Manapság sokat panaszkodunk egymásnak, hogy fáradtak vagyunk, és nincs időnk kipihenni magunkat. De vajon gondolnánk-e, hogy milyen sok kisgyereket érint a kialvatlanság nap mint nap? Akik több műszakban dolgoznak, tisztában vannak vele, mennyire kimerítő tud lenni a műszakváltás, pedig azt valahogy hajlamosak vagyunk természetesnek venni, hogy a gyerekek hol reggel, hol délután mennek iskolába. Holott a fejlődő szervezetet nagyon megviseli ez az éles váltás. A szervezet belső ritmusa egyébként sem illeszthető össze az ebéd utáni tanulással, mert az agyi kapacitás leginkább a délelőtti órákban aktivizálható. Sok a panasz a délutáni váltásban járó kisdiákokra, hogy nem figyelnek, bóbiskolnak, majd egy idő után rendetlenkednek. A délelőtti váltásban kevesebb a baj, jobban oda tudnak figyelni a tanítóra a gyerkőcök, az éhség és a kialvatlanság azonban sűrűn-sűrűn megmutatkozik. Felnőttként tudjuk, milyen erős diszkomfortérzést és koncentrációs nehézségeket okoz, ha nincs időnk rendesen reggelizni, vagy valami miatt a megszokottnál kevesebb alvással kellene beérnünk. Mindez hatványozottan igaz a gyerekekre nézve is.
Az elegendő és pihentető alvás az alapja a másnapi eredményességnek. A kipihent gyerek hatékonyabb, gyorsabban tanul, derűsebb, nehezebb kihozni a sodrából, barátságosabb. Az álmos-fáradt gyerek nyűgös, nem figyel, és könnyebben megharagszik, megbántódik.
A rendszeres, időben történő lefekvés a kisiskolásoknak és a kiskamaszoknak is fontos, bár természetesen más módszereket kell alkalmaznunk, hogy erre rávegyük őket. Ami biztos, hogy a szülői példa megalapozza ezeket a próbálkozásainkat, így sokszor az egész család napirendjének a megváltoztatása vezet eredményhez. Persze nem tudunk mindenen változtatni, beleértve ebbe a szülő műszakváltását vagy a gyerek váltáscseréjét, de ha megfelelően szervezzük a napjainkat, akkor megoldható lehet.
Az iskolai stressz – bármennyire furcsán hangzik – már érinti a legkisebbeket is. Ők is idegeskedhetnek, hogy sikerült-e megfelelően kiszínezni a képeket vagy hibátlanul felmondani a versikét. Ezek a dolgok az alvás minőségében is megmutatkozhatnak: a gyerek forgolódik, nehezen jön álom a szemére, felriad éjjel, rémálmok gyötrik. A szakemberek azt tanácsolják, hogy az esti órákban már ne foglalkozzunk az iskolai feladatokkal, hanem igyekezzünk a délutáni órákban mindezzel végezni. Az este már kizárólag a pihenésre való ráhangolódással, a megnyugvással teljen. A nyugodtan alvó, kipihenten ébredő gyerek eredményesebb lehet a tanulásban is.
Sok szülő panaszkodik, hogy a gyereke egész délután a lecke felett ül, és nem halad semmire sem vele. Vagy azért, mert túl nehezek nekik a feladatok, vagy azért, mert ki vannak merülve teljesen, és nem tudják összeszedni az erejüket, hogy a nekifogjanak. Akármelyik is az oka, ha ez rendszeresen előfordul, érdemes konzultálni a tanítóval, és beszámolni neki a problémáról. Senki sem gondolja azt, hogy egy kisdiáknak az iskolából hazaérve még estig is a széket kellene melegítenie, tehát közös erővel, esetleg a szakmunkatársat bevonva biztosan lehet megnyugtató megoldást találni. Lehet, hogy a hosszabbított napközi tud ebben segíteni, ahol hozzáértő pedagógusok segítségével gyorsan a végére jár a tanuló a házi feladatának, sőt még az is kiderülhet, hogy túl nagyok az elvárások, és egy individualizáció vagy egyéni oktatási terv a megoldás. Az a fontos, hogy a tanuló ne legyen túlterhelve, és megtaláljuk a számára optimális elvárásszintet, amely motiválja őt, és összeegyeztethető a képességeivel. Ha rendszeresen estig kínlódik az iskolai kötelezettségeivel, akkor nem jut ideje arra, hogy kikapcsolódjon, hogy kiszellőztesse a fejét a mindennapi kötelezettségektől, és egy idő után teljesen kimerülhet. Ez motiválatlanságban, érdektelenségben, túlzott számítógépezésben, étvágytalanságban, alvásnehézségekben is megmutatkozhat. Sokszor föl sem merül bennünk, hogy az a gyerek, aki pillanatok alatt ügyesen megoldja az iskolában a feladatait, délutánra kimerül, és képtelen a számára egyébként teljesen szükségtelen házikra, otthoni gyakorlásra koncentrálni. Ahogy az is nehezen hihető, hogy az a tanuló, aki „meg tudná csinálni, ha odafigyelne”, azért nem figyel oda, mert már teljesen ki van merülve, elfáradt.
Figyeljük a jeleket, és ha azt látjuk, hogy a gyerek fáradt, nyugtalan, akkor próbáljunk a számára több gondtalan szabadidős pihenőidőt biztosítani, még azon az áron is, hogy nem készül el tökéletesen a házi feladat. Esetleg segítsünk neki összeszedni a gondolatait, hogy egyszerűbb dolga legyen: ez nem jelenti azt, hogy ne tanítanánk őt önállóságra. A pihenésnek és kikapcsolódásnak kulcsszerepe van a gyerekek megfelelő fejlődésében és az iskolai eredményességben is.
A téli szünidő három hete kikapcsolódást és pihenést kellene hogy jelentsen minden diáknak. A szünetben ne tanuljunk, hanem élvezzük azt!
Nyitókép: Illusztráció
