Számtalanszor haladtam el a ferences rendház és templom épülete előtt Újvidéken. Ennek ellenére soha nem tudtam, hogy ez az épület ad otthont a Kapisztrán Ferences Ifjúsági Kórusnak. A tél javában tombolt, amikor egy hideg keddi napon felkerestem Beszédes Margitot, az újvidéki kórus Magyar Életfa díjjal is jutalmazott karnagyát, meséljen a nehéz kezdetről, sikerekről, a kórus életéről és a korántsem könnyű jelenről.
A kinti hideg hőmérséklet után kellemes meleg hangulat fogadott a ferences rendház és templom hittantermében, miután Beszédes József, a kórus ügyvezetője bevezetett a helyiségbe. Bent már várt rám Beszédes Margit és Nagy Judit, a kórus egyik ifjú énekese.
Beszédes Margit nyugdíjas zenetanár, diplomáját a zeneakadémia harmonika és zongora szakán szerezte. 2006-os nyugdíjba vonulásáig az újvidéki Josip Slavenski Alapfokú Zeneiskolában tanított, ám a kórus története még valamivel a nyugdíjba vonulása előtt indult.
– A kórus megalapítását a körülmények szülték. A bombázások ideje alatt, 1999-ben vettem észre, hogy a hittanos gyerekek unatkoznak a templomudvarban. Mi sem dolgoztunk, ők is ráértek, mivel iskola sem volt. Arra gondoltam, jobban múlna az idő minden szempontból, ha ezt zenével töltenénk ki. Egyik nap összehívtam őket, és kedvtelésből énekelgettünk, főleg egyházi énekeket. Ennek az esetnek dr. Harmath Károly atya, a rendház főnöke is tanúja volt, majd javasolta egy hivatalos kórus elindítását. Valahogy így kezdődött el a történet. A rendszeres gyakorlások után hamarosan nyilvánosság előtt is egyre gyakrabban léptünk fel. Az első mérföldkő, ami igen erős ösztönzést adott, az volt, amikor felléptünk az Ezüstcsengő egyházi gyermek- és ifjúsági szkólák és kórusok találkozóján, ahol kétszer egymást követően is első díjat kaptunk. Ekkor még Gyermekkórus néven léptünk fel, hat-hét fős volt a kórus, majd fokozatosan bővült a létszám. Az idő múlt, mi felléptünk, a gyerekek pedig felnőtté váltak. Végül ifjúsági kórus lettünk.
Beszédes Margit, Nagy Judit, Beszédes József az Agapé kiadványai előtt
A kórus a korai időszakban nem énekelt összetett darabokat, a szólamok száma fokozatosan bővült, akárcsak a hangszeres kíséret, a fejlődés pedig fokozatos volt. A kórus öltözetét eddig összesen ötvennégy személy öltötte magára az elmúlt évtizedek során, a felállás általában huszonkét–huszonnégy fő, de léptek már tizenketten is színpadra. Beszédes Margit elmondása szerint ez a kórustagok elfoglaltságától is függ. Sokan az egyetem miatt vannak Újvidéken, a tanulmányok befejeztével pedig elköltöznek. Többen is megházasodtak már, és nehezen fér bele az idejükbe a kórus körüli munka. A létszám tehát változó, és attól függ, épp ki az, aki elérhető. A tapasztalatok szerint viszont erős közösség kovácsolódott össze az elmúlt évek során.
– Sokszor mondjuk, aki „Kapisztrán”, az egy életen át kapisztrános marad. Hosszú évek múltán is visszajeleznek nekünk a világ bármelyik sarkából. Megosztják az eseményeket, követik, mi történik velünk, soha nem felejtik el, mit jelentett ez a közösség. Amikor külföldről hazatérnek, betérnek hozzánk, eljönnek a próbákra, megnézik a fellépéseket. Vágyakoznak a régi napok után, kellemes emlékeket ébreszt bennünk, amikor ismét találkozunk, és kellemes emlékeket visz is innen mindenki magával, ha már el is hagyta a közösséget. A régiek közül vannak, akik Németországban, Svájcban, Magyarországon élnek, onnan követik, mi történik velünk.
Ahogyan az kiderült a beszélgetés során, az új kórustagok megtalálása folyamatos munka. Újvidéken a magyarok egyre inkább szórványban élnek, ezért nem könnyű találni olyan személyt, aki fiatal, és énekelni is szeretne.
– A fiatalok különféleképpen töltik el szabadidejüket, táncolnak, zenélnek, sportolnak. Nehéz találni olyanokat, akik énekelni is szeretnének. Én már nem sürgök-forgok annyit, mint régebben, hogy állandó jelleggel tudjam, mik a lehetőségek az emberek pótlására. A kórustagok inkább aktívak, eljárkálnak, látják, mi történik, és gyakran hívják el barátaikat a csoportba. Amikor valaki elmegy, akkor mindig megkérdezem, tudnak-e esetleg valakit, aki szívesen lenne a kórus tagja, olyan is megesik, hogy láttam, amikor valaki a nagytemplomban énekelt, próbáltam elcsalni. Voltak vendégdiákok is a csoport tagjai. Ennek köszönhetően rövid ideig lengyel és francia származású is énekelt közöttünk. Az utóbbi időben vannak, akik egyszerre énekelnek két kórusban, a Kapisztránban és az Európa Kollégium kórusában – mondta el Beszédes Margit.
Új kórustagok, énekek és friss szemlélet
Az új tagok bekapcsolása folyamatos a kórus életében. Nagy Judit, a kórus egyik topolyai származású tagja is szinte újnak számít, amennyiben a kórus 20 évét vesszük alapul.
– Nekem az egyik barátnőm szólt 2014-ben, szeretnék-e énekelni kórusban. Egyszer eljöttem próbára, és itt ragadtam. Egyetemistaként kerültem Újvidékre, de a tanulmányok befejezése után kaptam itt munkát, és azóta is itt élek. Maga a kórus egy jó közösség, szeretem, amikor összejön a társaság, ez persze leginkább utazások alkalmával valósulhat csak meg teljes számban. Próbára kisebb csoportokban járunk, mert úgy vannak megszervezve, hogy körülbelül mindenkinek megfeleljen, emiatt szét vagyunk szórva kisebb, négy-öt fős csoportokba. Emiatt is nagyon szeretem, amikor utazunk, olyankor biztos együtt van a társaság.
Az éneklésre a motiváció mindenkinél másból fakadhat, mint azt elmondta:
– Úgy gondolom, ha már kaptam egy adottságot Istentől, akkor ezt is ki kell használni, valamilyen formában vissza is kell adnom neki. Szóljon az hát Ő dicsőségére. Emellett azt is mondják, aki énekel, az kétszeresen imádkozik, akkor lehet ez is egy tényállás a részemről.
A kórus repertoárjából általában mindenkinek más a kedvence, Judit szerint előbb-utóbb minden dallal meg lehet barátkozni, de számára is van olyan, amit jobban vagy kevésbé kedvel. A dalok elsajátításához szintén idő kell, amikor ez már megtörténik, akkor általában közelebb is áll hozzá. Beszédes Margit szerint problémás dalok mindig vannak, a közönség ízlése pedig változó.
– Megesett, hogy az egyik fellépés után odajöttek hozzánk, hogy olyan cédét szeretnének tőlünk vásárolni, amin a Két macska dala is rajta van. Van, akinek ez tetszik, és csak emiatt jön el koncertre, mások szerint pedig pont ez az a dal, amit talán nem kellene énekelni. Ugyanakkor a dalok sorrendjének helyes összeválogatása is nagyon fontos. Mindig törekszem, hogy amit előad a kórus, abban legyen benne valami, ami nagyon erős szöveg vagy zene, hogy az előadás ne legyen egyhangú. Az eltérő műfajok feldolgozása is nagyon fontos. Fantasztikus élmény belemerülni egy Kodály-műbe, megérteni az elképesztő zenei megoldásokat, mit és miért alkalmazott úgy az alkotó. Az elsajátítás során a gyerekek is sok újat tanulnak, így mindenki kap valamit.
A dalok kiválogatásának több módja is van, és sokszor véletlenszerű, milyen zenei feladat kerül a kórus programjába. A televízió és a rádió is befolyásolhatja ezt, a kórustagok is ajánlhatnak, előfordul, hogy az élet hozza az ötletet. Megesett már, hogy The Beatles-dalt adott elő a kórus az egyik lány esküvőjén.
– Nagyon fontos a fejlődés, új ötletekkel pedig a fiatalok szolgálnak leginkább, manapság már ők ismerik jobban a szakmát, sokat tanulok én is a fiataloktól, hálás is vagyok nekik mindig. Volt egy zombori kórustag, aki Újvidéken járt zeneakadémiára, neki köszönhetően sok fiatal és új ötlet érkezett, valamint szakemberként is hozzájárult a fejlődéshez.
Koncertek, sikerek, elismerések
Az újvidéki Kapisztrán Ferences Ifjúsági Kórus valószínűleg nem maradt volna fenn, ha nem övezi oly sok sikeres koncert és szakmai elismerés a munkásságukat. Több rendszeresen ismétlődő fellépése is volt a csoportnak, olyan jeles eseményeken, mint a Bárdos Lajos Ifjúsági Fesztivál, a Vajdasági Magyar Kórusok Találkozója, a Piliscsabai Egyházzenei Fesztivál, valamint több jótékonysági rendezvényen is felléptek. Belföldön 33 fellépésük volt, külföldön pedig 17. Magyarországon olyan helyszíneken léphettek fel több alkalommal, mint a Magyarság Háza, a Szent István-bazilika, az Országház. Beszédes Margit motivációja a puszta szeretet:
– Persze jólesnek az eredmények is, hogy látod, amint fejlődik, amit csinálsz. Az eredmények közé sorolható az is, hova hívnak bennünket fellépni. A díjak is fontosak, hisz látom, jól végzem a dolgom szakmai szempontból, legtöbbet mégis az számít, amikor látom az elismerő reakciókat a közönség soraiban, vagy ahogyan meghatódva könnyeznek az előadás alatt.
Az újvidéki kórus pedig számtalan szakmai elismerést is magáénak tudhat. Ezek közül a két legjelentősebb az Örökség serleg, amelyet 2011-ben vehettek át Budapesten, a kiemelt kulturális tevékenységért, a dalkultúra ápolásáért, valamint az Ezüstserleg. Ez utóbbit 2015-ben kapták meg a kórus tagjai, szintén Budapesten, az V. Muzsika Hídja nemzetközi kórusfesztiválon. A koronavírus okozta világfelfordulás sok mindent megváltoztatott, emiatt jelenleg a Kapisztrán kórus munkája is jelentősen lassult.
– Minket is nagyon keményen érintett a járványhelyzet, egyelőre nem biztos, eleget tudunk-e tenni az idén júniusra átidőzített veszprémi koncertfelkérésnek. Az utolsó előtti nyilvános fellépés szeptember végén volt, majd a következő február végén egy emlékmise keretén belül. E között a két alkalom között jött az újabb járványhullám, többen mondták, hogy az éneklés különösen veszélyes. A próbák is kezdtek kellemetlenné válni, hisz nem tudhattuk, ki az, aki tünetmentes hordozó, emiatt távolabb álltunk egymástól. Nem volt az a laza hangulat, ami korábban, a próbák pedig nem azért vannak, hogy további feszültséget okozzanak bárkinek is, hanem hogy jól érezzük magunkat. A férjemmel mi már felvettük a védőoltást, talán hamarosan folytatjuk a próbákat. Az elmúlt hat hónapban nagyon hiányzik a kórus körüli tevékenység, kitölti az életemet, persze az unokák mellett. A nehéz körülmények ellenére pozitívan nézünk jövő elé, reménykedve várjuk az újabb lehetőségeket.
