A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban 6–8 éves gyerekek számára szervezik meg a Kézen Fogva – Fejlesztőkuckó elnevezésű foglalkozássorozatot Szabadkán. A képességfejlesztő foglalkozásokban négy szakember működik közre, akik két váltásban dolgoztak a gyerekekkel. A fejlesztőkuckó 2019 októberében indult, és a tanévhez igazodva rendezik meg szombat délelőttönként, havi két alkalommal. A hangsúlyt a szervezők a játékos formában megvalósuló képességfejlesztésre helyezték.
A fejlesztőfoglalkozások különböző készségterületeket érintenek (Fotó: VM4K)
Sutus Ágota gyógypedagógus, logopédus, tiflopedagógus tizenöt éve dolgozik óvodás és iskolás korú gyerekekkel úgy egyéni, mint kiscsoportos formában. Ő Sarnyai Mónika okleveles pedagógussal közösen tartja a foglalkozásokat havi egy alkalommal. Mónika általános iskolai pedagógus munkaköréből szerzett tapasztalatot a gyerekekkel való munkában. A másik két foglalkozásvezető Piros Bálint és Gruik Zsuzsa, akik szociális és mentálhigiénés területen szereztek tapasztalatot mind a tipikusan fejlődő, mind pedig a sajátos nevelési igényű gyerekekkel való foglalkozásban.
A foglalkozásvezetőket a fejlesztőkuckó céljáról és a gyerekekkel való munkáról, az elmúlt két év tapasztalatairól kérdeztük.
Mi a foglalkozássorozat célja?
Ágota: – A Kézen Fogva Fejlesztőkuckó a Szabadkán és környékén élő 6–8 éves gyermekeket szólítja meg. Célja a csapatban való együttműködés kialakítása, egymás elfogadásának, illetve az önismeretnek a fejlesztése, a minőségi idő biztosítása, a tanulási képességek, a részképességek fejlesztése, a figyelem és a koncentráció erősítése.
Mónika: – A cél felébreszteni a gyerekekben az alkotás vágyát, hiszen a tanulás egy folyamat, amelyben jelen esetben a foglalkozásainkon részt vevő gyerekek olyan tevékenységekben vesznek aktívan részt, amelyekben a tanulás különböző formáit sajátítják el és alkalmazzák.
Milyen koncepció alapján áll össze egy-egy foglalkozás?
Ágota: – Minden foglalkozásnak van egy tematikája, vezérfonala, amin végigvezetjük a gyermekeket. Fontos, hogy legyen kerete egy ilyen délelőttnek a megérkezéstől egészen a végéig; így lesz kerek egész, így tudják egy kis csomagként magukkal vinni a délelőtt folyamán tapasztaltakat. Minden szombaton egy fő képességterület fejlesztése a cél, de ez nem jelenti azt, hogy más területekre nem hatnánk, hiszen minden játék komplex, ezáltal több részképességet is megmozgat.
Mónika: – A csoportra hangolódunk mi is, hiszen a részei vagyunk. A foglalkozásunk tematikailag felépített és strukturált, előre tervezetten leírt játékokkal, tevékenységekkel. Ami nagyon jó a mi esetünkben, hogy tudjuk követni a gyerekek tanulási-alkotási folyamatát, és tudunk reagálni az igényeikre. Nemcsak a papíron, hanem a fejünkben is visszük magunkkal a lehetséges játékokat.
Zsuzsa: – A foglalkozásaink összeállításakor arra helyeztük a hangsúlyt, hogy tartalmas, szórakoztató programot biztosítsunk a gyerekeknek. Meggyőződésünk, hogy nincs olyan játék, legyen az akár vezetett, akár szabad, ami nem fejleszti a képességeiket. Mivel kiscsoportban dolgoztunk, és a gyerekek egytől egyig a legkülönbözőbb képességekkel és készségekkel rendelkeztek, külön odafigyeltünk arra, hogy az együttműködésüket fejlesszük. Ezért minden alkalommal játszottunk olyan játékokat, amelyek során párban vagy csapatban kellett megtapasztalniuk, hogy mindenki egyenrangú része a közösségnek.
Milyen tevékenységeket végeztek?
Ágota: – A napot mindig egymás köszöntésével kezdjük. Ezt minden alkalommal más-más módon tesszük: vagy egy mozdulathoz kötjük, vagy egy eszközt hívunk segítségül (pl. labda, plüssjáték), máskor pedig a hangunkkal játszunk. A ráhangolódást általában nagymozgásos játék, bemelegítés követi, amely mozdulatsorok már kapcsolódnak a nap céljához. Tehát nagymozgásos feladatok, finommotorikát fejlesztő gyakorlatok, a szem-kéz koordinációt, a beszéd és a mozgás összerendezését, a beszédkészséget, a figyelem erősítését, a csapatszellem és az együttműködés fejlesztését célzó feladatok és játékok minden alkalommal más és más módon, de előkerülnek. Mindehhez nagyban hozzájárulnak a szabadkai Kockica eco toys önálló kisipari műhely által biztosított didaktikai játékok, amelyek között megtalálhatóak a direkt egy érzékszervre ható és a komplex játékszerek is.
Mónika: – Tudjuk, milyen eredményt szeretnénk elérni egy-egy foglalkozás végére, de amikor a gyerekek érdeklődést mutatnak egy bizonyos tevékenység iránt, akkor fejben kicsit átírjuk és bővítjük a repertoárunkat. Igyekszünk a gyerekek számára olyan környezetet kialakítani egy-egy szombat délelőtt, ahol megtapasztalhatják, hogy a tanulásnak a jól ismert iskolai formája mellett még más tanulási formák is léteznek, például a mozgásos – ez a forma is maximálisan kéri a figyelmüket és az összpontosításukat (koncentrációjukat) és legfőképpen az alkotási vágyukat.
Zsuzsa: – A foglalkozásaink fő tevékenysége a vezetett játék. Minden játéknak célja van, de természetesen ez a cél nemcsak egy-egy készség vagy képesség fejlesztése lehet, hanem az új információk megszerzése vagy pusztán az aktív pihenés, szórakozás is. A bemelegítő körben egy-egy névtanulós, ismerkedős játékot játszunk, hogy mi is, és a gyerekek is átismételjük, hogyan szólíthatjuk a másikat, és közben valami újat is megtanulunk egymásról. Emellett gyakran olyanok is csatlakoztak hozzánk, akik először vettek részt a foglalkozáson. Ezt követően a foglalkozás legnagyobb részén különböző játékokat játszottunk, amelyek többségéhez nem volt szükség eszközökre, vagy csak olyasmire, ami bármelyik háztartásban megtalálható: pokróc, plüssállat, rongylabda. A foglalkozás végén a gyerekek rajzolhattak, miközben kicsit kipihenik a délelőtti szaladgálás és koncentráció fáradalmait, és felkészülnek a szülők érkezésére.
Bálint: – A játék mint eszköz nagyon sok mindenre használható. Ha van egy célunk, csak meg kell találni azt a játékot, amivel elérhetjük. Egy játékon keresztül oldottuk meg az egymást túlkiabáló gyerekek lecsöndesítését is: a játékvezető azt kiáltja, „csiga”, mire a gyerekek teli torokból azt üvöltik, „biga”. Ezt még kétszer elismétlik, egyre hangosabban, végül elhallgatnak. Ez a játék azért jó, mert a gyerekek nem fegyelmezésnek élik meg, hogy csöndben kell maradniuk, kikiabálhatják magukból a pillanatnyi feszültséget, majd újult erővel tudnak összpontosítani a játékvezetőre. Nagy kihívás volt a figyelemzavarral és hiperaktivitással küzdő gyerekek bevonása az egyes játékokba, hiszen ők sokszor nehezen tudnak csapatban működni. Hónapról hónapra érezhető volt azonban az ő fejlődésük is. Mi is meglepődtünk például azon, hogy mekkora sikert aratott a patkánynéző versenyünk, ahol a feladat tényleg semmi más nem volt, mint hogy egy plüsspatkányt nézzenek minél tovább anélkül, hogy másfelé pillantanának. Első alkalommal még rövid, félperces köröket tartottunk, mert eddig tartott a figyelmük, de néhány hónap alatt eljutottunk odáig, hogy néhány perc után mindenkit nyertesnek kiálthattunk ki, hiszen még azok is kitartóan nézték a plüssállatot, akik számára nehezebb az összpontosítás és a figyelem fenntartása.
Az általatok végzett tevékenységek hogyan hatnak a gyerekek fejlődésére?
Ágota: – Két éve dolgozunk a gyerekekkel. Mára elmondhatjuk, hogy kialakult egy csapat, a legtöbb gyermek visszajáró, így nemcsak megismerni, hanem követni is tudjuk őket, a fejlődésüket. Ma, a digitális kor világában, hatványozottan fontos, hogy a gyerekeket az adott életkornak megfelelő ingerek vegyék körül. A hozzánk járó gyermekeken azt vesszük észre, hogy hónapról hónapra ügyesednek azokon a területeken, amelyeken esetlegesen gyengébbek voltak.
Bálint: – A foglalkozássorozat során változatos játékokat játszottunk velük, és minden alkalom más-más készség fejlesztésére volt megfelelő, de az együttműködésre mindvégig figyeltünk, ahogy arra is, hogy elfogadják egymás eltérő képességeit. Ennek megfelelően a legnagyobb fejlődést abban láttuk, hogy egyre könnyedebben, egyre kisebb erőfeszítéssel tudtak együtt dolgozni az adott játék által megkívánt közös célért.
Kiscsoportban hogyan valósítható meg a sajátos nevelési igényű gyerekek inklúziója, illetve a többiek érzékenyítése?
Mónika: – Kezdettől fogva úgy állítjuk össze a foglalkozásainkat, hogy annak tartalma sokrétű legyen, figyelemfelkeltő és alkotó. Legyen az a saját testtel végzett alkotás vagy mentális alkotás. Előfordult, hogy egy-egy foglalkozáson részt vett sajátos nevelési igényű gyermek. Mi aktivitással készen várjuk, és a csoport dinamikáját, illetve az érintett gyerek sajátos igényeit követve hangoljuk őket össze.
Zsuzsa: – A játékpedagógia egyik szépsége, hogy a játékok a célcsoportra szabhatók, minimális változtatással bárki számára élvezhetővé tehetők. Fontos, hogy minden alkalommal a korosztály számára megfelelő játékcsokrot állítottunk össze, így a többség számára nem jelentett különösebb kihívást a szabályok megértése és követése. Azokra, akiknek ez nehezebben ment, külön odafigyeltünk, segítettünk nekik részt venni a játékban. Előfordult, hogy néhányuknak éppen arra volt szüksége, hogy ne résztvevőként, hanem a játékvezető segítőjeként legyenek jelen a játéktérben, így egészen új szempontból szemlélhették a történéseket. Eközben a tipikus fejlődésű gyerekek játék közben észlelték, hogy az atipikus fejlődésű társaik sincsenek kizárva a játékból, és (korosztálynak, képességeknek megfelelő) felelősséget kívánó feladatokat is kapnak.
Bálint: – Ahogy a gyerekek jobban megismerték egymást és minket is, úgy lett egyre könnyebb bevonni azokat is, akik külön figyelmet igényeltek. Általában hiperaktivitás és figyelemzavar volt a jellemző, ezek a gyerekek több mozgást, nagyobb változatosságot igényelnek az átlagnál. A foglalkozásainkra ezért eleve úgy állítottuk össze a játékokat, hogy az ő igényeiket is kielégítse. Emellett mindig volt a tarsolyunkban még néhány, bármikor bevethető játék is, hiszen a gyerekektől elvárható teljesítmény több mindentől is függ: hogyan ébredt aznap, milyen a kedve, kikből áll a csoport, milyen az éppen aktuális csoportdinamika.
Nyitókép: Az egyensúlyérzék fejlődése más képességterületek fejlődésére is kihatással van (Fotó: VM4K)
