Emlékezetes és szép volt a nizzai nyaralás. Kellemes és különös élményeket élt át Péter. Leginkább az tetszett neki, hogy nagyban önállósodott. Igaz, a strandon Anya vigyázó szeme a fia tudta nélkül is figyelte csemetéjét. Külföldi és nizzai barátokat is szerzett a kölyök, és megismert vagy húsz kutyafajt.
Hazafelé a repülőn ismét az ablak mellé került Péter.
– Mi lehet Hófehérkével és az anyjával? – szökkent fejébe a komoly kérdés.
Péter sokáig vakargatta a buksiját. Bűnösnek érezte magát: miért nem jutottak eszembe a jegesmedvék?
Éjszaka volt már. A légikisasszonyok eloltották a világítást. Péter szeme az ablakra tapadt. Bámulta a csillagokat. Mellette ült egy öregúr, aki észrevette, hogy kis szomszédja szinte az ablakhoz nyomta az orrát, úgy bámulja az eget.
– Szereted nézegetni a csillagokat? – kérdezte Pétert.
– Föl-fölnézek néha az esti égboltra, de csak gyönyörködöm a látványban.
– Fölismered-e valamelyik csillagképet?
– A Göncölszekeret. Tudok történeteket is róla. A nagyanyám szeret mesélni a csillagokról is.
– Meg tudod most mutatni nekem ezt a fura nevű csillagképet, amelyet hiába fordítasz angolra, én nem értem.
– Itt van! – mutat ki az ablakon Péter. – Szinte az orrunk előtt gurul ez a hét fényes csillag!
– Most már értem! Az Ursa Maior! A Nagy Medve csillagkép legfényesebb darabjai.
Az idős ember, Robert bácsi bemutatta Péternek a medvék csillagképeit. Elmesélte neki, hogy a görög mitológiából ismerjük a történetüket. A Nagy Medve fiú volt a földön, és Arkasznak hívták.
– Szép név – jegyezte meg Péter.
– A Kis Medve csillagkép leány volt, Arkasz húga, és Kallisztónak hívták.
– Én nem ismertem eddig e csillagképek történetét – vágott közbe Péter, de mesélhetek öregszülém égi történeteiből.
Robert bácsi figyelemmel hallgatta a regélő Pétert.
– Élt egyszer egy táltos, Göncöl volt a neve. Híres volt, mert minden betegséget, csonttörést meggyógyított. Nem is volt háza, sem családja, soha meg nem állt, járta a vidéket, és elűzte a kórságot, a fájdalmat az emberekből. Egyszer eltört a szekérrúd, de senki nem sietett a segítségére. Megharagudott a tudós ember! A lovak közé csapott, azok egyszerre rugaszkodtak el a talajtól, fölugrottak, föl, egészen az égbe repültek. Azóta is ott jár körbe-körbe, mert szekere nem irányítható, hiszen még mindig törött a rúdja!
– Nagyszerű történet, Péter! Följegyezhetem? – Robert bácsi elővette a laptopot, beleírta a magyar Göncölszekér-mondát az ő svéd anyanyelvén.
– Tudok egy másikat is – szólt Péter.
– Akkor el sem teszem a laptopomat.
– Ez akkor történt, amikor Szent Péter a földön járt – kezdte a fiú. – Szegénynek még a lova is vak volt. Hanem jön vele szemközt a Részegesember. Szent Péter ugyan kitért előle, de a Részegesember összeakaszkodott vele, szekere ledörgölte Szent Péter kocsijának egyik oldalát, és eltörte a rudat is. Az Úristen fölemelte Szent Pétert kocsistul, lovastul az égbe. Szent Péternek más dolga akadt, elment, de a kocsi törött rúdjával maradt, és tovább jár a kék mezőségen.
– Ezt is följegyzem! – és Robert bácsi ujjai gyorsan szövegbe öntötték Péter meséjének darabját, de a bácsi megakadt.
– Mi az a Részegesember?
– Az is csillag! – csapott homlokára Péter.
– Melyik? Meg tudod mutatni?
– Tulajdonképpen Korcsma a csillagkép neve – ütött homlokára Péter –, onnan jött ki a Részegesember. A Korcsma meg minden derült éjszakán látható minálunk.
– Cirkumpoláris! – csapott homlokára Robert bácsi. – Nem egy csillag, hanem öt vagy hat – így Péter.
– Cassiopeia! – örült meg a bácsi. – Ez a Korcsma latin neve!
– Robert bácsi! Tudja-e, miért halad visszafelé a Göncöl?
– Nem én – örült meg az idős ember, de szeme hamiskásan csillogott.
Jézus urunk akkoriban a földön járt éppen. Elfáradt a gyaloglásban, fölült hát egy szekérre. A Kisbéres, aki a lovakat hajtotta, nem zavarta beszédével útitársát. Fúrta persze oldalát a kíváncsiság, mit is mondhatna neki Jézus urunk, mert azonnal fölismerte a mellette ülőt. Amikor megállt a szekér, Jézus urunk leszállt.
– Innen gyalog folytatom tovább. Megjutalmazlak, fiam, amiért ilyen illemtudó voltál. Melyiket választod? Az örök üdvösséget vagy az örökkévalóságot?
– Én inkább az örökkévalóságot kérem! – nézett Jézus urunk szemébe a Kisbéres.
– Megadom, fiam! Csak meg ne bánd!
– Megbüntette Jézus a Kisbérest! – nevetett Robert bácsi. – Hanem ki az a Kisbéres? Csillagkép?
– Erre emlékszem. Ez egy kicsi csillag a Göncölszekér rúdjának középső csillaga mellett.
– Alkor – nevezte meg latinul Robert bácsi, de gyorsan pakolni is kezdett. – Én Bécsben leszállok. Köszönöm a csillagászati tanításaidat. Ügyes gyerek vagy, Péter! Ajánlom, figyeld meg Alaszka állam zászlaját!
