A hazai és magyarországi sajtóban végzett újabb nyelvi-helyesírási tallózásunkat ezúttal egy nyelvi témával kezdjük.
Mibe vágjuk? Elárulom, szinte lehetetlen vállalkozásba vágja a fejszéjét, aki a városunkhoz hasonló kisebb településen papucsot óhajt venni. – Merész vállalkozásba vágta a fejszéjét a Gléda. – Mészáros Tamara és Németh Balázs nemrég izgalmas vállalkozásba vágta a fejszéjét.
Hogy kerül a csizma az asztalra? – kérdezhetnénk. Vagyis miként lehet vállalkozásba vágni a fejszét? Természetesen sehogyan, mégis elég gyakran megtörténik, hogy a szerzők „vegyítik” a szólásokat vagy közmondásokat egymással, illetve más szavakkal vagy szószerkezetekkel, ami által képzavar keletkezik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a „nagy fába vágta a fejszéjét” szólás szolgált alapul a szerzők mondandójának szemléltetésére. A szólások azonban képes kifejezések, szemléletesek, átvitt értelemben használjuk őket, ezért nem írhatók át tetszés szerint.
Az említett szólás azt fejezi ki, hogy valaki nagy, nehéz vállalkozásba kezd, ami esetleg meghaladhatja az erejét, tudását stb., tehát átlagon felüli kihívást jelent számára; megtörténhet, hogy nem is valósul meg. Ezt jelenti a „nagy fába vágott fejsze”. Az pedig majd később derül ki, hogy beletörik-e a bátor vállalkozó bicskája.
Természetesen bele lehet vágni „szinte lehetetlen”, „merész” vagy „izgalmas” vállalkozásba, azaz hirtelen elhatározással belekezdeni valamibe, de ezt akkor tesszük helyesen, ha mellőzzük a fejszét.
Jelző vagy értelmező? Szijjártó Péter kezet nyújt Szergej Lavrov, az orosz külügyminiszternek. – Juhász Attila, mezőgazdasági államtitkár is beszédet mondott.
A fentebbi első mondat egyáltalán nem sikeredett magyarosra. Elég gyakran tapasztalhatunk bizonytalanságot a sajtóban hasonló mondatok esetében a jelzős, ill. értelmezős szerkezet megállapítása körül. Ettől függ ugyanis a vesszőhasználat és a toldalékolás is. A szerző a példamondatunkat értelmezős szerkezetűnek szánta, ebben az esetben azonban az értelmezett szóhoz is kapcsolni kell a toldalékot: Szijjártó Péter kezet nyújt Szergej Lavrovnak, az orosz külügyminiszternek. Jelzős szerkezetként pedig: …Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek.
A második példamondat jelzős szerkezetet tartalmaz, tehát törölni kell belőle a vesszőt. Vagy átalakítani a mondatot értelmezős szerkezetté, pl.: Juhász Attila, a mezőgazdasági minisztérium államtitkára is beszédet mondott.
Delcsev macedón volt. …majd következik a Miroslav Antić utca, a Dávid utca, a Szkopjei, a Goce Delčev utca…
A magyarországi sajtóban igen „vegyesen” alkalmazzák a szláv személynevek írásmódjára (is) vonatkozó helyesírási szabályokat: vagy betartják őket, vagy nem. Esetleg egy harmadik nyelv közvetítésével veszik át őket, ami miatt gyakran hibás az írásmód. Hasonlóképp, mint nálunk, amennyiben szerb közvetítéssel alapján írunk le pl. egy macedón nevet. A magyarban a latin betűs nyelvekből változtatás, tehát eredeti helyesírás szerint vesszük át a neveket, más esetekben (cirill, arab, görög, kínai stb.) viszont átírjuk kiejtés szerint. Mivel Goce Delcsev macedón volt, és a macedón nyelvben cirill írást használnak, így az átírás a helyes.
Kétségtelen, hogy nem mindig könnyű megállapítani, ki milyen származású, de erre a szabály nem lehet tekintettel.
Közbevetés vessző nélkül. A forrás állapota – mint arról felvételünk is tanúskodik –, inkább lehangoló, mintsem lelkesítő.
A példamondatban a közbeékelést gondolatjelpárral választotta el a szerző, tehát a záró gondolatjel után nem kell vesszőt tenni. A közbevetett szövegrész után ugyanis a megkezdett mondat folytatódik – A forrás állapota inkább lehangoló, mintsem lelkesítő –, tehát a vesszőhasználatot ehhez kell alkalmazni. Az én mondatomból látható, hogy amennyiben a közbeékelés előtt vesszőt kellene tennünk, akkor ezt nem mellőzhetjük, de a záró gondolatjel után tesszük ki.
Az -i képző már „nem számít”. Regionális fejlődés, érdek-képviseleti kiállás.
Az érdekképviseleti többszörös összetételt (három szóból áll) egybe kell írni, annak ellenére, hogy hét szótagból tevődik össze. A magyar helyesírás szabályainak tizenkettedik kiadása hozta ezt a változást. A szabályzatban – nyilván a felhasználók segítésére – a kiadó a kötet végén közli azokat a szabálypontokat (és külön a megváltozott helyesírású szavakat), amelyek módosultak a tizenegyedik kiadáshoz képest. Itt azt is olvashatjuk, hogy bővült a 139. pont, amelyben említést tesznek a szótagszámlálás szabályairól, amely szerint a képzők ugyan továbbra is beleszámítanak a szótagszámba, de az i kivétel. Tehát a vendéglátóipari, gépjárművezetői, magánnyugdíjpénztári és sok egyéb szó egybeírandó – még ha a javítóprogramunk esetleg másként véli is.
Nemigen. Munka után nem igen kapaszkodtak, inkább a családi örökségre fenték a fogukat.
A nemigen összetett szó jelentése: aligha, nem nagyon, bajosan, valószínűleg nem, tehát egybe kell írni.
Betörés a hentesbe. A fiatalok különböző vendéglátó- és egyéb üzlethelyiségekbe, üzletekbe, hentesekbe, virágüzletekbe törtek be.
A végére hagytunk egy, a hevenyészett, pongyola fogalmazás következtében humort is magában foglaló mondatot.
Leszögezhetjük: hamis az az állítás, hogy akár egyetlen hentesbe is betörtek a fiatalok; maradjunk inkább a hentesüzletnél. A szerző mondandójának az egyik megfejtése ez lehetne: A fiatalok különböző vendéglátó-helyiségekbe és boltokba, köztük hentes- és virágüzletekbe törtek be.
