Papírra vetkőzve a hold, a part, az ég, a víz. Csont fehér. Éjjel fénypor szitál. Apró karc van a papír szövetén. Testünket áttetsző, hideg pergamen borítja. Alatta tollvonások, rajzok erezete fut, és lelkünkre láthatatlan partokat ír. A folyó felett, megkövült ökörnyál, a hófehér párában ezüstkárász. Éjjelente az idő pikkelye mély vizek rejtekén lerakódik. A két part között szűk a mindenség. Árnyék örvénylik mozdulatlan felszínén. Papírangyal a fehér víz fölött. A parton fekete ördögcérna bokrok, a túloldalon alkonyat fodrozódik. Papírból van minden, innen és túl. Rajta mi vagyunk a fehér isteni szénrajzolat.
