„Kis kece lányom fehérben vagyon, fehér a rózsa, kezében vagyon…” – ezt a kedves népdalt valamennyien ismerjük, óvodában, iskolában énekeljük, rengeteg feldolgozása van, egész más szöveggel is énekeltük annak idején. „Szellő zúg távol, alszik a tábor” – hangzott esténként a tábortüzeknél, és ez a szöveg is túlélte a közelmúlt történelmi változásait.
Vajon van-e valaki, aki kapásból meg tudná mondani, mit is jelent a „kis kece lány”? Talán fel sem figyelünk rá éneklés közben, hogy a kece szó jelentését már nem ismerjük, maga a szó, amely régebben bizonyára nyelvünk aktív szóállományának része volt, már eltűnt a nyelvünkből.
A Kiss Gábor által összeállított és a Tinta Kiadó által 2024-ben megjelentetett Kihalt szavak kisszótára 7650 olyan szót közöl, amelyek – mint a fent említett kece szó – már nem ismeretesek számunkra. A Tinta Könyvkiadó az utóbbi évtizedekben több, különböző típusú szótárt jelentetett meg, amelyek a magyar szókincs állományát különböző szempontokból közelítik meg, és tárják az érdeklődő olvasók elé. Mindenki számára, akit érdekelnek nyelvünk szavai, a szavak története, élete, izgalmas élmény a Kihalt szavak kisszótárának lapjait forgatva rábukkanni egy-egy elfeledett szóra, és eltöprengeni a sorsa felett.
Mi lehet az oka, hogy egyes szavak kivesztek a nyelvünkből? Ha eltűnnek a régebbi korok életére jellemző használati tárgyak, munkaeszközök, viseletek, szokások, eltűnnek azok a szavak is, amelyekkel megnevezték ezeket. Ma már nem ismeretes például az ördöglomba nevű veszélyes játék, nem használnak szekérkenésre ördögzsírt, a rikhám nevű takácseszköz is ismeretlenül hangzik, és nincs már borcsik, azaz szekérborító ernyő sem. A magyar nyelvterület szélén olykor még hallani kárlátóról, a rokonok látogatásáról a menyegző után, sőt magtár jelentésben a kotárkát (a szótárban hosszú ó-val kótárka) is használják. Ezek a típusú szavak komoly művelődéstörténeti értékkel bírnak, hiszen betekintést adnak egy régi világba, amely őseink számára otthonos volt, de mi csak hellyel-közzel tudjuk beleképzelni magunkat.
Érdekes eltöprengeni azon is, hogy a ma is használatos tárgyaink egy részét vajon ma miért más szóval jelöljük, mint régen. Mi lehetett az oka, hogy a régi szóalak módosult vagy éppen eltűnt? A zongorára ma nem mondjuk, hogy klavír, a zárdára sem, hogy klastom, a vörösrézművesre sem, hogy kolompár, bár e szavak valahol még jelen vannak a nyelvi tudatunkban. Érdekes, hogy a szótár az elavult kókonya szót húsvétkor megszentelt kalács vagy hideg sült jelentésben értelmezi. A nyelvterület egyes szélső részein ma még mindig használják olykor a kókonyát, de húsvéti főtt tojásra gondolnak elsősorban.
Az elavult szavak egy része olyan szó, amely a nagy nyelvújítási lázban jött létre, de igazából meg sem honosodott nyelvünkben. A köneny mint hidrogén, a vilány mint foszfor, a timány mint alumínium a többi anyaggal és kémiai elemmel együtt ezeknek a sorába tartozik. A Kihalt szavak kisszótára ezekből is ad ízelítőt.
A szótár felépítése világos és könnyen áttekinthető. A címszavakat szófajmegjelölés, majd magyarázó, értelmező rész követi. A stilisztikai és szaknyelvi minősítések sokat segítenek abban, hogy tájékozódjunk a ma már nem ismeretes szavak egykori használati körét illetően, s ehhez nagyban hozzájárul a vonatkozó szókapcsolatok és szóösszetételek megadása és magyarázata. Külön érdekesség, hogy ez olykor régies nyelvezeten történik.
Példának a bevezetőben említett kece szót vehetnénk. A kece címszó főnév, négy jelentését adja meg a szótár: 1. zsák, zacskóforma háló, melyet a víz fenekéig bocsátnak, 2. hegedűnyereg, 3. női kötény, kecele, 4. ficánkolás, jókedvében ugrálás. Fel van adva tehát a lecke: milyen lehet a „kis kece lány”? Az egyik értelmezés szerint kedveskedő gyermeknyelvi szó lehet, a ficánkolásra utalhat. Vannak azonban olyan értelmezések is, amelyek szerint menyasszonyra utal a fehér szín.
Bármelyik értelmezést fogadjuk is el, nyelvünk rugalmasságát, elevenségét fejezik ki az értelmezési variációk. Mint ahogy ezt tükrözi Kiss Gábor Kihalt szavak kisszótára című könyve. A szótárnak azért is örülhetünk, mert újabban összehasonlíthatatlanul többet foglalkozunk az új szavakkal, fogalmakkal, és a régiek méltatlanul háttérbe szorulnak. Pedig régi szavaink, akár teljesen kivesztek nyelvünkből, akár olvasmányaink révén még őrizzük emléküket, tájanként esetleg még használjuk is őket, művelődéstörténetünk, múltunk – és ezzel mai valóságunk – meghatározó részét képezik.
Kiss Gábor: Kihalt szavak kisszótára. Nyelvünkből eltűnt 7650 szó, szójelentés és szókapcsolat magyarázata. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2024.
