A zentai és környékbeli színházkedvelők már nagy érdeklődéssel várják, hogy átadják rendeltetésének a Zentai Magyar Kamaraszínház készülő kamaratermét, hiszen azzal a már meglévő nagyterem és nagyszínpad mellett egy új tér születik. Az új lehetőségek nem csak a kamaraszínház számára lesznek adottak, hiszen ahogyan eddig is, a színpad egyéb rendezvényeknek is helyet adhat, akár könyvbemutatóknak, vetítéseknek. Akik leginkább igénybe veszik majd az új teret, azok a színészek, és már javában készülnek az új évadra.
Hogy mikorra készül el a kamaraterem, milyen előadásokra számíthatunk, és milyen változásokat, pozitívumokat hoz magával az újítás, arról Wischer Johann, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója beszélt.
Április óta folyik a munka a Művelődési Ház korábbi kiállítótermében, ott készül a Zentai Magyar Kamaraszínház kamaraterme. Mikorra várható a megnyitó, és milyen igény hívta életre az új teret?
– A munkálatok a vége felé közelednek. A terem jórészt készen van, a székeket beépítették, még a függönyökre várunk, valamint a technika beépítésére és átvételére. Hogy mikor lesz a megnyitó, még nem tudjuk, valamikor az ősz folyamán, attól függően, hogy mikor történik meg a technika átvétele. Hogy miért akartuk, arra nagyon egyszerű a válasz: egyszerűen nem volt helyünk, és ez az állapot már tarthatatlan volt. Azóta, hogy 2007 és 2009 között felújították a Művelődési Házat, a színpadi igény megsokszorozódott. A színpadon nemcsak színielőadások és próbák zajlanak, hanem kulturális, oktatási intézmények eseményeinek, ünnepeinek, évfordulóinak is helyet ad, emiatt sokat kellett egymásra várnunk, egymáshoz alkalmazkodunk. A próbákat mások sem, és mi sem akkor tartottuk, amikor kellett volna, folyton egymást kerülgettük. Persze így is mindent megoldottunk, de láttuk, hogy szükség van még egy színpadi térre. Kérésünk a zentai önkormányzatban és a Magyar Nemzeti Tanácsban is támogatásra talált, és végül a magyar kormány biztosított ehhez pénzt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül.
Milyen terem lesz ez?
– Szerintem mindenki nagyon gyorsan meg fogja szeretni, hiszen a környezet igényesen van kialakítva, a székek nagyon kényelmesek, a nézőtér fix, hetvenhárom ülőhelyes, biztonsági korlátot is elhelyeztünk, és a terem akadálymentesítve van. Egyszerre mindkét színpadon folyhat előadás, hiszen mindkét teremnek saját fény- és hangtechnikája van, ami nagyon nagy előny. Ez egy fantasztikus tér, mindig is erről álmodtunk, de sokan mások is megtalálják majd itt a helyüket, egy kamaratérben könyvbemutatót is lehet tartani, bábelőadást is, vetíteni is lehet, és használat közben majd kiderül, mennyi mindenre alkalmas még. Így a próbákat is több helyszínen tudjuk tartani, ha az egyik terem foglalt, ott a másik. Sokan azért aggódnak, hogy most nem lesz hol kiállítani, de ez nem kellene, hogy gondot jelentsen, hiszen a város központjában több olyan terem is található, mely alkalmas kiállítások helyszínének. A városházán, a múzeumban és egyéb helyeken is lehet kiállítást szervezni, ez nem lehetett akadálya annak, hogy legyen egy kamaratermünk, hiszen ezzel nem szegényedünk, hanem mindannyian csak gazdagodunk.
Milyen évad elé nézünk, mire számíthatnak a színházkedvelők?
– Mivel van új kamaratermünk, és szeretnénk, ha mások is megmutatkoznának nálunk, tárgyalásokat kezdeményeztem a budapesti Nemzeti Színház, valamint a budapesti Nagycirkusz igazgatójával, hogy jöjjenek el néhány előadással, és ez valószínűleg ebben az évadban meg is fog történni. Ami a Zentai Magyar Kamaraszínház előadásait illeti, erre az évre három bemutatót tervezünk, az egész évadban pedig még többet. Egyik előadásunk Henrik Ibsen Ha mi holtak feltámadunk című utolsó drámája, amelyet közösen készítünk a soproni színházzal és a budapesti Nemzeti Színházzal. Ebben az előadásban játszik többek között Szilágyi Tibor Kossuth-díjas művész, valamint Szélyes Ferenc Jászai Mari-díjas színész. Ez már készülőfélben van, szeptember 4-én kezdődnek a próbák. Ezután Patrick Süskind A nagybőgő című előadását készítjük el, majd novemberre Németh Ákos Autótolvajok című vígjátékát tervezzük, amelyet ő maga rendez. Ez nagy dolognak számít, hiszen ritkán történik meg, hogy a színházban maga a szerző rendezzen. Ennek az előadásnak is már folynak az előkészületei, az autót már kiválasztottuk, amelyet ellopnak. Valószínűleg decemberben tartunk egy verses összeállítást, februárban lesz egy újabb bemutatónk Crnković Gabriella rendezésében és Bakos Árpád zeneszerzésében Magyar népmesék címmel. Ezután Kosztolányi Dezső Esti Kornél c. művéből lesz egy előadás, melyet Góli Kornélia dramatizál és Mezei Kinga rendez, valamint Balázs Áron is vendégünk lesz ebben az előadásban. Februárban megtartjuk a II. Teátrum neked című fesztiválunkat, és miután befejeztük az Esti Kornélt, ahogyan szoktuk, a tavaszi hónapokban körbejárjuk Vajdaságot egy újabb tantermi produkciónkkal. Természetesen ezek között a programok között tájolunk, és már november közepe és december közepe között a Magyar Nemzeti Tanáccsal közösen körbejárjuk Vajdaságot az Autótolvajok című előadással. Ezenfelül sokfelé járunk Magyarországon is, Veszprémbe van már egy meghívásunk, Salgótarjánba, Kaposvárra, Pécsre, és ezek mellett bérletben játsszuk a Csongor és Tündét Sopronban, valamint a Lúdas Matyit és a Ha mi holtak feltámadunk című darabunkat. Ez utóbbit egyébként a Magyar Nemzeti Színházban is játszani fogjunk a tavasztól.
Sokfelé megfordultok külföldön. Fontosnak tartod a határon túli bemutatkozásokat?
– Nagyon lényeges, hogy ne legyünk bezárkózva. Mindenhol keressük a közönséget, itthon és külföldön is. Magyarországon kívül a szlovákiai Komáromban is játszottunk már, valamint Romániában Tusnádfürdőn és a mikházi csűrszínházban is. Ez a kitekintés egyrészt szakmai továbbképzés, másrészt kaland is, amelyet a színészek, úgy látom, nagyon szívesen vállalnak.
Említetted a tantermi produkciókat. Miért olyan népszerűek?
– Tantermekben játsszuk Vajdaság-szerte, körülbelül húszas létszámnak, és azért szeretik őket annyira, mert a diákokat is bevonjuk a produkcióba. Néha kész drámát viszünk, nagy világművet mutatunk be, máskor valamilyen problematikát dolgozunk fel velük közösen. Bemutattuk már ily módon Shakespeare Hamletjét, Madáchtól Az ember tragédiáját, valamint volt két olyan előadásunk, mely interaktív diákproblémákkal foglalkozik.
Hány állandó színésze van a Zentai Magyar Kamaraszínháznak, és szükség lenne-e létszámbővítésre?
– Hat színészünk van, öt férfi és egy nő, és minden előadáshoz hívunk még legalább két-három szereplőt, hogy elegen legyünk. Ha bővíthetnénk, nagyon örülnénk neki, egy-két személy nagyon kellene, és elsősorban színésznőre lenne szükségünk. Tudjuk, hogy ez mind pénz függvénye, de mi bizakodóak vagyunk.
