Szeptember elsején elkezdődött az új tanév, a tavalyihoz hasonlóan azonban egészen augusztus végéig most sem volt teljesen egyértelmű, hogy milyen módon indul majd az oktatás. A kérdés nemcsak a pedagógusokat, hanem a szülőket és a diákokat is igencsak izgalomban tartotta, hiszen az időbeosztás, a tankönyvek és a taneszközök vásárlása mind-mind olyan feladatokat rónak az oktatási-nevelési folyamat résztvevőire, amelyekkel minden család szembesül a tanév kezdetekor, éppen ezért rendkívül fontos, hogy az érintettek tisztán lássanak az ezek kapcsán felmerülő kérdésekben.
A járványhelyzet előtti időszakra az volt a jellemző, hogy amikor augusztus vége felé közeledve a naptárra nézve rádöbbentünk arra, hogy nemsokára vége a nyári szünetnek, és vészesen közeledik szeptember elseje, szinte azonnal megkezdhettük a ráhangolódást meg a készülődést az előttünk álló tanévre. A járványhelyzet azonban némiképp vagy bizonyos esetekben teljesen felülírta a jól megszokott élethelyzeteinket, ami alól ez a sokakból felemás érzéseket kiváltó folyamat sem képezett kivételt. A 2019/2020-as tanév váratlan fordulattal ért véget, sőt bőven tartogatott meglepetéseket, szokatlan helyzeteket, amelyekkel minden félnek meg kellett küzdenie. Próbálkozott is mindenki, ahogyan csak tudott, ám teljesen természetes volt, hogy a folyamatot másképpen ítélték meg a szülők, a diákok, a pedagógusok, ugyanis más szemszögből közelítették meg nemcsak a fennálló helyzeteket, hanem a felmerülő problémákat is. Az is eltérő volt ugyanakkor, hogy ki mennyire látta sikeresnek az online oktatást, az azonban senki számára nem lehet kétséges, hogy bár sokféle nehézséggel kellett szembenéznünk, a próbatételt igenis kiálltuk.
Aztán jött az újabb. A 2020/2021-es tanév kezdete olyan kérdéseket vetett fel, amelyekhez nem szoktunk hozzá, nagy fokú bizonytalanság jellemezte az egész készülődést, ugyanis egyáltalán nem volt egyértelmű, milyen időtartamra és milyen formában tervezhetünk az adott pillanatban. A két legutóbbi tanév tapasztalataiból azonban mindannyian megtanultuk, hogy ha kell, a legmélyebb vízből is kievickél az ember, csak az nem mindegy, hogy milyen következményekkel, hátránnyá válnak-e a küzdelmes időszak viszontagságai, vagy előnyünkre tudjuk azokat kovácsolni? Mivel már a készülődés sem volt szokványos, így nagyjából valamennyien sejtettük, hogy nagy valószínűséggel maga a tanítás sem lesz az. Nem a ránk váró új kihívások miatt, sokkal inkább a miatt a bizonytalanság miatt, ami arra irányult, hogy vajon mire kell jobban odafigyelnünk, mit kell jobban előtérbe helyeznünk annál, mint amit az évek során megszokhattunk, egyáltalán mit hogyan valósíthatunk majd meg mindabból, amit szeretnénk, illetve amit a tanterv előirányoz számunkra. Sokunkban felmerült a kérdés, hogy vajon az egészség megőrzése vagy a tartalmak, a tudás átadása felé billenjen a mérleg, esetleg arra törekedjünk, hogy megpróbáljunk valamiféle egyensúlyt teremteni a kettő között. Ám nem ez volt az egyetlen olyan kérdés, amely, bármennyire is próbáltunk választ találni rá, a kezdeti időszakban, sőt talán később is megválaszolatlan maradt. Sokszor elmerengtünk azon, hogy vajon megvan-e a bizalom a szülők, valamint a pedagógustársadalom részéről az előirányzott intézkedésekkel szemben, ki mennyire hisz azok helytállóságában és szakszerűségében, illetve megvalósíthatóságában és sikerességében. Arról sem feledkezhettünk azonban meg, amit már korábban is számtalan esetben tapasztaltunk, nevezetesen, hogy miként írja felül a gyakorlat az elméletet, amire jócskán volt példa az elmúlt két év során, éppen ezért ez a tényező minden bizonnyal a mostani tanévkezdés kapcsán sem tekinthető elhanyagolhatónak. Kulcsfontosságú szempontnak számít az is, hogy a barátkozásra, az osztályközösségben megélt közös élményekre vágyódó gyermekeknél, különös tekintettel a legkisebbekre, milyen módon és mekkora hatékonysággal érhető el az iskoláknak kiküldött előírások betartatása.
Ahogyan azzal valamennyien tisztában vagyunk, az iskola nemcsak oktató, hanem nevelő intézmény is, ám joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy vajon napjainkban megtartható-e ez az egyensúly a két tevékenység között, egy olyan időszakban, amelyben az élet egyre több területén érezzük azt, hogy felborult az egyensúly és az az értékrend, amelyet egyszerűen csak egészségesként szoktunk aposztrofálni. Az online oktatás időszakában az általános iskolás diákok esetében kétségkívül igen jelentős mértékben megnőtt a szülők jelenléte a tanulásban, sőt, némiképp megváltozott a szerepkörük, aminek folytán magának a tanításnak is igen fontos elemeivé váltak. Felvetődhet azonban a kérdés, hogy a tanulási folyamatnak kizárólag az oktatás során kell-e érvényesülnie, vagy ennél jóval mélyebbre hatoló részét kellene képeznie a mindennapjainknak. A felnőtté válás során természetesen az utóbbi igazolódik be.
A másik ember tisztelete, a párbeszéden, egymás meghallgatásán alapuló beszélgetés, a biztató szavak jelenléte, az önzetlenség, a munkára való nevelés mind-mind olyan értékek, amelyekre egyre kevésbé figyelünk oda, sőt gyakran úgy érezzük, kicsit már megkoptak ezek az értékek. A szülők gyakran érzik azt, hogy felülbírálhatják a pedagógus munkáját, megkérdőjelezhetik egy-egy helyzet és tevékenység, sőt maga a tanulási folyamat egyes részeinek helytállóságát is.
Mind-mind olyan kérdések ezek, amelyekre nem egyszerű válaszolni, ám igencsak érdemes elgondolkodni rajtuk. Az értékek keresése, átadása vagy az arra való törekvés kisebb teret és hangsúlyt kap a mai társadalomban, mint az évekkel vagy évtizedekkel ezelőttiben, ennek ellenére vannak, akik képesek és készek rá, hogy erre időt, energiát szánjanak. Az emberi kapcsolatok összetettsége, bonyolultsága nem újdonság senki számára, a kommunikáció színterének és módjának változása azonban okozhat némi fennakadást, aki nem ebben nőtt fel, annak kicsit nehezebb eligazodni a gifek, hangulatjelek, matricák útvesztőjében, mégis meg kellett tanulnunk, hiszen a fejlődésünk egyik fontos pillére, hogy eleget tegyünk a kor kihívásainak.
A hosszas mérlegelés után végül mégiscsak megszületett a várva várt döntés, hogy az idei tanévet a hagyományos iskolai oktatással kezdjük, a betegek száma alakulásának függvényében azonban előfordulhat, hogy át kell majd térnünk másik modellre. Korántsem biztos, hogy mindez zökkenőmentesen zajlik majd, mivel a harmincperces órák után visszatérünk a negyvenöt percesekre, aminek következtében a diákok figyelme egészen biztosan lankad majd, és ez is új kihívást jelent majd számukra, csakúgy mint a pedagógusok számára is, hiszen azok a diákok, akik szinte lubickoltak az online oktatás kínálta szabadságban, valószínűleg nehezebben viselik majd a feszesebb tempót és az abból fakadó helyzeteket, követelményeket, ugyanakkor a pedagógusoknak is vissza kell térniük azokhoz az oktatási és nevelési módszerekhez, illetve azokhoz a kommunikációs formákhoz, amelyek korábban jellemezték a mindennapjaikat.
Éppen emiatt talán idén más kérdésekre szeretnénk majd választ kapni, mint az elmúlt két évben, az azonban semmiképpen sem változott meg, hogy ebben a tanévben is türelemmel, erővel és kitartással kell felvértezni magunkat, akár szülőkként, akár pedagógusokként legyünk részesei annak a csodálatos folyamatnak, amelyet a reánk bízott gyermekek minél teljesebb fejlődése érdekében valósítunk meg.
