A tanulók már a tanév vége felé élénken szövögetik a nyár eltöltésére vonatkozó terveiket. Egyesek a táborokat és a nyaralásaikat tervezgették, ugyanakkor sokan meséltek arról is, hogy a nyári vakáció ideje alatt dolgozgatni szeretnének. A szülők számára dilemmát jelenthet annak eldöntése, hogy engedje-e „munkába állni” a gyerekét, vagy ne. Nem az a kérdés tehát, hogy a szünidő folyamán segédkezzen-e a gyerek az otthoni teendőkben, hanem a huzamosabb ideig tartó, a nap jelentős részét igénybe vevő, valódi pénzkeresős megoldásokról.
Természetesen sok szülő és nagyszülő támogatja a kisebbek zsebpénzszerző tevékenységét, a szemét leviteléért, bizonyos háztáji és házon belüli segédkezésért is jár pár dinár, amit el lehet költeni a nyáron amúgy is napi desszertnek számító fagylaltra. Meg a kisgyerekek legtöbbször fizetés nélkül is besegítenek ebbe-abba, tehát ez inkább csak izgalmasabbá teszi a családi életet. A kisebbek legtöbbször nem bírják ki, hogy a pénzüket azon nyomban el ne verjék, mihelyt szert tettek rá, és ez nem is baj. Ráérnek még spórolni megtanulni.
Ahogy érik a gyerek, úgy válik egyre tudatosabbá a pénzgyűjtés. Amikor megtanulnak számolni, és világossá válik számukra, hogy hányszor kell elmosogatni, hogy összegyűljön a megfelelő összeg a vágyott dologra, akkor már elég érettek lesznek ahhoz is, hogy ne ragaszkodjanak az azonnali vágyteljesítéshez, hanem kivárják, amíg lesz elég pénzük rá. Sokszor az is előfordul, hogy menet közben változik a terv, és ahogy gyűlik a pénztárcában vagy a perselyben a pénz, úgy lesz a menő tornacipőből gördeszka vagy akár mobiltelefon, de ha nem szögeztük le az elején, hogy mit nem vehet a pénzén, akkor a végén már ne akadályozzuk meg a vásárlást. Így is, úgy is megtörténhet, hogy végül mégsem azzal a szörnyűséggel jön haza a boltból, amire számítottunk – hanem egy másikkal.
Az igazi nagy kérdés az, hogy a kamaszkorba lépő fiatalok milyen munkát vállaljanak. A gyerekeket a törvény is védi, ezért a törvényi előírásokat is vegyük figyelembe, ha nyári munkavállalásról gondolkozunk. A tinédzserek szervezetét az erőteljes hormonváltozások, a növés, a fejlődés fokozottan igénybe veszi, számukra a pihenés, kikapcsolódás különösen fontos. Élettani magyarázata van annak is, hogy a tizenévesek később fekszenek, de reggel embert próbáló feladat lelket verni beléjük. Szóval a munkavállalás során azt is figyelembe kell venni, hogy a nap mely szakában tervezzük, illetve azt is, hogy ne tartson huzamos ideig. Továbbá az se lepjen meg senkit, hogy az esetleg lelkesen munkát tervező tini, amikor a dolog realizálásához érkezik, vonakodni kezd, és meggondolja magát: mert a haverjai mind a vízparton süttetik magukat, és ebből érhető módon nem szeretne kimaradni. Ebből ne vonjon le senki messzemenő következtetést, hogy milyen ember válik így belőle, nem baj, hogy egy tinédzser a barátokat helyezi előtérbe. Legfeljebb szeptemberben nem úgy kezdi az iskolát, mintha divatlapból lépett volna elő, és az idei modell helyett tavalyi sportcipőt húz. Ennél sokkal fontosabb, hogy néhány hétig kiszellőztette a fejét, és pénz helyett erőt gyűjtött a mindennapi iskolai feladatokkal való megküzdéshez.
A nyár a pihenés, a kikapcsolódás ideje, de emellett természetesen lehetőséget kell biztosítanunk a pénzzel való ismerkedésre, a munka világába való betekintésre, hiszen ez is hozzátartozik a felnőtté váláshoz. De mindig vegyük figyelembe, hogy milyen korú gyerekről van szó, és sose felejtsük el, hogy ez a pár hét elsősorban örömről, jókedvről, derűről kellene, hogy szóljon, nem pluszkötelezettségekről, nehézségekről – vagyis adjunk lehetőséget gyereknek lenni, meggondolni magát, megengedni, hogy a dolgok ne a tervek szerint alakuljanak. És nevetni azon, ha annak ellenére, hogy nem takarította ki minden héten az autót, augusztus végén mégis rebegteti a szempilláját, hogy kipótoljuk az idei tornacipőmodell árát.
