Az írásjelek – egyéb szerepük mellett – gondolataink tagolására szolgálnak. Így van ez a vesszővel is, a sajtóban alighanem a leggyakrabban szereplő írásjellel. A helyesírási szabályokat tehát nem valamiféle nyűgnek találták ki a nyelvészek, hanem azzal a céllal, hogy a beszédben meglevő kommunikációs eszközöket (hangsúlyt, hanglejtést, szünetet stb.) a leírt szöveg is érzékeltetni tudja.
Sokunkban visszacsengenek évtizedek múltán is egykori tanítónk szavai, miszerint az „és” kötőszó előtt nem teszünk vesszőt, a „hogy” előtt viszont mindig. Gyakoriság tekintetében valószínűleg így van ez, de fölrúg egy fontos szabályt, amely szerint az összetett mondatban mindig jelölni kell a mondathatárt, tehát abban az esetben is, ha éppen az „és” köti össze (vagy választja el) a tagmondatokat. Ezzel szemben valóban nem teszünk vesszőt akkor, ha halmozott mondatrészekről van szó.
Mivel a vesszőhasználatra számos helyesírási szabály vonatkozik, ebből a sokaságból csupán az említett két esetre (tagmondat, illetve mondatrészek) gyűjtöttem hibákat.
„A miniszterelnök úr ennek tükrében joggal mondta ki, immár sokadik alkalommal, hogy véget ért a száz év magyar magány és a magyarok napjainkban teljesen más pozícióban vannak, mint az elmúlt mintegy száz évben voltak.”
Egyértelmű, hogy az „és” új tagmondatot vezet be, ezért elé vessző szükséges.
„A megrendelések alapján beszerezzük a nyersanyagot és elindul a termelés.”
A nyersanyag beszerzése és a termelés elindítása két tagmondata az összetett mondatnak, így vesszővel kell elválasztani őket. (Megjegyezhetjük, hogy nem a vessző a kötelező, hanem valamilyen írásjel a tagmondatok jelölésére. Ha pl. a második tagmondat valamiféle fordulatot jelölne, írhatnánk így is: A megrendelések alapján beszerezzük a nyersanyagot – és elindul a termelés.)
A mondathatáron szükséges vesszők elmaradása talán azzal magyarázható, hogy az újságíró vagy a lektor hadilábon áll a mondatelemzéssel. Valóban gyakran nem könnyű megállapítani, hogy összetett mondattal vagy halmozott mondatrészekkel van-e dolgunk; az említett példákban azonban – két különböző alany és állítmány – nem okozhat gondot a mondatelemzés.
Ugyanakkor nem ritkán találkozhatunk az újságban azzal a hibával, amikor éppen az azonos szerepű (általam halmozottnak nevezett) mondatrészek közé kerül vessző, pedig „és” a kötőszó: „Tavaly év végén ugyanez a bíróság elmarasztaló ítéletet hozott Ivo Sanader volt horvát kormányfő, és az ő megvesztegetésével vádolt Hernádi Zsolt ellen.”
Ivo Sanader és Hernádi Zsolt ellen egyaránt szól az ítélet, tehát ezúttal bővített mondattal állunk szemben, bár kissé nehezítik az elemző dolgát a bővítmények. Vagy mégsem ez okoz gondot? Egy másik mondatról ugyanis könnyen megállapítható, hogy nem összetett, hanem bővített, mégis ugyanaz a hiba jelenik meg benne: „Minden negyedik-ötödik kirgiz a fővárosban, és annak vonzáskörében él.”
Nem tartozik ugyan az „és” és a vessző „kapcsolatához”, de mivel szóba került a „hogy” előtti „kötelező” vessző, érdemes megjegyezni: az alábbi példákban akkor is kellett volna vessző, ha a kötőszó is elmarad: „Nem tudjuk még mennyire lesz gyors a megvalósulás, de Szerbia…” vagy „Azt mondják a fejlődés a legfontosabb egy cég életében.”
Mindkét mondatból hiányzik a „hogy” kötőszó, bár elhagyása rendszerint nem könnyíti meg az olvasást. Általában a szóismétlés elkerülése végett (volna) indokolt, de ennél sokkal gyakoribb a sajtóban. Ha a kötőszót elhagyjuk, a mondathatáron a vesszőnek akkor is ott kell lennie!
