Korábbi írásomban azzal foglalkoztam, hogy annak ellenére, mennyi kutatás szól a házi feladatok eredménytelenségéről, mégis a mindennapi iskolai gyakorlat része. A tanárok és a tanítók az ismeretek mélyebb elsajátítását remélik tőle, ezért gyakorlófeladatokat adnak a tanulóknak, akik több-kevesebb lelkesedéssel, de igyekeznek kötelezettségeiknek eleget tenni.
Lehetséges-e olyan házi feladattal megbízni a diákokat, amelyeket örömmel végeznek el, és valóban gazdagodnak tudásban, készségben? Nos, számtalan vizsgálat foglalkozott már ezzel a kérdéssel, de a kutatási eredmények tekintetében jelentősen megoszlanak a vélemények. Abban azonban többnyire egyetértés van, hogy a házi feladatok készítése által elvárt teljesítménynövekedés nagyon bizonytalan. Ez azt jelenti, hogy a házi feladatok elkészítése során a mélyebb tudás megszerzése nem magától értetődő, és nem következik egyenesen a feladott munka elvégzéséből. Leginkább akkor valósul meg, ha adottak mindazok a faktorok, amelyek meghatározzák az ilyen módon elérhető teljesítménynövekedés mértékét. Ilyen tényező a szociokulturális háttér, az életkor, a tantárgy, a szemléltetőanyagok megléte és az otthoni környezet, például saját tanulóasztal. A rendszeres házi feladat föladása növeli a szakadékot a jó tanulók és a gyenge tanulók között. Túl nagy terhet ró a családok nagy részére, ha nincs összhangban a gyerek egyéni képességeivel és az életkori sajátosságokkal, mert ilyenkor a gyerek folyamatos segítséget igényel hozzá. A házi feladatok sokszor csak rutinból kerülnek kiosztásra, azzal az utasítással, hogy fejezzétek be otthon a példákat, amelyeket nem sikerült az órán megcsinálni. Ez nem tervszerű, és éppen emiatt nem is lenne szabad alkalmazni, legalábbis rendszeresen semmiképp. A házi nagy egyéni különbségek és életkori sajátosságok figyelembevételével alkalmas lehet arra, hogy a gyerekek elmélyülését segítse egy-egy témakörben. Az alsós tanulók számára egyéni szükséglet szerint gyakorlópéldák feladását el tudom képzelni, de a szülővel egyeztetve és vele való szoros együttműködésben. Egyébként egy 7-8 éves kisdiáktól bőven elég elvárni, hogy az első iskolai évei alatt megtanulja bepakolni az iskolatáskáját, követni az órarendjét, és ha este kikészíti a ruháját meg az uzsonnáját, akkor túl is teljesített.
A gyereknek szétaprózódik a figyelme, ha matekból van két példa (egyik a füzetben, másik a gyakorlóban), magyarból meg csak egy, de melyik könyvben is? Ja, és rajzolni kell a kedvenc szereplőt… de melyik tantárgyból? A mai világ iszonyú mennyiségű információval traktálja a gyerekeket, és hiába panaszkodunk, hogy szórt a figyelmük, az iskolai tevékenységünk csak ront a helyzeten. A felsőbb osztályokban általános probléma, hogy teljesen összehangolatlanok a különféle feladatok és az elvárások. A tanárok különálló szigetekként dolgoznak, és emiatt megtörténik, hogy egy nap késő estig körmöli a diák a házi feladatait, másnap meg nincs semmi dolga. A legmegdöbbentőbb számomra, ha iskolai szünetekre és hétvégére is feladatot vagy tanulnivalót kapnak a gyerekek.
Az teljesen evidens, hogy a heti munka után pihenni, kikapcsolódni kell a felnőtt embernek, mégis néha feledésbe merül, hogy a tanulókat is kimeríti az iskolai kötelezettség, és töltekezésre van szükségük, hogy újult erővel tudjanak belevágni az új kihívásokba.
A középiskolai oktatásban részt vevő tanulók is túlterheltségről panaszkodnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy már az általános iskolában a kampányszerű, számonkérésekre készülő tanulást serkentjük, ami a középfokú oktatásban csak fokozódik. Erre a megoldás nem a szúrópróbaszerű tudásellenőrzés, amelyet egyébként az osztályozásról szóló törvény sem támogat, hanem a jól tervezett és összehangolt munka.
Tehát van lehetőség olyan házi feladatot adni a tanulóknak, amelyből tudnak profitálni, és amely valóban segíti a tudásuk elmélyítését, de rendkívül körültekintően és tudatosan érdemes megválasztani az otthonra szánt munkát, hogy eredményt érjünk el vele. Különben megvan a lehetőség, hogy olyan negatív következményei lesznek a törekvéseinknek, amit a ma iskoláiban már nem engedhetünk meg.
