Ajtóstul, pénzestől… Le akarta takarítani a könyvespolcot, könyvestől szakadt rá a nőre. – Ajtóstul ront a házba. – Pénzestől tűnt el a postás. – Labdástul elrúgják az embert.
Azt hiszem, sokan álltak már tanácstalanul a -stul/-stül határozórag használata előtt: lehet, hogy tájnyelvi, és hogy „ne essek ki vidékinek”, inkább azt mondom vagy írom, hogy seregestől jöttek a madarak, mintsem seregestül. Olvashatunk is arra utaló kérdést az e-nyelv portálon, hogy helyes-e ennek a társhatározónak (ritkán állapothatározónak) a használata, vagy pedig kizárólag a -stól/-stől ragot fogadhatjuk el köznyelvinek. A válasz szerint a Magyar értelmező kéziszótárban az olvasható, hogy a köznyelvi alak a -stul/-stül, a -stól/-stől pedig régies.
A kérdés fölvetése eleve arra utal – mi is ezt tapasztalhatjuk –, hogy mostanában az utóbbi toldalékok használata a gyakoribb.
A helyesírás.mta.hu viszont azt kérdezi, hogy -stól/-stől alak-e a helytelen: „A kérdésre, miszerint a -stól/-stől használata helytelen-e, nemmel kell válaszolnunk. Számos szépirodalmi műben találkozhatunk vele, így kimondhatjuk, hogy új alakváltozat született.”
Nem alaptalanul vetettem föl a „tájnyelvtől való félelmet”, a portál ugyanis elmagyarázza, hogy miként alakulhatott ki az újabb alakváltozat. Eszerint valószínűleg a -tól/-től rag analógiájára jött létre. A -tól/-től ugyanis köznyelvi alak, a -túl/-tűl, -tul/-tül alakváltozata viszont tájnyelvi. Pl.: a szomszédtul kaptam segítséget. (Vizsgálódásunk szempontjából az már mellékes, hogy mifelénk az ’l’ elhagyásával és a szóvégi magánhangzó megnyúlásával használatos a szomszédtú változat is.) Tehát a magyarázat: „Mivel a köztudatban az a tendencia, hogy a sztenderd, a köznyelvi a szabályos, »helyes«, az egyéb területi vagy társadalmi nyelvváltozatok pedig »helytelenek«, a téves analógia hatására a terjedni kezdett a -stól/-stől használata a -stul/-stül helyett.”
Azt is kimondják, hogy mindkét változat bátran használható. Ízlés dolga, hogy ki melyiket használja, esetleg kis stilisztikai különbség lehet köztük.
Számhelyesírás. Három millió forinttal segítik a székelyudvarhelyi kollégium áldozatait. – Ünnepelt színésznőnk szombaton 100-adszor játssza a produkciót. – A termelők több éves munkáját semmisítette meg a vihar.
A magyar helyesírás szabályainak 290. pontja szerint nincs általános szabály arra, hogy a számokat mikor írjuk betűkkel, illetve számjegyekkel. „A kialakult gyakorlat szerint inkább betűírást használunk egyrészt a folyamatos, főképpen irodalmi jellegű szövegben a rövid szóval kimondható számok lejegyzésekor, például: öt, húsz, ezer, százezer, tízmillió…”
A második példamondatunk: ha nem is hiba, de szokatlan, nehézkes a 100-adszor írásmód, mennyivel egyszerűbb és könnyebben olvasható: századszor.
A szabályzat 291. pontja azt mondja ki, hogy a tő- és sorszámneveket betűvel kétezerig egybeírjuk. Utána csak a kerek ezreseket és a milliósokat, például: tizennégy, nyolcszázkilencvenhat, ezerhétszázhetvenkettő, ötvenháromezer, hatvankétmillió. Kétezren felül (kivéve az évszámokat), ha az ezres után a szám még folytatódik, az összetett számnevet a hátulról számolt szokásos hármas számcsoportok szerint tagoljuk, és a csoportok közé kötőjelet teszünk.
Láthatjuk tehát, hogy a hárommillió egybeírandó.
A szabályzat 117. pontja: Ha két szó kapcsolatában az előtag egyszerű tőszámnév (illetve a sok, több, fél szó), az utótag pedig egy -i, -ú, -ű, -jú, -jű, -s, -nyi képzős egyszerű szó, akkor a tagokat egybeírjuk, például: harmincnapi, kétéves, kilenchavi, háromlábú, ötágú, hétfejű, kétzónájú, kétpetéjű, sokmilliós, többoldalas, húszfőnyi. Ha azonban akár az előtag, akár az utótag, akár mind a kettő összetett szó, a kapcsolat elő- és utótagját különírjuk, például: hat vegyértékű, egy szótagos, negyven négyszögöles, száz hektoliternyi; huszonnégy tagú, negyvennyolc órás, tizenkét emeletes, száztizenhat napi; hetvenöt centiméteres, ötvenhét másodpercnyi…
A „több éves” helyesen tehát többéves.
Kimérten a nagybetűkkel! Később döntünk a párton belül arról, hogy mikor tartjuk meg a Tisztújító Közgyűlést. – A Tisztújító Közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik…
Meglepődve tapasztaltam, hogy az interneten rengeteg „Tisztújító Közgyűlés” szerepel így, nagybetűvel. Igaz, megengedően, de a helyesírási szabályzat 191. pontja nem a nagybetűzést javasolja: „A rendezvények, rendezvénysorozatok, társadalmi és politikai mozgalmak, programok stb. nevét ajánlatos kis kezdőbetűvel írni, például: jövőkutatási konferencia, nemzetközi orvoskongresszus, légkörkutatási szimpózium, termoanalitikai tudományos ülésszak, erdészeti és faipari tudományos napok, a magyar nyelv hete, fásítási hónap, országos középiskolai tanulmányi verseny, 15. nemzetközi könyvfesztivál.”
És kész. Még egy kicsi és kész – Működött és kész!
Azt nyilván tudjuk, hogy az összetett mondatok határát jelölni kell. Egyik lehetőség a vessző használata, bár ezekben a példamondatokban akár gondolatjel is szerepelhetne. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy példamondataink összetettek – a kész szavunk mondatértékű –, akkor egyértelmű, hogy hiányoznak a vesszők az és elől. Itt a kész jelentése: el van intézve, be van fejezve, nincs tovább.
A Magyar nyelv értelmező szótárában egyebek mellett a következő példamondatokat olvashatjuk: Nem volt sok dolgunk: tíz tanulót beírtunk, s kész. Elmegyek, megmondom neki, és kész. A mai ebéd: gulyásleves kenyérrel, és kész. A mi példáink helyesen: Még egy kicsi, és kész. Működött, és kész!
