Elkezdődött a nyári vakáció. Talán nem túlzás azt mondani, hogy egyformán türelmetlenül várta diák, szülő és tanár. Pihenésre, kikapcsolódásra vágytunk. A szünidő legnagyobb haszna ugyanis a pihenés. Nem arra a délig ágyban maradós, ebédet kócosan elfogyasztós, estig nyűglődős pihenésre gondolok, habár annak is megvan a maga helye és ideje egy gyerek életében – ezzel a jelenséggel főként kamaszokat nevelők találkoznak –, hanem az aktív pihenéssel eltöltött nyári napokra. A pihenés, kikapcsolódás a gyereknek is akkor válik a javára, amikor a felnőttek számára is eredményes, vagyis ha olyannal foglalkozunk, amire belső indíttatásunk van, és nem terheli egyéb stresszfaktor a kikapcsolódásunkat. Ez egyébként bármilyen pihenésre értendő; az éjszakai alvás is akkor nyugodalmas, akkor ébredünk kipihenten, ha nem kellett az éjszaka folyamán ezerszer felkelnünk valami miatt. A gyerek kikapcsolódása is akkor lesz pihentető, és akkor töltődik fel, ha közben nem kell neki aggódnia más dolgokon, akár családi konfliktusról, akár másról van is szó. Egy játékos nyelvi táborban eltöltött időt a kilátásba helyezett nyelvvizsga is beárnyékolhatja, éppen ezért nem éri el a nyári vakáció a célját. A nyelvvizsgát hagyjuk máskorra, a nyár legyen a pihenésé! Figyeljünk arra is, hogy ha a méregdrága nyaralást befizetjük a gyereknek, miközben ő tudja, hogy ezért az egy hét sós vizes láblógatásért az anyja és az apja hetekig robotol, egyáltalán nem biztos, hogy ez szolgálja a gyerek érdekét. Ha egy visszahúzódó, bizonytalan, nehezen oldódó gyereket egy népes ifjúsági táborba küldenének a szülei, hogy nyitottabb és közvetlenebb legyen, az nem valószínű, hogy célt ér. Ha a gyerek maga is szívesen menne, akkor is érdemes előtte konzultálni a tábor szervezőivel, és fölvázolni a problémát.
A gyerekkel szemben támasztott igényeinket hangoljuk össze a gyerek valódi lehetőségeivel, és mindig tegyük fel a programszervezés előtt azt a kérdést, hogy az a konkrét személy, aki lehet, hogy most még csak fiatalkorú, és akinek szánjuk a programot, szívesen részt venne-e rajta. Lehetséges, hogy neki az a prioritás, hogy a legjobb barátnőjével menjen, ami nem megoldható. Ez nem azt jelenti, hogy akkor fújjuk le a programot, lehet, hogy könnyen megnyugtatható a gyerek, és elfogadja, hogy levelet ír a barátnőnek, de az is megtörténhet, hogy úgy érzi, nem fog más barátokat szerezni, és sok más oka is lehet. Kicsit gondoljuk át, mielőtt családi balhé és rossz emlék lesz egy jónak ígérkező nyári programból.
A nyár előttünk áll, és úgy tűnik, ezernyi lehetőségünk lesz élménygazdag programokkal kitölteni. Az élmény az, amiről szeptemberben be lehet majd számolni az iskolában, amire lehet évekkel később is emlékezni, és amiből erőt merítünk az iskolakezdéshez, a kötelezettségek elvégzéséhez. A táborok, fesztiválok, gyerekprogramok nagy része arra épít, hogy a gyerekeknek élményekben legyen részük. Az élménypedagógia is azt hangsúlyozza, hogy igazi tanulás akkor valósulhat meg, ha a gyerekek szívvel-lélekkel részt vesznek egy aktivitásban.
A szakemberek figyelmeztetnek, hogy ne vegyük félvállról a nyári szünidő megszervezését, mert program és felügyelet híján a gyerekek unatkozni kezdhetnek, azt pedig tudjuk, hogy az unatkozó gyerek veszélyes lehet akár önmaga, akár mások számára is. De nemcsak ez az oka annak, hogy komolyan vegyük a nyári időszakot, hanem az is, hogy az aktív, színes, változatos tevékenységek fejlesztően hatnak a gyerekekre. Az elsőbe induló gyerekek szülei számtalanszor megkérdezik, hogy hogyan készüljenek föl a szeptemberi iskolakezdésre. Tanulják-e a betűket, számokat? A gyerekeket ebben a korban a szabad játék fejleszti még leginkább, és az érzelmi biztonság, olyan fejlődési ugrást tudnak produkálni a gyerekek egy nyári periódus folyamán, amelyről szülőként nem is álmodunk. Ne gyakoroljunk a gyerekekkel, hanem beszélgessünk, végezzünk közös tevékenységet, és biztosítsuk a kereteket a szabad rohangáláshoz, élménygazdag nyári napok eltöltéséhez. Ezzel segítjük legjobban a fejlődésüket.
