Nem mindennapi durva hibára figyeltem föl a sajtóban, és mivel két szerző írásában is előfordult, tehát nem egyedi hibáról van szó, érdemes foglalkozni vele. Íme a példák: „…senki, de éppen senki sem érzi saját magát ez felett a szabályrendszer felett.”; „…a nápolyiak tudják az nélkül is, hogy merre kell menniük.”; „…az mellett, hogy én feleltem a rendért…”.
Az ez, e, az, a mutató névmások használatával van gondunk; névutós szerkezetben ugyanis, amennyiben a névutó mássalhangzóval kezdődik, a rövid (e, a) alakot használjuk. Az e-nyelv a 2005-ben kiadott Nyelvművelő kéziszótárra alapozva ezt írja: Köznyelvi beszédben és írásban bántóan hibás alak. Mássalhangzó előtt ui. a mutató névmás két tőváltozata közül a magánhangzósat kell alkalmaznunk: ez + mellett = e mellett, illetve határozószóvá összeforrva: emellett. Valamint: enélkül, emiatt.
De lássuk pontosan, mi olvasható az említett szótárban: Újabban, valószínűleg nyelvjárási hatásra, erősen terjednek az ez mellett, ez nélkül, ez miatt típusú névutós szerkezetek. Mivel azonban a köznyelvi szokás szerint a mutató névmás végén levő z hang mássalhangzóval kezdődő szó előtt kiesik (rag vagy képző kapcsolódásakor pedig hasonul ahhoz: ebben, ehhez, efféle, nem pedig ezben, ezhez, ezféle), nem fogadhatjuk el, illetve nem tekinthetjük köznyelvinek az ez mellett stb. alakokat. Szabályosan és helyesen: e mellett, e nélkül, e miatt, illetve határozószóként emellett stb.
Számomra az a meglepő, hogy újabb kori terjedésről esik szó – inkább úgy véltem, hogy nem halt ki teljesen ez a forma –, hiszen a környezetemben ötven-hatvan évvel ezelőtt is ismert volt, sőt inkább az „ez mellett” változatot használtuk. És sokan mondják így ma is.
Úgyszintén meglepett, hogy a 2021-ben elhunyt nyelvész, Kálmán László a Nyelv és Tudomány honlapon 2011-ben egy, a „bántóan hibás” használatra utaló kérdésre ezt (is) válaszolta: Nem vagyok a magyar nyelvjárások nagy ismerője, de még nem hallottam olyan nyelvváltozatról, amelyben az az miatt, ez miatt alakokat használnák – és ha lenne ilyen, valószínűleg legalább néhány ilyen nyelvjáráshoz tartozó szöveget találnánk a Magyar Történeti Korpuszban, de nem találunk. Tehát azt a lehetőséget is kizárnám, hogy nyelvjárásból való kölcsönzésről lenne szó. Marad az a lehetőség, hogy belső fejleményről van szó.
Ezeket a sorokat megelőzően azt is fejtegeti, hogy valószínűleg nem egy korábbi nyelvállapot „visszaállítása” zajlik: Én kizárnám azt a lehetőséget, hogy egy régebbi nyelvállapot újjáéledéséről lenne szó. Ilyesmi nem szokott előfordulni, különösen mivel a legtöbb magyar beszélő számára az a bizonyos korábbi nyelvállapot nem ismerős. Az az miatt, ez miatt már a 18. század második felében gyakran jelent meg a’ miatt, e’ miatt alakban, és mivel az írásmód konzervatív szokott lenni, feltehető, hogy szóban már jóval korábban szokás volt z nélkül mondani ezeket. A z-t tartalmazó alakok már a 19. században is ritkák voltak (legalábbis írásban), később pedig gyakorlatilag nem léteztek. Egy ellenpéldát találtam, 1969-ből: „És lehet, hogy éppen ez miatt lemaradok a csapattestemtől, és bajba kerülök…” (Bertha Bulcsu, Holdkutya és kantinosnő).
A nyelvészek tehát abban megegyeznek – bár sok más esetben igencsak megengedő szemléletet képviselnek –, hogy nem elfogadható az ez miatt, az miatt változat használata a köznyelvben.
Gyakoribb hibalehetőséget „kínál” az a tény, hogy a mutató névmásból és névutóból álló kapcsolat alkothat határozószót, de a névmással nyomatékos rámutatást is kifejezhetünk. Ettől függően írjuk ugyanis egybe vagy külön a névmást és a névutót. Legegyszerűbb, ha A magyar helyesírás szabályainak 121. pontját idézzük: Az a, e, az, ez mutató névmásból és a különböző névutókból álló kapcsolatokat egybeírjuk, ha határozószót alkotnak, továbbá ha egységesen utalószói szerepűek, vagy ha kötőszószerű szerkezetek részei: Ezelőtt másképp hívták. Ezután mindig jó leszek. Mindent megbeszéltünk, eszerint cselekedj! Nincs kétségem afelől, hogy ő tette. Azalatt, míg nyaraltok, kifestetem a lakást. Elment anélkül, hogy köszönt volna. Dolgozz, ahelyett hogy heverészel! (…) Ha ellenben a névmással nyomatékos rámutatást fejezünk ki, akkor csak a különírás a helyes: a köré a ház köré; a szerint kell eljárni, nem e szerint; a nélkül a könyv nélkül; Itt a hiba, e miatt nem működik a gép. A mögé tedd, amelyik elég széles. Mindene a zene, csak az iránt érdeklődik. Stb.
A fentiekből látható, hogy amennyiben ezek a kapcsolatok kijelölő jelző szerepét töltik be, akkor a mutató névmást és a névutót külön kell írni: e miatt a betegség miatt.
Megtörténik az is, hogy nehezen elkülöníthető, illetve megállapítható, hogy határozószónak vagy névutós szerkezetnek tekinthetjük-e a névmás és a névutó kapcsolatát, ilyenkor a szöveg szerzője dönti el, hogy melyik formát tekinti elsődlegesnek.
Ritkán vetődik föl az a kérdés, hogy ha már az ez, az mutató névmás használata mássalhangzóval kezdődő szavak előtt helytelen, vajon „fordított esetben” használható-e az e névmás magánhangzóval kezdődő szavak előtt. Az egyik érdeklődő az e-nyelv honlapján tett föl ezzel kapcsolatos kérdést, példaként pedig az „e erkölcstelen lelket” említette. A szakember válasza szerint az e mutató névmás mássalhangzóval kezdődő szavak előtt állhat, magánhangzóval kezdődő szavak előtt az ezen alakváltozatot használjuk: ezen erkölcstelen lelket.
