, valamint ifj. Novák Mihály fotós alapította. Mivel akkor már több éve aktívan alkottam, a festészet iránt érdeklődő ismerőseim többször kerestek meg különböző technikai kérdésekkel, például hogyan kell alapozni, meg ilyesmi. Akkortájt a szabadkai Diákotthonban kiállításokat szerveztünk, és felvetődött az ötlet, hogy indítsunk szakkört. 1999-et írtunk, épp a bombázások időszaka volt, de nagy meglepetésemre elég sokan, több mint ötvenen jelentkeztek, diákok és felnőttek egyaránt. Ezzel kezdődött minden. Eléggé zűrzavaros idők voltak, igazgatóváltásra is sor került, és mi is úgy éreztük, hogy tovább kell lépnünk. Akkor kezdődött a szakkör vándorlása, ahogyan szoktam mondani, a kálváriája.
Hol működött ezek után?
– A Mladost udvarában volt egy kialakított műtermem, egy ideig oda jártunk. Azután az akkori Zvezda mozi előcsarnokába, ahol kiállításokat is szerveztünk. Később a Munkás mozi udvarában egy irodahelyiségben, majd a Bunjevačka Maticában találkoztunk. Ezek után egyik tagunk révén kerültünk a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolába, és évekig ott alkothattunk. A későbbiekben jött a lehetőség, hogy átmenjünk a palicsi könyvtárba, amely szép kis hangulatos hely. Azóta szerdánként 15 és 18 óra között ott tartom a szakkört, és időnként kiállításokat is szervezünk. Az újabb változás csaknem öt évvel ezelőtt történt, akkor létrejött a Török Alkotóház. Korábban nem is gondoltam ilyesmire. Ez egy régi parasztház, a feleségemmel pedig volt egy kis megspórolt pénzünk. Mivel szeretek építgetni, tatarozgatni, javítgatni, úgy gondoltam, jó lesz valamelyik unokának. Ha tudtuk volna, hogy a lányomék kimennek Németországba, biztosan nem mentünk volna bele. Ha viszont már így alakult, alkotóház lett belőle, ahol pénteken zajlik a szakkör 15 és 18 óra között.
Kialakult-e együttműködésekre más települések szakköreivel?
– Bácsalmáson is indítottam szakkört, összehoztam a kettőt, közös kiállításokat is szerveztünk, de ez a kapcsolat megszakadt. Együttműködünk viszont a topolyaiakkal, ők is kiállítottak nálunk, a topolyai művésztelepen pedig becsei és pacséri alkotókkal kiegészülve négy szakkör találkozott. A minap hét ABC&T-taggal és három topolyai alkotóval Ludasra mentünk, ahol gyerekekkel festettünk. Erre a helyi közösséggel és iskolával összefogva került sor. A téma a négy évszak volt, a felnőttek pedig ludasi tájképeket festettek. Az alkotást mindenki hazavitte, mert nem volt idő befejezni. Nem is akartam siettetni, inkább dolgozzanak rajta akár egy-két hónapig is. Más csoportok esetében láttam már példát arra, hogy néhány órán belül valamit gyorsan összecsapnak, majd felteszik a világhálóra a képet, még mielőtt elkészült volna. Ennek nem igazán vagyok a híve. Jobban szeretem, ha később elhozzák, megbeszéljük, lehet-e rajta valamit javítani, alakítani. Azután pedig töltsék fel, ha úgy óhajtják. Nem célunk épp mindent világgá kürtölni, az alkotás folyamatát is fontosnak tartjuk. Ludason egyébként nagyon jól éreztük magunkat. Épp úgy alakult, hogy a helyi közösség elnökének születésnapja volt, így közösen is festettünk neki.
A szakkör tagjai rendszeresen megfordulnak a palicsi könyvtárban és az alkotóházban is?
– Ez nem kötelező. Némelyik tagunk Palicsra megy, némelyik az alkotóházba. Egyesek rendszeresen járnak, mások hébe-hóba, ki hogy ér rá.
Főleg felnőttek járnak, vagy a fiatalok is szívesen festenek szabadidejükben?
– A tagjaink főleg felnőttek, kevesebb a fiatal. Akadnak érdeklődők, de az iskolai és az iskolához kötődő kötelezettségeik miatt nem igazán tudják vállalni. Márpedig egyes fiatalok nagyon tehetségesek, úgy festenek, mint a felnőttek.
Érdekes a szakkör neve. Hogyan fogadták kezdetben a szakkör tagjai?
– Valóban érdekes, mivel sokan tiltakoztak a név ellen. Azt mondták, hogy dedós. Erre ugyanazzal érveltem, mint akkoriban a Q csoport esetében. Azt mondtam, nem az a lényeg, hogy milyen nevet kap a gyerek, hanem mire viszi az életben. Amikor megkaptuk a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség plakett elismerését, senki sem találta viccesnek ezt a nevet.
Szerveznek-e hamarosan kiállítást? Mi foglalkoztatja mostanában a szakkör tagjait?
– Horgosi és szabadkai homokvidék védett növényeit, virágait festették meg a szakkörtagok. Több mint tíz ilyen kép készült, és ennek a folytatása, amikor tájképeket festettünk a homokvidékről. Igazán jól sikerültek. A következő lépés Ludas madárvilága, és amikor ez is elkészül, a tervek szerint a képeket kiállítjuk Palicson, május 25-éhez kötődően az Orbán-napon, hiszen Szent Orbán Palics védőszentje, és ekkor van Palics napja. Ez alkalomból rendezvénysorozatra lehet számítani, a kiállítás kapcsán pedig kisebb katalógus is készül. Ezt megelőzően viszont népballadaestet szervezünk, amelyre vélhetően május 6-án kerül sor a Török Alkotóházban. Ez részemről egy szűnni nem tudó érdeklődés eredménye. Amikor 1980-ban megjelent Katona Imre és Lábadi Károly drávaszögi magyar népballadákat tartalmazó kötete, teljesen magával ragadott. Arra serkentett, hogy sorozatot fessek népballada témában, akkor még bármiféle cél nélkül. Azután úgy alakult, hogy számos településen sort kerítettünk népballadaestre. Nemrég ez ismét szóba került, és lelkes visszhang kísérte. Színes programot tervezünk, kiállítással, zenével, szavalásokkal egybekötve.
