Az alábbiakban a hazai és külföldi médiumokból válogatott nyelvi-helyesírási hibákra mutatunk rá.
Ezenkívül, ezenfelül, ezentúl. Ezen kívül Szerbia északi részére, a Vajdaság területére is tucatjával telepítettek koszovói albánokat az utóbbi évtizedekben. – Ezen felül a Sport-motivátor című rádiós sportmagazin-műsort is tovább vezeti majd. – …így külön öröm, hogy ezeken a szakaszokon ezen túl biztonságosabb a kerékpáros közlekedés.
Az ezen kívül különírt szerkezetet egy ragos mutató névmás (ezen) és egy névutó (kívül) alkotja. Egy adott tárgy konkrét helyére mutat: Építettem egy falat, ezen kívül már veszélyes közlekedni.
Az egybeírt változat (ezenkívül) határozószó, amely kötőszóként szerepel ’és még, illetve, továbbá’ jelentésben. Akinek gondot okoz az egybe- vagy különírás eldöntése, annak mankóként szolgálhat az útmutatás: ha az ezenkívül helyett a továbbá szót használjuk, és a jelentés nem változik, akkor biztosan egybe kell írni.
Előfordulhat, hogy egy adott mondatban egyik és másik írásmód is helyes lehet, ezt a beszélő szándéka, mondandója dönti el: Kijelöltük a mezsgyét, ezen kívül (tehát a mezsgyén kívül) fölszántottuk a földet; illetve: ezenkívül (továbbá, emellett) fölszántottuk a földet.
Bővebben csak az ezen kívül egybe- és különírásával foglalkoztunk, de szinte ugyanazt elmondhattuk volna az ezen felül szerkezetről is. Annál is inkább, mert egymásnak szinonimái, sőt számos egyéb rokon értelmű szóval mindkettő fölváltható: továbbá, emellett, valamint, és, ugyanakkor…
Az ezentúl írásmódjában is hasonló gond merülhet föl. Ennek a jelentése lehet ’ennélfogva, mindazonáltal, miután’ stb., de jelentheti azt is, hogy a jövőben, a későbbiekben. Konkrét jelentésben azonban külön kell írni: itt a bója, ezen túl nem úszhatsz.
Hogy egyértelműen utaljunk a példamondatok hibáira: mindhárom esetben az egybeírás lett volna a helyes.
A vagy és a vessző. Feltétel, hogy a pályázó, illetve házastársként, vagy élettársakként történő pályázás esetén a pályázó felek legalább egyike 1973. január 1-je után született. – Előnyt jelent, ha gazdasági, vagy mezőgazdasági tevékenység elindítását, bővítését tervezi.
A rovatunkban olyankor szoktunk föleleveníteni egy-egy korábban tárgyalt témát, amikor azt tapasztaljuk, hogy az észlelt hibatípus (ismét) gyakorivá vált. Igaz, hogy ez a megállapítás a vagy kötőszó és a vessző kapcsolatára nem igazán érvényes, merthogy szinte folyamatosan megjelenik a vessző az említett kötőszó előtt olyankor is, amikor nem kellene. A példamondataink is ezt bizonyítják.
Röviden: A vagy elé akkor teszünk vesszőt, ha a kötőszó új tagmondatot vezet be, például: Nagyon meleg volt, vagy csak mi éreztük úgy. Abban az esetben is kell a vessző, ha a kötőszó beszédszünettel elválasztott, hátravetett mondatrészt vezet be: Vegyél egy tábla csokoládét, vagy kettőt!
A harmadik eset: ha páros kötőszó tagjaként szerepel a vagy, akkor a második elé vesszőt kell tenni: Vagy ezt, vagy azt válaszd!
Nem teszünk viszont vesszőt a vagy elé, ha azonos mondatrészeket kötnek össze. Ugyanez a szabály érvényes az „és, s, meg” kötőszókra is, esetükben mégis ritkább az „odaerőltetett” vessző, bár az utóbbi időben arra is fölfigyelhettünk, hogy azonos mondatrészek között az és meg az s kötőszó előtt is gyakrabban megjelenik a vessző. Íme két példa: Miként lehet megtartani az említett, és a többi szimbolikus építményt? Ezáltal több időnk, s energiánk marad arra, hogy olyan feladatokra koncentrálhassunk, amelyek…
A fenti példamondatokban tehát a „házastársként, vagy élettársakként”, illetve a „gazdasági, vagy mezőgazdasági” szerkezetekben nem kell a vessző.
Ha már az első témánkban segítséget nyújtottunk az egybe- vagy különírás eldöntéséhez, itt is segítünk a vesszőhasználat terén: amennyiben a vagy kötőszót és-sel helyettesítjük, és nem tennénk elé vesszőt, akkor a vagy elé sem teszünk (háztartásként és élettársként; gazdasági és mezőgazdasági).
Érdemes megjegyezni, hogy az azonos (vagy halmozott) mondatrészeknek lehet bővítményük is, a szabály ilyen esetben is érvényes, azaz nem teszünk vesszőt a vagy elé, miként az és elé sem tennénk: Lehet választani a zöld ceruzák vagy a szép piros tollak közül.
Helyenként az nehezíti meg a szerző dolgát, hogy nehéz eldönteni, vajon összetett mondatról vagy szószerkezetről van-e szó. Némely esetben a döntés szubjektív is lehet. A mi példáink azonban nem ilyenek.
Elmaradó hasonulás. A 20. században vált igazán elterjedté. – Miért nem vált országszerte elterjedté a kristálygyógyászat? – Ismerté vált, mikor kapják kézhez a nyugdíjasok a 20 ezer dináros egyszeri segélyt. – Felmondott a vasalódeszkás videójával ismerté vált pedagógus. – Trumpnak egyel kevesebb kihívója lesz.
Ha a szóhoz a -vá, -vé rag kapcsolódik, akkor annak v-je hasonul a szó végi mássalhangzóhoz, tehát a példamondatainkban a helyes alak: ismertté, elterjedtté. Igaz, hogy a kiejtésben ez nem jelenik meg, azaz röviden ejtjük, pl. ismerté, de írásban jelölni kell. Annál is inkább, mert ezek a szavak elláthatók -á, -é toldalékkal is, így pedig birtokos szerkezet jön létre, vagyis más jelentést kap a mondat. Pl.: Melyik ember élete könnyebb, az ismerté vagy az ismeretlené?
Ugyanez a hiba jelentkezik az egyel szóban is, csupán a toldalék (-vel) tér el; helyesen: eggyel. Létezik azonban igeként, nem pedig számnévként az egyel kifejezés, de ez a növények, egyelését jelenti.
