Nyilvánvaló, hogy az online oktatás bevezetése nem kevés megpróbáltatást jelentett – és jelent mind a mai napig – a tanügyi intézményekben. Különösen annak fényében, hogy meglehetősen váratlanul ért mindenkit tavaly tavasszal, így az illetékeseknek menet közben kellett hozzá alkalmazkodniuk, kitalálniuk a mikéntjét, hogy mindenek ellenére megpróbálják megtartani azt a szintet, amely a járványhelyzet kialakulása előtt jellemezte őket.
Hogyan oldják meg, hogy gördülékeny legyen az online tanítás és tanulás folyamata? Mi mindent kellett biztosítani ahhoz, hogy adott legyen a működőképesség lehetősége? Milyen nehézségek adódtak kezdetben, és milyenek jelenleg? Lehet-e profitálni a későbbiekben ebből a tapasztalatból? Többek között ezeket a kérdéseket tettük fel a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium igazgatójának, két tanárának és két diákjának.
Csikós Pajor Gizella, az intézmény igazgatója a témát összefoglalva elmondta, amikor tavaly márciusban hirtelen bevezették az online oktatást, megpróbálták minél gyorsabban feltalálni magukat. Az első két hétben az iskola honlapjára töltötték fel az órarend szerinti tananyagot. Ezalatt rájöttek, hogy legjobb lenne egy egységes online platformon megoldani az oktatást, és kisvártatva meg is találták a legmegfelelőbbnek ígérkezőt. A következő tanév elején csak részben folyt online térben, részben pedig 50 százalékos létszámmal az iskola tantermeiben. A nyár folyamán az informatika szakos tanárok javaslatára internetes platformot váltottak, melynek segítségével élő közvetítést tudtak tartani az otthon lévőknek azokról az órákról, melyek a tantermekben zajlottak. E célból augusztus utolsó két hetében tartottak egy belső képzést a tanároknak, így felkészülten foghattak hozzá az új tanévhez. Így folyt az oktatás egészen március 6-áig, amikor az ismét teljes egészében az online térbe került. Ezen a jól bejáródott felületen a tanárok élő, interaktív órákat tudnak tartani. Mindeközben ők is jelentősen fejlődtek ebben az oktatási módban, s nem utolsósorban technikai eszközökkel is felszereltebbek lettek.
Az igazgatónő úgy véli, az élő kapcsolat megteremtése az online térben közelebb hozza a diákokat ahhoz a fajta oktatáshoz, amit már megszoktak, és nem csupán szövegben kapják meg a tananyagot, amit el kellene olvasniuk és meg kellene érteniük. Az iskolában szakonként is specifikusan változnak a lehetőségek az élő kapcsolatok megteremtésére, hiszen teljesen másként kell gondolkodniuk azoknak a tanároknak, akik a szaktantárgyakat oktatják a képzőművészeti szakon, másképp, akik programozni tanítanak, vagy akik a matematikát próbálják az éteren keresztül megértetni. Mindhárom esetben nehéz helyzetben van a szakember, és maximális energiát, nagyobb felkészülést igényel tőle ez a fajta oktatás. Sajnos túl hosszúra nyúlik ez a helyzet ahhoz, hogy a gyerekek érdeklődését és tudásszintjét meg lehessen tartani azon a nívón, amit akkor értek el, amikor még minden a hagyományos módon folyt az iskolában. Az igazgatónő nagyon reménykedik abban, hogy a közeljövőben ez utóbbihoz visszatérhetnek, mert az semmivel sem pótolható, amikor a diák a tanárhoz közvetlenül odafordulhat, és megkérdezheti tőle mindazt, amit nem értett meg a tananyagból.
Gubik Korina képzőművészet szakos tanár véleménye szerint a tavalyi tavasz annyiban volt könnyebb a számukra, hogy akkor még reménykedtek, nem fog ilyen sokáig tartani ez a helyzet, és szeptembertől majd újra visszatér minden a régi kerékvágásba. Sajnos ez nem következett be. Képzőművészet szakos tanárként egy ilyen szakközépiskolában nem igazán látja semmi pozitívumát az online oktatásnak. Nem megfelelő számukra, sem a tanterv megvalósítására ez a médium. Nehezebben tudnak haladni a tananyaggal, több olyan szaktantárgyuk is van, ahol folyamatosan rákényszerülnek az improvizálásra, és rendkívül kreatívaknak kell lenniük. Nagyon nehéz és fárasztó az egész, főleg ilyen hosszú távon, mind a tanárok, mind a diákok számára. Új módszereket nem tudtak kitalálni, inkább a feladatokat módosítják a helyzethez alakítva.
Igazából az lenne a lényeg, hogy egy képzőművészetet tanuló diák bent üljön a műteremben, és élő modellről dolgozzon. Ha ugyanerről a modellről kap egy fényképet, az már messze nem ugyanaz. Ami szintén nem lehet jó hatással a gyerekekre, az az, hogy nem csupán a tanáraiktól, de egymástól is el vannak szigetelve. Személyes találkozások, közös munka idején rengeteg energiát kapnak egymástól, és a tanáraik is tőlük. Mindezen okokból Korinának már nagyon hiányzik a műterem, de elsősorban a kollégái és a diákjai. Arról az időszakról, amikor legalább a diákok fele jelen lehetett az órákon, elmondta, az sem volt az igazi, de messzemenően jobb volt a helyzet a jelenleginél.
Bakos Tímea informatika szakos tanár úgy véli, az online oktatás pozitívuma talán az lehet, hogy most megtett olyan lépéseket, amiket már korábban is tervezett, mivel hite szerint az oktatásban is haladni kell a korral, és kísérletezni új módszerekkel, irányzatokkal. Most a tanárok minderre rá is kényszerültek, muszáj volt képezniük magukat, ami szerinte jó dolog. Ha ő fejlődik, akkor az a diákjainak is jót hoz. A negatívumok közül kiemelte, hogy nagyon sok eszközüket elveszítették. Úgy gondolja, minden tanárnak a legfontosabb eszköze a saját személyisége, ez pedig az online felületen nem mindig úgy jön át, ahogyan kellene. Ráadásul technikai és személyiségjogi okokból nem is kényszeríthetik a tanulóikat, hogy bekapcsolt kamerával vegyenek részt az online órákon, így elveszik a lehetőség, hogy a tanár igazán láthassa, hogyan halad a gyerek, nem láthatja a felismerést a szemében, hogy megértette a tananyagot.
Tímea rendkívül jó döntésnek tartja, hogy egységessé tették az internetes platformot, mivel az gördülékenyebbé, hatékonyabbá tette ezt a fajta munkát. Amikor csak lehetséges, élő órákat tartanak, beszélgetnek a diákokkal, folyamatos közöttük a kapcsolat. A konferenciabeszélgetéseken belül lehetőségük van kis csoportos munkák megtartására is, tehát a körülményekhez képest jól tud működni a tanítás. A tanárnő szerint mindezeket a tapasztalatokat a gyerekek a későbbiekben is tudják majd kamatoztatni a munkájuk során, így ez még pozitív hozományának tekinthető az online oktatásnak. Nem utolsósorban pedig ezek után megtanulják majd igazán értékelni az online téren kívüli személyes kapcsolatokat, mert talán csak most jövünk rá, hogy azok mennyire fontosak.
Tóth Szilárd végzős a képzőművészeti szakon. Elmondta, pozitívumokat nem igazán lát az online oktatásban, pedig megpróbált benne keresni. Különösen, hogy negyedikesként van viszonyítási alapja is, hiszen a középiskola elején még minden a normális kerékvágásban folyt. Képzőművészetisként rendkívül élvezte, hogy az iskolában készíthette a munkáit, a helyszínen azonnal megkapta a visszajelzéseket is a tanáraitól. Mindez most teljesen megváltozott, és ő a jelenlegi körülményeket nem érzi az igazinak. Véleménye szerint már csak ahhoz is nagy elszántság kell, hogy a diák az otthon kényelmében kora reggel bejelentkezzen az internetes platformra, és online lehallgassa az órát. A tanár-diák viszony sem működik úgy igazán, hogy az ember órákon át csak ül a képernyő előtt mozdulatlanul. Szilárd számára ez sokkal fárasztóbbnak tűnik a tantermi oktatásnál. Az is nagy szívfájdalma, hogy idén emelt szintű érettségit kell tennie magyar nyelvből, erre most ezt a tárgyat sem tanulhatja az iskolában. Mindazonáltal ki meri jelenteni, hogy a tanulás szempontjából sikeresnek érzi magát – a jelen helyzethez képest mindenképpen. Noha szerinte ebben nem kis szerepet játszott a szerencse is.
Szilárdnak természetesen az osztálytársai is nagyon hiányoznak, ugyanakkor örül, hogy legalább online módon napi kapcsolatban van velük. Persze nem ugyanaz, mint ha szemtől szemben látnák egymást, de legalább az interakció megmaradt. A tanév végén lesz az érettségi kiállításuk, ennek szervezését is közösen oldják meg. A társaságból tehát nem veszett ki a csapatszellem, és a fiatalember derűlátását bizonyítja, hogy szerinte az még nagyon sokáig meg is fog maradni.
Fodor Gábor a matematikai szak negyedikese. Ő elmondta, meglehetősen átalakult a teljes rutin, ami az oktatás és tanulás mikéntjét illeti. Szerinte a lényeges dolgok nem vesztek el, csak átalakultak, és úgy gondolja, meg lehet mindezt szokni. Részben könnyebbé, részben pedig nehezebbé vált a kommunikáció a tanárokkal és a diáktársakkal. Kénytelenek voltak alkalmazkodni a körülményekhez. Vannak olyan gyakorlati dolgok, melyeket online nem tudnak véghezvinni. Például idén szerepel a tantárgyaik között a csillagászat, és Gábor fájlalja, hogy a tanterv részét képező, kirándulással egybekötött gyakorlati csillagvizsgálás elmarad. A személyes kontaktus hiányát, úgy érzi, kicsit megsínylette, mivel nagyon megszerette a kollégiumi élet családias légkörét, a diáktársakkal folytatott eszmecserét, a tananyag megvitatását velük és a tanárokkal. Ezek a személyes interakciók nagyon hiányoznak neki. Másrészt kihívásként éli meg a megváltozott helyzetet, ami akár pozitív dolgokat is előhozhat az emberből. A régen kialakult kapcsolatok sem vesztek el. A helyzet nehéz, ugyanakkor még mindig azt érzi, hogy egy összetartó közösség része, amit nem szakíthat el semmi. Most mutatkozik meg az is, hogy melyek azok a személyek, akikre igazán lehet számítani. Általánosságban élettapasztalatként éli meg az egészet, amit a későbbiekben majd kamatoztatni lehet.
Tanulás szempontjából továbbra is sikeresnek érzi magát, bizonyos szempontból még jobban is, mint az online oktatás bevezetése előtt, és az idejét is jobban be tudja most osztani. Ennek ellenére nagyon várja már, hogy ismét tanterembe járhasson órákra, és bízik benne, hogy ez majd az egyetemen meg is fog valósulni. A közösség hiányzik neki leginkább, hiszen az ember társas lény, így tud működni a leghatékonyabban a tanulmányai során is.
