Az identitás a definíció szerint énazonosságot, önmeghatározást, magatartásformát, a „teljes én” érzését jelenti. A személyiségfejlődés és a szocializáció eredménye. Az identitás határán címet viselte a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének legutóbbi tanári továbbképzése. Többek között Szőke Anna néprajzkutató adott elő a témában.
Melyek azok az elemek, amelyek nemzeti identitásunk részét képezik?
– Az identitástudat az azonosságtudatunkat jelenti. Az előadásom fő célja az volt, hogy kidomborítsuk a tanárokkal együtt, hogy milyen tényezők játszanak közre ahhoz, hogy kialakuljon egy ember identitása. A nemzeti identitás legfőbb részei az anyanyelv, a kultúra, vagyis a hagyományaink és szokásaink ápolása és maga a hovatartozás érzése.
Itt felmerül még egy kérdés. Az, aki teljesen magyar szülőktől származik, tehát genetikailag is magyar, ugyanakkor nem beszéli a nyelvet, vajon magyar ember-e, a magyar nemzethez tartozik-e?
– Ezzel kapcsolatban igen komoly viták vannak. Én személy szerint nem tartom magyar embernek azt, aki nem beszéli a nyelvet. Ezáltal nem ismerheti a magyar kultúrát, a hagyományainkat és az életmódunkat. Az, hogy valaki milyen nemzetiségű, és milyen azonosságtudattal rendelkezik, elsősorban az életmódjától függ. Tehát hogy megtartja-e a nemzetéhez tartozó ünnepeket, nemcsak a karácsonyt és a húsvétot, hanem a pünkösdöt és a többi szép nemzeti ünnepünket. Persze ugyanez érvényes a vajdaságiak esetében a szerbségre is. Szerb ember az, aki a saját hagyományait éli és élteti. Egyértelműen nem elég az, hogy rámondjuk valakire, hogy a szülei magyarok.
Az identitás határán című tanári továbbképzés (Fotó: Albert Éva)
Egyre többször halljuk azt a megfogalmazást, hogy köztes identitása van valakinek. Ezt általában a vegyes házasságokból származóknál tapasztaljuk. Mit takar ez pontosan?
– Egy konkrét példát hoznék rá. Volt egy kúlai magyar kisfiú, akit a szülei szerb osztályba írattak. Amikor nyolcadikos lett, az osztálytársai meghívták slavákra. Ezután nagyon szenvedett, mert szerette volna viszonozni a meghívásukat. Jobb híján megpróbált saját családi védőszentet fogadni, de a szülei részéről ellenállásba ütközött. Emellett a szerbség sem üdvözölte az ötletet, mert az esetében nem volt hagyománya a dolognak. Ez egy kiváló példa a köztes identitásra. A kisfiú valójában megpróbált két nemzethez egyszerre tartozni. Kicsit durva megfogalmazás, de a köztes identitású embereket akár kétszínűnek is lehet nevezni.
A szubkultúra az identitás egy másik szemszöge. Erről is szó esett az előadásban.
– Példaként szeretném említeni Amerikát. A nemzeti identitás fogalma ott ismeretlen. Amerikában létezik úgynevezett állami hovatartozás, de a nemzeti identitással nem foglalkoznak. A kivándorolt magyarok ugyan igyekeznek megtartani a nemzeti identitásukat, de ez általában csak két generációt él meg, a harmadiknál már nem igazán jut kifejezésre. Azt mondta az egyik amerikai tanítónő ismerősöm, hogy ott addig lehetnek magyarok, amíg a pénzük futja rá. Ez egy nagyon érdekes eset. Amerikában senki nem tiltja a hétvégi iskolákat, de fizetni kell érte. A kötelező állami iskola angol nyelvű, azután senkit nem érdekel, hogy mit csinál a gyerek hétvégén. Ki szabad tenni a magyar zászlót az ablakba, de mellette kell hogy legyen az amerikai is.
Pixabay
Ez egy hosszú múltú probléma, de létezik-e rá megoldás?
– A magyar állam valóban nagyon sokat tesz a diaszpórában élőkért, de inkább azt lehet mondani, hogy mentik, amit lehet. Én azt vallom, hogy ha elveszik a magyar nyelvű oktatást tőlünk, akkor vége a nemzetnek. Egyértelműen az oktatás megtartása a mérvadó, csak ebbe lehet kapaszkodni.
Az oktatás mellett mekkora szerepe van az otthoni nevelésnek?
– Ahogy mondtam, az iskoláztatásnak mindenféleképpen nagyon nagy szerepe van az identitástudat kialakulásában, ezért tévednek azok a magyar szülők, akik szerb nyelvű oktatást választanak a gyermekük számára csak azért, hogy a későbbiekben érvényesülni tudjon. Ezáltal a gyerek elveszíti a magyar identitását, mert a szerb iskolában nem fog például Arany Jánosról tanulni, és nem fogja megismerni Radnóti életét. Tehát nem annyiból áll az egész, hogy örülhetünk annak, hogy elsajátította a szerb nyelvet. Hatalmas negatívumot jelent az, hogy megváltozik az identitása. Ami a tanárokat illeti, állítom, hogy egy talpraesett, művelt, sokoldalú pedagógus be tudja csempészni az identitástudatot a gyerekekbe. Meg kell találni a módját, hogy apró adagonként tálalja. Nem kell félni, mert minden oktatási törvényünkben szerepel a hagyományok őrzése, és ebbe bele kell kapaszkodni. Elég például, ha csak azt mondják, hogy farsang lesz, gyerekek, otthon készítsetek maszkokat. Kérjétek meg a szüleiteket, hogy beszéljenek róla. A családnak mindenféleképpen többet kellene otthon is foglalkoznia ezekkel a dolgokkal, de sajnos felnőtt egy olyan generáció, amely már maga sem foglalkozott vele.
Pixabay
Melyik generációnál érezhető ez a törés?
– A hatvanas évektől, amikor felerősödik az ipar, a gyári munkásokból egyre több lesz, ezenkívül az ateista társadalom is egyre jobban jelen van. Onnantól kezdve egyre kevésbé tartották fontosnak, hogy megünnepeljék a vallási ünnepeinket. Voltak olyan kollégáim, akiknél például nem volt karácsonyfa, hanem a Télapó hozta a fenyőt. Vannak olyanok is, akik most választottak maguknak valamilyen újfajta vallást. Azt mondják, hogy most nagyon jól érzik magukat, megtalálták a személyiségüket, de szerintem ez pont annak a hiánya. Valószínűleg gyerekkorukban semmilyen szép élményük nem volt a hagyományainkkal kapcsolatban, ezért veszítették el az identitásuk ezen részét. Azt tapasztalom, hogy a mai világban hiányzik a misztériuma az ünnepeknek. Sokszor mondom, hogy nem jöhet december 1-jén a Mikulás. Ez a hagyomány december 5-én, cipőtisztítással, izgalommal és ráhangolódással kezdődik. Aztán bizony az izgalom miatt ébredjen jó korán az a magyar kisgyerek 6-án. Ezzel nyer igazi varázst az ünnep. A karácsonyfát is 24-én este díszítsük fel! Ne pedig a divatot kövessük, ami alapján már novemberben kirakják a feldíszített fenyőket.
Pixabay
Az előadáson elhangzott egy nagyon fontos mondat, miszerint az identitás elköteleződést jelent.
– Ezt azt jelenti, hogy vallom a magyarságomat. Az, hogy a ruhámra kitűzöm, hogy én magyar vagyok, semmit sem jelent. A magyar életet élni kell. Megtartani a szokásainkat és ápolni a hagyományainkat. De arról is beszéltem, hogy nemrég megjelent egy könyv, amely tele van brutalitásokkal és vulgáris szavakkal. Fontos hangsúlyozni minden magyar embernek, hogy ez magyarként nem én vagyok, hanem teljes mértékben elítélem. Az is az identitásomhoz tartozik, hogy ki merem mondani, hogy nem értek egyet ezzel. Ilyen vulgáris kifejezésekkel teli könyvet ne adjunk se magyar gyerekek, se magyar felnőttek kezébe. A másik, hogy ha meghallom a szüleim vagy a nagyszüleim dalait és nótáit, úgy érzem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről, mert tudom, hogy ezt az édesapám énekelte mindig. Ezt jelenti az elkötelezettség. Vagy ha bemegyek egy olyan irodába ügyeket intézni, ahol nem tudnak magyarul, és nekem el kell magyaráznom, hogy mit szeretnék, akkor előre mondom, hogy bocsánatot kérek, de én nem tudok tökéletesen szerbül, mivel magyar vagyok, és segítségre van szükségem. Én eddig minden alkalommal kaptam segítséget. Tehát fel kell vállalni azt, hogy kik vagyunk, de mellette nem szabad, hogy ellenszenv legyen bennünk a másik nyelv és nemzet iránt. Ezeket kell megtanulnunk.
Nyitókép: Szőke Anna (Fotó: Albert Éva)
