A Hósirály bekopogott a Bölcsek Tanácsa elnökének ajtaján. A vén jegesmedve illően fogadta a madarat. Leültette, s megkérdezte: miben segíthetek?
– Megmenekült kicsi Petibocsunk anyjáról, Macimamáról mondanék néhány szót.
– Figyelmesen hallgatlak, Hósirály.
– A jegesmedvemama egy olyan nagyobb jéghegyről letöredezett táblán rekedt, ahol nem tud majd sokáig megmaradni. Nagy veszély vár rá.
– Milyen veszély?
– Amikor ott jártam nála, már akkor szinte teljesen körbevette a ragadós, büdös, barna-fekete, vízfelszínen úszó, minden vizet lakóra pusztulást hozó anyag.
– Ez a kőolaj – mondta a tudós Öreg. – Az ember hozza ránk ezt a tragédiát.
– A vízi lakók egy része összekeni magát, ha fölbukkan a felszín fölé, többet soha nem szabadulhat a csúf kenőcstől, így ott marad a felszínen, kapálózik, menekülne, de nem sikerül neki. Ha partra, jégtáblára is vánszorog, ott pusztul el, mert táplálékot már nem biztosíthat sem magának, sem a gyermekeinek.
– A még tisztán maradottak sem menekülhetnek, legföljebb a madarak és a halak.
– Talán ők – bólintott a Hósirály. – Ám hogyan hagyhatnák el a madarak kicsinyeiket? Az éhes fosztogatók, mint ti, jegesmedvék, míg ehetőt találnak, addig élnek, aztán ők is odavannak.
– Mi az ajánlatod, Hósirály? Gondolom, eszedbe jutott valami, mert azért jöttél hozzám.
– Keressük meg Macimamát!
– Hogyan találjunk rá?
– Én tudom, hol van, vagy hol volt az a jégtömböcske, amelyen a barlangja van, vagy volt. Elrepülünk oda, aztán hírt hozunk, mit tapasztaltunk.
– A hírrel, amelyet meghoztok, mit tehetünk?
– Ha valamit tudunk, akkor el is határozhatjuk, hogy hogyan cselekedjünk az érdekében!
– Igazad van, Hósirály! Induljatok tüstént!
Öt hósirály csatlakozott a vezető szárnyashoz. Néhány szóban megbeszélték, mi lesz teendőjük.
– Repülni és megfigyelni! – adta ki a parancsot a vezető. – Minden meg kell jegyeznünk.
– Mi az a minden? – kérdezte az egyik ifjú, aki többszörös győztese volt már a repülési versenyeknek.
– Körbetekintünk, hiszen föntről messzire látunk, sokat észlelhetünk. Megjegyezzük, mit fedeztünk föl, aztán a tudós Öregnek beszámolunk róla.
– Értem! – bólogatott az ifjú.
– Induljunk hát! – vezényelt a vezető. – Mielőbb érjünk oda!
Ő mutatta az irányt. Repültek V alakban, ahogy a sarki ludaktól látták. A sarki ludak messzire, délre vándorolnak a zord tél elől, így a hosszú repülés megviseli őket. Mérsékelt égövi helyeken élik át a téli időszakot, ahol azért hullik a hó, meg befagy a tavak vize, de a folyóké csak ritkán.
A hósirály megfigyelők egymást segítve a nap legvilágosabb idején megérkeztek Macimama házához. Be is mentek a hóbarlangba, de ott nem találtak senkit. A jéghegyről leszakadt tömböcskén megtalálták Macimama nyomait a hóban, de őt sehol sem pillanthatták meg. Viszont a jégtömböcske partja körös-körül csupa dágványos, ragadós, barnásfekete volt. Fókatetemekre bukkantak. Szegények menekültek volna a szörnyűség elől, amelyet az úszó nyersolaj hozott rájuk de nekik nem sikerült.
– Ifjú bajnokunk! – szólította meg a leggyorsabb szárnyast a Hósirály. – Visszatérsz a jégtömbünkre, s jelented a tudós Öregnek, amit itt találtunk.
Az ifjú szárnyra kapott, s fölrepült, a lent maradottak úgy látták, talán az égbolt tetejéig is. Onnan már csak ereszkednie kellett, így ért vissza leggyorsabban, hiszen csak siklott lefelé.
Otthon beszámolt a tudós Öregnek és a Bölcsek Tanácsának. Elmondta, mit tapasztaltak a szigetecskén.
– Élő lelket nem találtunk ottan – ért beszámolója végére az ifjú sirály.
– Tehát útba igazítást sem adott a továbbiakra senki – hümmögött a tudós Öreg jegesmedve.
– Délnyugati irányt latolgattak, ezt tudom csak – mondta a több repülésverseny győztese.
– Biztosan két csoportra oszlanak, és esténként találkoznak egymással. Valamit vagy valakit biztosan megtalálnak.
– Ám sokáig ők sem bírják élelem nélkül – vetette közbe a Bölcsek Tanácsának. Egy tagja.
– Le kell győzniük az időt és az éhséget! – mondta erre az Öreg. – Jaj, de nehéz lesz nekik!
Nyitókép: Illusztráció
