Gyorsan elmúlt a hosszúnak tűnő háromhetes téli szünidő, immár újra az iskolák padjait koptatják az iskolások. Az ünnepek, a téli napok bizonyára sok szép pillanatot szereztek a gyerekeknek, hogy újult erővel vessék bele magukat az iskolai életbe. Az időjárás nem igazán kedvezett a szüneten lévőknek, havat nem láttunk, szánkózásra, korcsolyázásra nem volt lehetőség, de egy-egy enyhébb napon, ha kikandikált a nap, a játszótereken felharsant a gyerekzsivaj.
A gyerekek fejlődését végigkíséri az öröm, tevékenységükre az örömkeresés a jellemző. Akárhol van alkalmam a gyerekeket megfigyelni, mindig azt látom, hogy a jókedvet keresik: olyan dologgal foglalkoznak, ami örömöt szerez számukra, ami önfeledtséggel jár. Nevetnek, összebújva csicseregnek, beleélten szaladnak a labda után, elmélyülten szöszmötölnek a mobiljaikkal, és arcukra tükröződik a beleélés, hogy azt a pillanatot teljes egészében megélik.
A téli szünet napjai hivatottak biztosítani az öröm idejét, mert a félév végi dolgozatok, ellenőrzők és felelések kimerítették az iskolásokat. A legtöbb oktatási intézményben igyekeznek boldog pillanatokat is varázsolni a tanulással és számonkérésekkel terhelt mindennapokba, télapóvárás, karácsonyi vásár, érdekes előadás éppúgy örömet varázsol az iskolai életbe, mint a társasjátékozás vagy az örömmel végzett tanulás. A szakemberek szerint enélkül nincs is valódi értelemben vett tanulás. A gyerekek a tekintélyelvű utasításokat könnyedén elfelejtik, például azt, hogy: „Tessék most már aludni menni, mert egy fejlődésben lévő szervezetnek fontos az elegendő alvás!”, viszont a barátnő oldott csacsogását a legjobb szempillafestékről vagy a legmenőbb farmernadrágról hosszú-hosszú hetekig képesek megjegyezni, amíg meg nem kapják azt.
Komolyra fordítva a szót, egy neves magyar agykutató, Freund Tamás kutatásai bizonyítják, hogy érzelmeink óriási mértékben befolyásolják a tanulás hatékonyságát. A megtanult dolgok valójában emlékek, amelyeket a hatékony tanulás eredményeképp vissza tudunk hívni, amennyiben szükség van rá. Az emléklenyomatok erősségét az érzelmi töltet határozza meg. Traumatikus élményeink vagy boldog pillanataink vésődnek bele legjobban a fejünkbe, ezeket tudjuk legkönnyebben felidézni, azokat a dolgokat pedig, amelyek semmilyen érzelmet nem váltottak ki belőlünk, gyorsan elfelejtjük. Ugyanez vonatkozik a tanulásunkra és az iskolai tananyagra is.
Például egy tanuló tisztán emlékszik azokra a pillanatokra iskolás éveiből, amikor a szigorú tanár bácsi mindenki előtt megszégyenítette, mert nem tudta rávágásra, hogy a foszfor vegyjele a P, de az élmény hatására biztos soha nem fogja elfelejteni. Persze nem lehet a megszégyenítés és a rajtakapás megfelelő pedagógiai módszer. Az örömmel végzett tanulás viszont elősegítheti nemcsak a kémia csodálatos világának mélyebb megismerését, hanem a többi tantárgyét is. Nagyon sok olyan tanítási módszer közül választhatunk, azokat variálhatjuk, amelyek lehetőséget biztosítanak a tanulóknak örömmel, lelkesedéssel, érdeklődéssel tanulni. Ami a leginkább gátat vet ennek, az pedig a rohanás és a teljesítmény-központúság. A művészeti tantárgyakat sokan értékteleneknek, tölteléktárgyaknak tekintik, pedig általuk juthat leginkább kifejezésre az alkotás, a tevékenység öröme.
Otthon és az iskolában is törekedjünk arra, hogy a gyerekeket sok öröm, jókedv, vidámság vegye körül, amiből töltekezhetnek, ha nehézség kerül az útjukba. És akad nekik sok abból is, még akkor is, ha nem mondják.
Nyitókép: Frankó Franciska, 3. osztály, Petőfi Sándor Általános Iskola, Zenta
