Az iskolákban a tankönyvek kiválasztásának ideje zajlik, melyekből a szaktanárok az elkövetkező négy évben dolgozni szeretnének. Vagy legalábbis kijelölik, szükség van-e arra, hogy a szülők mindegyiket megvásárolják. Magyar nyelv és irodalom tantárgyból osztályonként csak egyetlen könyvcsomag van a listán (olvasókönyv és nyelvtan). Nincs miből válogatni. Sőt, örülünk, hogy az is van, mert az utóbbi években igencsak késtek a nyomtatással, forgalmazással, így a tanárok, legalábbis az általános iskolában, rendkívül magukra voltak utalva.
Lassan az év vége felé közeledünk. A könyvhasználat terén a pedagógus számára már élesen kirajzolódik, hogy mennyire tudja alkalmazni az új tankönyveket. Szívesen használok tankönyvet, mert jó, hogy ott van a gyerekek előtt, tudunk közösen dolgozni. A tapasztalatom az, hogy bizony sok család otthonában a tankönyvek jelentik egyedül a könyvet. Azok vannak a fiókban, a könyvespolcon.
Magyarórán a magyar irodalmat kellene megismertetni a diákokkal. Amióta tanár vagyok, ez a harmadik vagy negyedik tankönyv, amit nekünk is meg kellett ismernünk, hogy dolgozni tudjunk belőle. Mostanra már megtanultam, hogy a tankönyv nem szentírás, de nagyon jó útmutató lehet a tanár számára. Ugyanis a tankönyvek felépítése, koncepciója változik. És nem mindegyik változást tartjuk hatékonynak, célravezetőnek.
Az új hetedikes olvasókönyvet szeptembertől használjuk. Az előzőben nagyon szerettem például azt, ahogy a filmről, a filmművészetről írt. Örültem annak, hogy általa a diákokat rávezethettem arra az útra, amely során értő filmnézővé válhatnak. Az alapok megvoltak a tankönyvben. Az újban is szó van a filmről, de úgy érzem, belehuppanunk a közepébe, anélkül hogy bevezetnénk a tanulókat az alapismeretek világába. Jó lett volna, ha a régiből kimentik azt, ami jó. Olyan ez, mint amikor lomtalanítunk, és válogatás nélkül kidobjuk a dolgokat, és ezt a magyartankönyvvel kapcsolatban fájlalom. Ugyanis a könyvből megtanulhatták a képmozgásokat, hogy hogyan jött létre a film, kik azok, akik a születése körül bábáskodtak. Ezt azért a mai filmközpontú világban nem ártana tudni.
Sok generációval néztünk meg együtt filmet, időnként megállítottuk, megbeszéltük, mit is látnak, mi a jelentősége, mit mond a nézőnek, elősegíti-e a filmbeli történet vagy mondanivaló megértését az, amit látnak. Persze most is meg lehet ezt tenni, a régi tankönyv segítségével prezentációként el is készítem, amire nekem szükségem van. Így nekik is megmarad, kinyomtatva és beleragasztva a füzetükbe. De mennyivel egyszerűbb lenne, ha ez az új tankönyvben is benne maradt volna.
S nem biztos, hogy Kolumbusszal magyarórán kell foglalkoznunk, vagy annyi energiát szentelni a Farkasokkal táncoló vagy a Titanic című filmeknek. Helyette például el tudnám képzelni a tankönyvben Radnótit vagy József Attila több versét és egy kis szöveggyűjteményt, hogy jobban megismerjék a gyerekek a magyar irodalmat. Létezik vajdasági magyar irodalom is, amit sajnos az utóbbi évtizedekben nem nagyon propagálnak a szerkesztők. Nem tudom, miért. Pedig jó lenne.
Persze alapjáratban jó a tankönyv, modern, linkekkel, számítógépes utalásokkal teli, használjuk is. De mielőtt megjelenik egy tankönyv, nem lenne rossz kerekasztal-beszélgetést szervezni gyakorló tanárokkal, hogy esetleg néhány jó tanáccsal támogatni tudják az új kiadványokat. Hiszen közös célunk, hogy minél jobb tankönyveket adjunk a tanárok és a diákok kezébe, amit igazán jól ki tudnak használni.
