A földrajzi nevek írásmódjának szabályai nem mondhatók egyszerűnek, különösképp akkor, ha a neveket melléknévképzővel látjuk el. Az államnevek helyesírása csupán kis, talán nem is különösebben bonyolult részét képezi a földrajzi neveknek. Ezúttal közülük veszünk szemügyre két időszerű „érdekességet”.
A magyar miniszterelnök tusványosi beszédében hozta szóba a poszt-Nyugatot. A honlapunkon az volt címben olvasható, hogy Elveszítette gazdasági erejét a posztnyugat. (Más médiumokban is rátalálhattunk erre az írásmódra.) Érdemes kicsit részletesebben elidőzni mindkét fogalomnál. A latin eredetű poszt- (post-) melléknévi előtag azt jelenti, hogy valaminél később, után, utáni. Az élet számos területén előfordul a használata, gondolhatunk például a posztkommunizmusra, a posztmodernre stb. Legföljebb a Nyugat kifejezéshez kapcsolva most találkoztunk vele először.
A Nyugat és a nyugat szavunk jelentése nem azonos, ha kötődnek is egymáshoz. A kisbetűs nyugat égtájat jelöl kelettel, déllel és északkal együtt. Tájékozódási irányként szolgálnak számunkra. A nagybetűs Nyugat viszont földrajzi fogalom (némi politikai ízzel), amely nem mindig behatárolható pontosan. Amíg létezett a keleti (politikai) tömb a Szovjetunió uralma alatt, addig élesen elhatárolható volt egymástól Európa két része, és javarészt Nyugatnak mondták a keletiek a szebb és vágyott világnak azt a részét, amely tőlük nyugatra esett. Lényegében most sincs másképp (csak a határ elmosódottabb), hiszen amikor Nyugatot említünk, rendszerint nemcsak Németországot, Franciaországot és Nagy-Britanniát értjük alatta, hanem ugyanúgy a skandináv országokat, mint a délieket, például Spanyolországot. Gyakran a másik kontinensről is mindenképp idesoroljuk az Amerikai Egyesült Államokat.
A miniszterelnök a nyugati államok gazdasági erejének az elvesztéséről beszélt, meg azoknak az európai, mondhatjuk, nyugati értékeknek a pusztulására is utalt, amelyek szintén eltűnőben vannak. Pedig néhány évtizeddel ezelőtt még ezek jelentették a nyugati társadalmak lényegét. De mivel háttérbe szorultak, a Nyugat nem önmaga már, nem az a világ, amelybe és amelyre egykor vágytak a keletiek, hanem egy újfajta (kevésbé dicséretes) társadalom, vagyis poszt-Nyugat. Amennyiben melléknévképzővel látjuk el, akkor a helyes írásmód: poszt-nyugati, poszt-nyugatos.
A posztnyugat az említett példában esetleg az égtájra utalhatna, ha egyáltalán volna értelme.
Azt pedig nehezen tudjuk elképzelni, hogy esetleg a Nyugat valaha vállalná, hogy már „nem önmaga”, hanem jellegében és lényegében egy másik képződmény, de ha mégis megtörténne, akkor már Poszt-Nyugat néven szerepelhetne – vagy anélkül is, amennyiben széleskörűen elterjedne –, miként hasonló helyesírási példákban a Nagy-Magyarország, Kis-Jugoszlávia, Kis-Ázsia, Csonka-Magyarország stb.
Hogy mi lesz a poszt-Nyugatból, egyelőre nem tudhatjuk. Vannak, akik nyíltan hangoztatják, mások csendben munkálkodnak rajta, a többség pedig ellenzi, hogy az európai uniós tagállamok valamiféle egyesült Európává alakuljanak. Ennek a jövőbeli politikai egyesülésnek – amely vagy megvalósul, vagy sem – már nevet is adtak: Európai Egyesült Államok. Valószínűleg az Amerikai Egyesült Államok szolgált a fiktív ország nevéhez példának. Kétségtelen, hogy egy kitalált országot, államszövetséget is lehet helyesírási szempontból valósnak tekinteni, azaz nagybetűvel írni a nevét. Tapasztalataim szerint így történik a médiumok elsöprő többségében. Még akkor is, ha a majdan talán megvalósuló államnak esetleg Egyesült Európai Államok, Európai Államszövetség, Európai Föderáció, Európai Tündérország vagy teljesen más lenne a hivatalos neve.
Egy korántsem hevenyészett honlapon viszont a következőket olvasom: „Századvég: nincs jele az európai egyesült államok iránti elköteleződésnek. A közvélemény-kutatások alapján az európai lakosság, szemben a politikusokkal, nem szeretne európai egyesült államokat.”
Valóban: a szövegekben igen gyakran a nagybetűs országnév ellenére nem is az állam nevét szándékozzák említeni a médiumok, hanem a szövetkezés tartalmát, az egyesülést, az országok kapcsolatának szorosabbra fűzését. Eszerint nem helyteleníthető a kisbetűzés, sőt, esetenként épp ez az írásmód tűnik helyesebbnek.
