Az eddigi összeállításainkban igyekeztünk olyan vegyületekre, vegyületcsoportokra, jelenségekre ráirányítani a figyelmet, amelyek gyakran előfordulnak, és fontos szerepet töltenek be a mindennapjainkban. Több esetben olyan anyagokra esett a választásunk, amelyek, bármerre is nézünk, bármit is teszünk, szinte mindenütt ott vannak, körbevesznek bennünket, számtalan tevékenységünk során szembesülnünk kell velük, mivel behálózzák mindennapjainkat. Mindannyian tudjuk, hogy egyes anyagok, termékek használatának sokféle pozitív hozadéka van, ám azt sem téveszthetjük szem elől, hogy az elterjedtségük, hozzáférhetőségük számos környezetvédelmi problémát idéz elő. Ezen problémakör és a környezetvédelmi világnap kapcsán már írtunk néhány fontosabb környezetvédelmi fogalomról, valamint a hozzájuk kapcsolódó érdekességekről. Ezúttal is hasonló témával foglalkozunk.
Az ózon világnapja
A szeptembert mindenki az iskolakezdés hónapjaként tartja számon, így szinte teljesen elfeledkezünk arról, hogy két olyan nap is szerepel a naptárban ebben a hónapban, amelyek szorosan kapcsolódnak a környezetünkhöz, illetve magához a környezetvédelemhez is. Szeptember 16-a ugyanis az ózon világnapja, szeptember 22-e pedig az autómentes nap. Az ózon világnapjáról 1987 óta emlékezünk meg, mivel az említett évben szeptember 16-án írták alá a montreali jegyzőkönyvet, amely az ózonréteg védelmével kapcsolatos. Magyarország 1989-ben csatlakozott az aláírókhoz.
Az ózonról
Az oxigén legelterjedtebb formája a kétatomos molekula (O2). A légkör 21 százalékát teszi ki, és az élet nélkülözhetetlen eleme. Az élő szervezetekben végbemenő folyamatokhoz elengedhetetlen az oxigén. Elég, ha csak a lélegzésre gondolunk, hiszen tudjuk, hogy az oxigén mennyire fontos a sejtek számára, ahova a tüdőbe jutó oxigén a véráramunknak köszönhetően jut el.
Az ózon három oxigénatomból álló molekula (O3), az oxigén allotróp módosulata, jellegzetes, szúrós szagú gáz, amely a Föld légkörében ultraibolya sugárzás hatására keletkezik, például villámlás esetén is. Otthoni és irodai környezetben pedig a fénymásolók és a számítógépek monitorainak közelében érezhető a szaga.
Az ózonréteg a Föld felszínétől számítva nagyjából 15–40 kilométeres magasságban található meg. Ez a réteg fontos az élőlények szempontjából, mert elnyeli a Napból érkező ultraibolya sugarakat. Nagyon erős oxidálószer, és jobban fertőtlenít, mint a klór. Az ózonréteg az Egyenlítő felett vastagabb, a sarkok felett a legvékonyabb, ami szoros összefüggést mutat a napsugárzás területi eloszlásának mennyiségével.
Az ózon nagyobb hullámhosszú fény hatására elbomlik. Természetes körülmények között az ózon keletkezése és bomlása egyensúlyban van. Ennek az egyensúlynak a zavarát okozzák az olyan vegyületek, mint például a freon-11 (CFCl3) és a freon-12 (CF2Cl2).
Az 1970-es években tapasztalták először az ózonban gazdag réteg, azaz az ózonpajzs elvékonyodását. A későbbiekben bebizonyították, hogy károsodását elsősorban a légkörbe kerülő klór- és fluortartalmú vegyületek mennyiségének növekedése okozza. Az ilyen vegyületek közül a freonok a legismertebbek, ezeket leginkább hűtőgázként és spray-palackok hajtógázaként alkalmazták. Az ózonlyuk elnevezés akkor került be a köztudatba, amikor a tudósok felfedezték, hogy az Antarktisz felett jelentősen csökkent a légköri ózon koncentrációja, azaz megvékonyodott az ózonpajzs.
Az 1970-es években elsőként Svédországban figyeltek fel arra, hogy az emberi tevékenység kárt okoz az ózonrétegben, mivel annak elvékonyodása szorosan összefügg egyes anyagok használatával, ezért ebben az országban már akkor betiltották az aeroszol spray-k használatát. Az ózonrétegre való fokozott odafigyelés azért is tekinthető rendkívül fontosnak, mert az ózonréteg elvékonyodása azt eredményezi, hogy az ultraibolya sugarak a Földre jutva a tengeri élőlényeket is károsítják, ugyanakkor az embereknél is számos problémát okoznak, ilyen például a bőrrák és a genetikai károsodások is.
Az ózonréteg védelmében több nemzetközi együttműködés jött létre. Számos ország vállalta szerződésekben, hogy csökkenti, illetve leállítja az ózont károsító anyagok (elsősorban a freonok, Cl, N2O) kibocsátását, amely még ma is igen magas.
Az autómentes nap
Az autómentes nap kijelölésének elsődleges célja a tájékoztatás és a tudatformálás volt, vagyis az, hogy felhívják az emberek figyelmét arra, hogy más közlekedési módok alkalmazása, igénybevétele jelentősen hozzájárulhat az egészségük, valamint az életminőségük javításához is. Az autómentes nap története egészen az 1990-es évekig nyúlik vissza, akkor több olyan mozgalom jött létre, amelyek igyekeztek felhívni az emberek figyelmét az autós közlekedés hátrányaira. Az első autómentes napot 1997-ben tartották a franciaországi La Rochelle-ben, egy évvel később pedig már az egész országban voltak ilyen rendezvények. 1999-ben Olaszország több városa is csatlakozott az akcióhoz, majd 2000-ben az Európai Unió 13 tagországa közös nyilatkozatban ismerte el a rendezvényt. 2001-ben Magyarország is aláírta a nyilatkozatot. Vajdaság több településen is rendszeresen szerveznek vagy szerveztek különféle rendezvényeket az autómentes nap kapcsán, ily módon kísérelve meg felhívni a lakosság figyelmét az autóval való közlekedés lehetséges alternatíváira, köztük elsősorban a kerékpározásra, amely nemcsak egészségesebb, hanem olcsóbb, sőt bizonyos esetekben akár még gyorsabb is lehet.
Az autómentes nap tehát egy olyan rendezvénysorozat, amelyre szeptember 22-én kerül sor Európa és a világ több országában, amely arra törekszik, hogy felhívja a városokban lakó emberek, valamint a városokat vezetők figyelmét a megnövekedett autóforgalom okozta környezeti, baleseti és városképi problémákra, a közlekedési mód felelősségteljes megválasztására, a fenntartható, környezet- és emberbarát városi közlekedés előnyeire, a közösségi, a kerékpáros és a gyalogos közlekedés fejlesztésének szükségességére.
Az európai autómentes naphoz szorosan kapcsolódik az európai mobilitási hét rendezvénysorozata is, amelyet minden évben szeptember 16. és 22. között rendeznek meg.
A levegőszennyezés
Az előzőekben említett két nap nagyon szorosan kapcsolódik a levegőszennyezéshez, éppen ezért még rendkívül fontos, hogy kitérjünk néhány fontosabb fogalomra ezzel kapcsolatban.
A légkör 78 százalékát alkotó elemi nitrogén az élővilág számára közömbös anyag. Az élőlények jelentős része aerob anyagcserét folytat, számukra az oxigén nélkülözhetetlen a sejtekben zajló biológiai oxidációhoz. A levegő további 1 százaléka sokféle anyagot tartalmaz, például nemesgázokat, vízgőzt, szén-dioxidot és szennyeződéseket. Közülük a szén-dioxid a fotoszintézis alapanyaga, emellett az üvegházhatás kialakításában is fontos szerepet tölt be. A vízgőz szintén üvegházhatású, ugyanakkor fontos szerepe van a víz körforgásában, az időjárási jelenségek alakításában, valamint a csapadékok létrehozásában is.
Manapság a levegőszennyezés az egész világot érintő problémává vált, hiszen a levegőt szennyező anyagok mennyisége is jelentős mértékben megnövekedett. A szennyezőanyagok nemcsak gázok lehetnek, hanem ködöt alkotó apró folyadékcseppek vagy finom eloszlású porszemcsék is.
A levegő anyagai kémiai reakcióba léphetnek egymással, egyes gázok molekulái megkötődhetnek a szilárd szemcsék felületén, és az sem ritka, hogy bizonyos anyagok feloldódnak a csapadékvízben. A gáz-halmazállapotú, kevésbé reakcióképes, vízben nem oldódó és a szilárd szemcsék felületére sem kötődő szennyezőanyagok tartósan a levegőben maradhatnak. A légszennyező anyagok másik csoportja rövidebb-hosszabb idő elteltével ülepedéssel távozik a légkörből.
A kéntartalmú tüzelőanyagok, főleg kőszén elégetése során a kén-dioxid (SO2) jut a levegőbe, ami az erőművekből, az ipari létesítményekből és a háztartásokból is származhat. Ez a gáz az élőlények számára mérgező, hatására a növényzet gyorsan pusztul. A kén-dioxid egyesül a levegő víztartalmával, és a keletkező sav, a kénessav, a csapadékvízzel savas esőt alkot, emiatt a növények gyakran károsodnak, megritkulnak, vagy akár teljesen eltűnnek. Szembetűnő a hatás az erdőkben lévő fák esetében, hiszen a fenyők például különösen érzékenyen reagálnak rá.
A savas eső és más savas csapadék kialakításában a kén-dioxid mellett a nitrogén-oxidok is részt vesznek. Ezek a gázok a műtrágyákból, nagyobb mennyiségben pedig a gépjárművek kipufogógázaival együtt jutnak a levegőbe, ugyanakkor meg kell említenünk az ipari létesítményeket is. A nitrogén-oxidok a vízzel salétromossavat (HNO2) és salétromsavat (HNO3) alkotnak. A savas kémhatású vagy más anyagokkal szennyezett levegő a széllel messzire juthat, így az is előfordulhat, hogy a hatása a kibocsátás helyétől jóval messzebb, több száz vagy ezer kilométernyire jelentkezik, ott lesz érzékelhető.
A savas esők nemcsak közvetlenül károsítják az élővilágot, hanem a csapadék kioldhatja a talajból azokat a fémvegyületeket is, amelyek mérgezőek, így a vízbe jutva fejtik ki káros hatásukat, a táplálékláncon végighaladva pedig a terület egész élővilágát károsíthatják, így közvetve akár az emberek egészségét is veszélyeztetik.
A savas esők oldják a mészkőből, fémből készült tárgyakat, építményeket, vagyis az épített környezetet sem kímélik. Nemcsak az épületek és a szobrok miatt veszélyesek, hanem a vasutak, a hidak rozsdásodása, korróziója, valamint az utak károsodása sem zárható ki a következmények közül. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy odafigyeljünk a tevékenységeinkre, mivel azzal, hogy a természetben megbontunk egy egyensúlyt, saját magunknak okozunk kárt, saját magunkat veszélyeztetjük.
